Úgy tűnik, már a látszat sem számít - tette hozzá -, hiszen az első olyan döntést megtorolják, ami akadályozza a kormányzati akarat végrehajtását. A törvénymódosítás üzenet az AB-nek és másoknak is: ha valaki szembemegy a kormány törekvéseivel, annak következménye lesz - szögezte le Fleck. Ha pedig a magyar jogrendszer egyik legfőbb közjogi intézményével ilyen egyszerűen el lehet bánni - úgy látja -, mások is óvatosabbak lesznek. A jogszociológus nem tartja kizártnak, hogy ez a bíróságokra is vonatkozhat. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a Fidesz más típusú demokratikus berendezkedést kíván, ahol nincsenek fékek és ellensúlyok, mert az nem „korszerű" - állítja Fleck. Szerinte kvázi demokrácia alakul, amellyel az unió peremére szorulunk, s a folyamat ráadásul nem szükségszerűen áll majd meg, hanem - egyelőre még hipotetikusan - kiterjedhet az állampolgári jogokra is.

Ez a vég felé vezető út egyik fontos állomása – így értékelte a helyzetet Hack Péter egykori rendszerváltó politikus. Maga mindazonáltal bízik benne, hogy a Fidesz lehiggad, és az „első felindulásból” elkövetett jogalkotási lépést újragondolja. Ha ugyanis a benyújtott tervezetet elfogadják, azzal az AB-t jószerivel ellehetetlenítik. Évtizedes gyakorlat ugyanis, hogy szaktörvényeket a költségvetési törvényben módosítanak, s ha mindent egy ilyen csomagba lapátolnak, alig marad olyan jogszabály, ami az AB elé kerülhet. Ettől kezdve szerinte csak jogtechnikai kérdés, hogy miként előzzék meg az alkotmányossági kontrollt. A Fidesz reakciója ugyanakkor riasztó precedens: ha az AB a következő alkalommal is szembemegy a kormányzati akarattal, legfeljebb módosítják a hatáskörét – vetíti előre a jövőt Hack. Ez a megoldás egyébként azért is teljességgel érthetetlen – hangsúlyozta –, mert a Fidesz a jogállamiság diadalaként értékelte a Bokros-csomag vagy a vagyonadó ügyében hozott AB-döntéseket. Az pedig szerinte elég fura, hogy egykor olyasmit ünnepeltek, amit ma helytelennek tartanak.

Ha parlamenti pártok ilyen lépéseket tesznek, nemigen van értelme a jogállamiságról beszélni – ez Lövétei István alkotmányjogász álláspontja. Bizonyos elemekhez ugyanis ragaszkodunk kell, és ilyen az alkotmányossági kontroll is. De ott sok mindent nem lehet tenni, ahol a nyers erő diktál, pedig a „kétharmados forradalomnak” is csak a jogállamiság adhat értelmet – állítja. Ha nem így lenne, a szocialista parlament – ahol száz százalékos volt a kormányzati többség – ugyancsak „forradalmi” intézmény lett volna.

Ha jó nekem a törvény valamikor, legyen jó akkor is, amikor ellenem fordul – emlékeztetett Lövétei Szókratész gondolataira. Ahhoz tehát, hogy jogállam legyen, be kell tartani a játékszabályokat, és azokat nem lehet kiiktatni. Szerinte ilyen „játékszabály”, hogy bizonyos vitás ügyekben a megfelelő felhatalmazással rendelkező AB mondhatja ki a végső szót. A testület döntéseit persze lehet vitatni, de nem lehet nem tudomásul venni.