Mármost a magyar állam október 23-án a kormányfő előterjesztésére ennek a maffiaszerű kartellben működő, árakat manipuláló és fogyasztókat becsapó cégnek a vezetőjét, Wendelin von Boch-Galhau urat tüntette ki a Magyar Köztársaság csillaggal ellátott középkeresztjével a Parlamentben. Ami hagyján, de Orbán Viktor a cég működésével kapcsolatban a tisztesség és nyereség egymásra találását emelte ki követendő példaként, Lázár János vásárhelyi polgármester, egyszersmind frakcióvezető az egész ország főhajtását fejezte ki a kitüntetett munkássága előtt, s persze megszólalt Schmitt Pál államfő is a szokott színvonalán, szerinte Boch-Galhau úr a személyes példaadásával őrzi közöttünk az ötvenhatos forradalom lángját.

Na most ez a garnitúra tartja arcát a keleti szélbe, mondhatnók erre, ám még véletlenül sem moralizálgatni fogunk, hogy miként is jön össze ez a kitüntetés a legendás fideszes erkölccsel, s ha Wendelin von Boch-Galhau úr lett a példakép, akkor tulajdonképpen mi is a baj a multikkal, a kommunistákkal, a libsikkel, sőt egyenesen Gyurcsánnyal, az egész pénzhajhász vircsafttal. Ennek márcsak azért sincs értelme, mert elképzelhető, hogy Boch-Galhau úr már 2005 előtt is keresztapaszerűen vezette a céget, a jó erkölcsbe ütköző tevékenység viszont, mint tudjuk, kizárólag 2005 óta létezik, addig itt minden a jó erkölcs jegyében történt, legalábbis 1998 és 2002 között, amikor még a kufárok is Krisztus urunk kedvére ültek a templomokban.

Jó, Lázár polgármesternek, úgy is, mint a kormánypárt eszének az a mondata, miszerint Wendelin von Boch-Galhau úr olyan családot képvisel, amelynek történetében benne van egész Európa, mintha egy az egyben a Keresztapa-trilógiából lett volna átvéve, ha ugyan nem maga Mario Puzo írja a Fidesz-vezetők erkölcsi intelmeket hordozó beszédeit. Ám lépjünk most már túl ezen, ne kommunistáskodjunk újra és újra. A cég, bármenynyire maffiaszerű is, pénzt és munkát, s mint látjuk, ötvenhatos szellemet hozott az országba, a többi pedig nem számít.

Igaz, fölvetődik, hogy a kommunisták alatt ez is másként volt: amint egy szimpla, alosztály-vezetői szintű minisztériumi delegáció érte el Kína légterét, a kormány máris hazaárulónak, sőt kominternes öszszeesküvőnek, a demokrácia és az emberi jogok árulójának minősült, ma viszont a nemzeti ügyek kormánya a Kínai Kommunista Pártból merít erőt meg főleg szelet, ami márcsak azért is érdekes, mert például a Boch-Galhau úréihoz hasonló korrupciókért azon a tájékon nem kitüntetni, hanem akasztani szoktak.

Hanem a kérdés az, hogy mi lesz a mi saját, különbejáratú és maffiaszerű kartelljeinkkel. Azért kérdem ezt, mert két évvel ezelőtt a Gazdasági Versenyhivatal több mint kétmilliárd forintra büntetett egy tucat malomipari céget, amely maffiaszerűen kartellezett, s a számítások szerint 60 milliárd forinttal csapta be a vásárlókat.

Nos, friss hír, hogy az az igazgatónő, aki egyedüli vezetőként az országban komolyan vette a korrupció elleni harcot, és jelentette a törvénytelenséget, most munkanélküli, senki nem áll vele szóba, legfeljebb telefonon, amikor időnként megfenyegetik. Az állam titoktartást és védelmet ígért, most pedig még az informátori díjat sem akarják neki kifizetni, nyilván, mert a korrupció bejelentése jó erkölcsbe ütközik.

Ami pedig a kartell vezetőit illeti, ha a kormány egy kicsit is következetes, március közepe táján újra hallunk felőlük, egyenesen a kupolateremből.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa