Más szóval a nemzeti ügyek kormányának minden döntése mögött a nép akarata áll, amelytől, ha akarna se térhetne el. Pontosan fél évvel ezelőtt a magyar nemzet egy emberként (egészen pontosan kétharmad emberként, de nyugodtan kerekíthetünk) kérte, sőt követelte az új kormánytól, hogy – miután az ország valamennyi fedett helyét teliragasztotta a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozattal, azonnali hatállyal számolja fel a társadalmi igazságtalanságokat. Ennek jegyében az egykulcsos adóval érje el, hogy a bruttó 220 ezer Ft alatt keresők ezután évente 55 ezer forinttal vigyenek haza kevesebbet, míg az állami vállalatok vezetőinél törölje el az előző kormány által húzott kétmilliós felső határt. Ezzel egyidejűleg, az ország válságos helyzetére való tekintettel, havi átlagban 140 ezer forinttal növelje az országgyűlési képviselők keresetét, s tegye lehetővé, hogy költségelszámolásként akár 742 ezer forintot is fölvehessenek. A nép külön záradékban kérte, hogy Orbán, Semjén, illetve Kövér képviselők havi jövedelme legalább 240, de inkább 300 ezer forinttal emelkedjék.

– A kommunistákban végképp csalódott nyugdíjasok kifejezett kérése az volt, hogy a statisztikai adatok alapján esedékes idei 1,1 százalékos nyugdíjkorrekció helyett mindössze 0,6 százalék emelést kapjanak. Ezt kompenzálandó javasolták, hogy a miniszterelnök viszont minimum tízmilliárd forintért Európa-hírű nemzeti magántestőrséget alapítson maga körül, a személye körül forgó köztársasági elnök és családja pedig örök életre szóló gépkocsit kapjon sofőrrel házzal, személyzettel, két titkárral.

– A magyar nemzet egyöntetűen kinyilvánította akaratát, hogy a kormány a visszaszerzett nemzeti önrendelkezés birtokában vegye el az emberektől a nyugdíjra félretett pénzüket és bánjon vele tetszése szerint, majd egy-két nyilvános fórumon tett kijelentésével fingassa meg a devizahiteleseket, de úgy, hogy arról kolduljanak, miközben a legalább harminc éve dolgozó orvosok, tanárok és egyéb közalkalmazottak kedvét a különadóval vegye el az élettől. A nép kizárólagos óhaja volt az is, hogy ezután az ország valamennyi köztisztviselőjét, ideértve az ügyintézőket, titkárnőket, portásokat, előadókat, hivatalsegédeket stb. azonnali hatállyal, indoklás nélkül ki lehessen rúgni, de úgy, hogy akik maradnak, azok se kaphassanak egy fillér jutalmat sem.

– A magyar nép felhatalmazta a kormányt, hogy honvédelmi alapon tetszése szerint bárkitől elvegye a vagyonát, a nyakába biztost ültessen, hogy a minisztériumaiban az előző kormány 84 embere helyett 134 vezetőt alkalmazzon 260 millió forint többletköltséggel, hogy a takarékossági okokból létrehozott Nemzeti Erőforrás Minisztériumában párhuzamosan működtesse a régi apparátust a frissen fölvett Fidesz-káderekkel, míg azok be nem tanulnak.

– A nép számára evidencia volt az Alkotmánybíróság megrendszabályozása, a szakszervezetek, mindenféle érdekvédők és -egyeztetők elhajtása, ugyanígy azoknak a városoknak a megbüntetése is, amelyek élére függetleneket s egyéb hasonszőrű bűnözőket választott a lakosság. A nép kifejezett kívánalma volt az is, hogy a bűnmegelőzés jegyében cukorkalopásért tettenért 16 éves diáklányokkal rakják teli a megnyitott börtönöket, s hogy az ország valamennyi állami objektumát Pintér belügyminiszter volt cége őrizze. Az egyetemisták kifejezett kérése volt a hallgatói önkormányzatok jogainak csaknem teljes elvonása, a közszolgálati televízió pártalapszervezetté nyilvánítása. Továbbá a magyar nép régi óhaja valósult meg, amikor a Nemzeti Együttműködés Rendszerében sikerült az Operaház művészeit és karmestereit úgy összezavarni, hogy egyetlen hang se jöjjön ki a torkukon. Ami végül a nemzetközi kapcsolatokat s főleg az országimázst illeti, az IMF, az EU s minden rendű és rangú nemzetközi szervezet embereit a magyar nép nevében mind meg kell várakoztatni, kiröhögni, elhajtani, Amerikát és az egész Nyugatot az anyjába küldeni, majd csak érteni fognak a szóból. Kéretik a tüntetéseken ennek jegyében tüntetni.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa