belépés belépés | segítség segítség | alkalmazások alkalmazások | RSS RSS | előfizetés előfizetés | akciók akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi
 
Népszabadság.hu | NolBlog | NolTV 2012. május
24. csütörtök

Az áldozatok nem mernek beszélni

A családon belüli erőszak bagatellizálása erősen jellemző Magyarországon

A magyarok kevesebb elkövetőt és áldozatot ismernek és kisebb problémának tartják a családon belüli erőszakot, mint az uniós átlag. A fizikai vagy szexuális erőszakot, a lelki terrort és a szabadság korlátozását egyaránt kisebb súlyú cselekménynek érzik. Ugyanakkor nem bíznak sem a segélyvonalakban, sem az elkövetők rehabilitálásában, inkább a törvényeken szigorítanának.

Matalin Dóra| Népszabadság| 2010. október 12. |176 komment

nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra

Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

ista | 2010. október 14. | 00:08:42

Jómagam közel 20 éve élek párkapcsolatban (ugyanabban). Soha egy pofon nem csattant el. Magyarán, mélyen elítélem az erőszakot. De én is azt mondom, Isten mentsen attól, hogy a feministák határozzák meg, hogyan kell élnie egy párnak, családnak. Ez kb. olyan lenne, mintha ugyanezt cölibátusban élő papokra bíznánk (ezt már mondjuk próbáltuk is, mármint a történelem folyamán, éppen elég volt). Vagy azt is mondhatnám: Isten ments a nemek egymás ellen fordításától!

Sajnálatos, vagy legalábbis érdekes, hogy az itt megszólalt férfiak többé-kevésbé jogos érveire lényegében egyetlen személytől (Ezerszó) érkezett értelmes reagálás. Így tapottat sem lehet erőre haladni a kérdésben.

Igen, az örjöngő vadállatokat meg kell állítani. Sajnos ez M.o.-on csak akkor történik meg, ha már vér folyik, akkor sem túl hathatósan (másnap hazaengedik, stb.). Ez szerintem sem maradhat így. DE: a hatósági beavatkozás csak "tüneti kezelés", nem kevés mellékhatással. Ez már csak a végstádiumban jelenthet valamiféle megoldást. Sokkal jobban oda kellene figyelni a megelőzésre, azaz tisztában kellene lenni azzal, milyen folyamatok vezetnek ide. És nem kell itt mindenáron felfoghatatlanul bonyolult dolgokra gondolni. De pl. eléggé ellene hat ennek az egésznek a magyar társadalom jelenleg nem túl szívderítő mentális állapota.

komszomol | 2010. október 13. | 18:19:53

mzsuzsa | 2010. október 13. | 17:31:19

És nem értem kiről van szó"

Bizony, bizony, sok mindent nem értesz, én meg azt nem értem, hogy akkor minek magyarázol, ha nem érted?

Arról van szó, hogy akikről írtam (én a gyerekeim meg a szóban forgó osztálytársam), azok közül nem halt meg senki, és nem is volt veszélyben senki.

komszomol | 2010. október 13. | 18:15:32

"mzsuzsa | 2010. október 13. | 17:31:19

Megdöbbent a véleményed, az összetartó családról akik csak kicsit voltak primitívek, sajna, de a gyerek ebbe halt bele, az hogy az apja megsiratta őt sajnos nem hozza vissza"

Atya Úristen! Legalább olvasnád el mit írok! A gyerek siratta meg az apját!

mzsuzsa | 2010. október 13. | 17:31:19

Moderálási alapelvek- komment törölve -

MaxVal | 2010. október 13. | 17:05:52

"Családi feszültséget csak családon belül lehet elrendezni, vagy el kell válni."

Pontosan így van!

komszomol | 2010. október 13. | 17:02:05

"mzsuzsa | 2010. október 13. | 16:53:48

vajon a te gyerekeid is így gondolkoznak? "

Ha a feleségemmel feljelentgettük volna egymást, valószínűleg leköpnének minket. Nagyon helyesen, akkor meg is érdemelnénk.

Családi feszültséget csak családon belül lehet elrendezni, vagy el kell válni.

komszomol | 2010. október 13. | 16:59:45

"mzsuzsa | 2010. október 13. | 16:53:48

Kedves Komszomol, igaz akkor inkább haljanak meg,"

Miért beszélsz marhaságot? Senki nem halt meg az említettek közül, és ennek a veszélye sem állt fenn. Az a gyerek, akit szíjjal vertek, az sem gondolta, hogy rosszat akarnak neki, és nem is akartak neki rosszat, csak kicsit primitívek voltak. Nagyon megsiratta a srác az apját (aki szíjjal verte), az anyja még most is él. Az elmondottak ellenére az egyik legösszetartóbb család, akit ismerek.

komszomol | 2010. október 13. | 16:55:41

"mzsuzsa | 2010. október 13. | 16:53:48

Kedves Komszomol, igaz akkor inkább haljanak meg, nehogy lelkisérülést szenvedjenek a htóság közbeavatkozása miatt, mellesleg az is érdekes, hogy édesanyádat a sajátkezeddel fojtottad volna meg, "

Ez teljesen elméleti, mert az én anyám normális volt. Ha Te lettél volna az anyám, akkor ki tudja...

mzsuzsa | 2010. október 13. | 16:55:22

Moderálási alapelvek- komment törölve -

komszomol | 2010. október 13. | 16:54:23

"MaxVal | 2010. október 13. | 16:46:29

Most szombaton lesz a 24. házassági évforduló..."

Gratula! Mi túl vagyunk a negyedszázadon.

mzsuzsa | 2010. október 13. | 16:53:48

Moderálási alapelvek- komment törölve -

komszomol | 2010. október 13. | 16:52:57

"mzsuzsa | 2010. október 13. | 16:43:42

Nem emlékeztek, hány családgyilkosság történt,"

Jóasszony! Egész másról beszélünk! A gyilkosság büntetendő, azt senki nem vitatta. A testi sértés is, stb.

Itt arról van szó, hogy a BONYOLULTABB és nem nyilvánvaló eseteket lehet-e jogilag szabályozni. Szerintem nem.

komszomol | 2010. október 13. | 16:48:56

"MaxVal | 2010. október 13. | 16:35:55

A családi erőszak ritka,"

Cseppet sem ritka, csak azt nem lehet objektíven eldönteni kívülről, mikor, mi a jó megoldás. Engem is ütött meg apám, én is kiestem néha a verésellenes szülő szerepéből, de az érdekelt felek közül senki nem köszönt volna meg holmi hatósági közbeavatkozást.

Márpedig mindkét esetben gyerekről lett volna szó, akinek "semmi köze" a dologhoz, majd okos felnőttek megmondják, mi a jó neki.

Néha eléggé megharagudtam az apámra, de ha anyám feljelentette volna, saját kezűleg fojtom meg. Szerencsére erre nem volt szükség, mert néha anyám keze is eljárt. (Persze ezek tényleg nagyon néha történtek).

Volt olyan osztálytársam, akit szíjjal kékre-zöldre vertek, de nagyon valószínű, hogy ő is éppen egy hatósági közbeavatkozástól sérült volna jobban lelkileg.

És nagyon komolyan vélem, hogy a feljelentgető nők jelentős része is megbánja utólag (vagy megbánná), ha túlságosan hatékony lenne a közbeavatkozás.

MaxVal | 2010. október 13. | 16:46:29

komszomol | 2010. október 13. | 16:39:21

Nálam ez "kényszer" volt. Amikor megismerkedtünk, én 18 voltam, ő meg 23. Nem várt volna éveket. Én meg teszteltem magamat: sajnálni fogom-e 5 év múlva, hogy már nincs velem vagy nem fogom sajnálni. Elgondolkoztam és arra jutottam, hogy nagyon fogom sajnálni. Ezek után már nyilvánvaló volt, hogy mi a teendő. Most szombaton lesz a 24. házassági évforduló...

mzsuzsa | 2010. október 13. | 16:43:42

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Ezerszó | 2010. október 13. | 16:43:16

mivel már önmagunk körül forgunk itt és nem mozdult előrébb egy centit sem a beszélgetés, további jó eszmecserét kívánok.

MaxVal | 2010. október 13. | 16:40:59

komszomol | 2010. október 13. | 16:33:36

Ebben teljesen igazad van. A ritka drasztikus eseteket leszámítva, az amit erőszaknak állítanak be, az általában nem az.

S amikor a férfi ad egy pofont a feleségnek, annak leginkább több órás megalázás szokott lenni az előzménye a feleség részéről. Aztán persze csak a pofonról van szó, hogy "lám, erőszak", pedig a lelki terror - amiben egy nő sokkal jobb, mint egy férfi - sokkal nagyobb kárt okoz, mint egy kis pofon.

Mielőtt felmerülne: nem a saját életemet írom le, nálunk sosem voltak ilyen problémák. Eleve nem-szabványos módon indult a kapcsolatunk, szóval nálunk nem is jöhetett volna elő ilyesmi.

Ezerszó | 2010. október 13. | 16:40:31

komszomol | 2010. október 13. | 16:20:40

én inkább úgy mondanám, hogy önmagában a jogi szabályozás kevés.

komszomol | 2010. október 13. | 16:39:21

"MaxVal | 2010. október 13. | 16:32:43

Én 19 évesen házasodtam,"

Hát... Az bizony korai. Még ha jól sikerült, akkor is elkapkodtad egy picit. A magam számára a 23-24-ik évet tartottam volna ideálisnak, de hát muszáj volt megvárni, amíg megalapozott a dolog. Még jó, hogy a megelőző gyűrűs menyasszonyommal időben kiderültek az akadályok, mert abból valszeg gyors válás lett volna.

MaxVal | 2010. október 13. | 16:35:55

Ezerszó | 2010. október 13. | 16:01:20

Bűncselekmények voltak, vannak és mindig lesznek. Azonban aránytalan megoldás lenne embereket tönkretenni azért, mert esetleg 1000-ből 1 csúnya bűnelkövető lesz. A feminista gondolatok ember- és emberiségellenesek. A családi erőszak ritka, s ráadásul elsősorban nem nő az áldozat.

komszomol | 2010. október 13. | 16:33:36

"Ezerszó | 2010. október 13. | 15:29:40

komszomol | 2010. október 13. | 15:02:33

Ha mindenkinek "joga és kötelessége" lenne a munka, továbbá senkit sem lehetne utcára tenni (mint a szocializmusban), ez eléggé előre vinné az ügyet.

Jelen körülmények között nem működőképes a megoldás."

Valószínű, de a jogi csűrés-csavarás még kevésbé megoldás, mert abszurd. Az erőszak/nem erőszak - a szélsőséges fizikai bántalmazást leszámítva - jogilag kezelhetetlen. Ott van pl. az érzelmi zsarolás. "Ha nem fekszel le velem, elhagylak" ill. "ha nem veszed meg azt a bundát, nem fekszem le veled", és hasonló marhaságok. Amiket persze praktikusan bizonyítani sem lehetne.

És ezek viszonylag a legegyszerűbb esetek. Hanghordozással, célozgatással is lehet zsarolni.

Nem ártana szakirodalmat olvasnod az emberi kapcsolatokról. NEM a feminista irodalomra gondoltam, hanem olyasmire, mint Ranschburg Jenő, Popper Péter stb.

MaxVal | 2010. október 13. | 16:32:43

komszomol | 2010. október 13. | 16:23:46

Gondoltam a kapcsolataid számából.

Én 19 évesen házasodtam, s tulajdonképpen az egyetlen komoly kapcsolatom a házasságom... Nem volt időm többre... :-)))

mzsuzsa | 2010. október 13. | 16:26:07

Moderálási alapelvek- komment törölve -

komszomol | 2010. október 13. | 16:23:46

"MaxVal | 2010. október 13. | 15:21:08

Későn házasodtál, ugye?"

Ez rohadtul relatív. Nekem kicsit későinek tűnt, de a mai standard alapján cseppet sem későn. 27-ik évemben voltam. (Apám 30 évesen, ahhoz képest korán.)

komszomol | 2010. október 13. | 16:20:40

"Ezerszó | 2010. október 13. | 15:41:02

komszomol | 2010. október 13. | 15:11:10

Régi bútordarab vagyok, és azt próbálom az ifjú hölgyeknek megmagyarázni, hogy ha egy fiú, férfi udvarias, azt értékelni kell. Nem aratok nagy sikert a mondókámmal."

Na látod. De már régen is így volt. És ennek igenis van köze a családi erőszakhoz, ha nem is közvetlen oka. Azt kéne megérteni, hogy olyan bonyolult dologról van szó, ami jogilag egyszerűen nem szabályozható, ha megpróbálják, több kárt okoz, mint hasznot.

Ezerszó | 2010. október 13. | 16:01:20

mzsuzsa | 2010. október 13. | 15:44:48

hol vannak a szülők, nagyszülők, a védőnő, a családsegítő, az óvoda, az iskola. Ezeknek az eseteknek előzménye van. Miért nem veszik észre? Ha igen? Miért nem szólnak?

De ezeket a kérdéseket már érintettük.

MaxVal | 2010. október 13. | 15:56:04

mzsuzsa | 2010. október 13. | 15:44:48

A statisztikák szerint minden második nap születik egy hülye statisztikai felmérés.

mzsuzsa | 2010. október 13. | 15:44:48

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Ezerszó | 2010. október 13. | 15:41:02

komszomol | 2010. október 13. | 15:11:10

Régi bútordarab vagyok, és azt próbálom az ifjú hölgyeknek megmagyarázni, hogy ha egy fiú, férfi udvarias, azt értékelni kell. Nem aratok nagy sikert a mondókámmal.

"Jung szerint egy kor szellemiségét a nők határozzák meg a férfiakon keresztül- írja Polcz Alaine egyik könyvében. Majd így folytatja: A szerepváltozással -mi nők - túl férfiasak, túl agresszívak lettünk. Hova lett az anyaöl? Miért nem tudunk igazán anyák lenni, szeretők lenni, asszonyok lenni?"

Ezerszó | 2010. október 13. | 15:29:40

komszomol | 2010. október 13. | 15:02:33

Ha mindenkinek "joga és kötelessége" lenne a munka, továbbá senkit sem lehetne utcára tenni (mint a szocializmusban), ez eléggé előre vinné az ügyet.

Jelen körülmények között nem működőképes a megoldás.

MaxVal | 2010. október 13. | 15:25:54

Ezerszó | 2010. október 13. | 15:24:19

Kutya is kell. Nő is kell. Így kerek a történet.

MaxVal | 2010. október 13. | 15:25:14

komszomol | 2010. október 13. | 15:11:10

"Példa: Hülye szokásom volt (már 15-16 éves koromban), hogy járműről leszállva, a kezemet nyújtottam a lánynak, hogy lesegítsem. Egyetlen esetre sem emlékszem, hogy jó néven vették volna, néhány lány fejcsóválva "elviselte". Olyan megjegyzést is kaptam, hogy "nem vagyok nyomorék"."

Kanadai-bolgár ismerősöm mesélte, hogy amikor 18 éve kiment Kanadába, az első munkanapon (egy tudományos kutatóintézetben dolgozott, mint fizikus) közrefogták régebbi kollégák, csehek, lengyelek, magyarok, oroszok, szóval kelet-európaiak, s ellátták fontos tanácsokkal. Pl. sosem engedje előre a liftnél vagy az étkezdében a nőkollégákat, ne adja át a helyét nőnek, ha az nem terhes, s csak akkor dicsérje női kolléga ruháját, kinézetét, ha akar tőle valamit és a nő is kedveli őt, mert ellenkező esetben mindez szexuális zaklatásnak is minősülhet, ami miatt akár el is bocsáthatják.

Ezerszó | 2010. október 13. | 15:24:19

MaxVal | 2010. október 13. | 13:57:11

Ebben a kutyás dologban igazad van. Tőlük feltétel nélküli szeretetet és rajongást kaphatsz.

Azt tapasztaltam ez a humán szférában ritkán működik.

MaxVal | 2010. október 13. | 15:21:08

komszomol | 2010. október 13. | 15:15:49

Későn házasodtál, ugye?

mzsuzsa | 2010. október 13. | 15:18:48

Moderálási alapelvek- komment törölve -

mzsuzsa | 2010. október 13. | 15:16:04

Moderálási alapelvek- komment törölve -

komszomol | 2010. október 13. | 15:15:49

"mzsuzsa | 2010. október 13. | 15:09:52"

Ja! És neked HÁNY párkapcsolatod volt? Mert nekem (attól függ beleszámoljuk-e a néhány heteseket) 10 és 20 között.

komszomol | 2010. október 13. | 15:12:44

"mzsuzsa | 2010. október 13. | 15:09:52

Komszomol, amit írtál a macsóságodról köszönő viszonyban sincs a témával, ami a családi erőszak. Azért kíváncsi lennék, hogy mennyi idős lehetsz, talán 26, vagy még annyi sem?!"

Szerintem TE állsz olyan szinten, én már felneveltem néhány gyereket.

komszomol | 2010. október 13. | 15:11:10

Példa: Hülye szokásom volt (már 15-16 éves koromban), hogy járműről leszállva, a kezemet nyújtottam a lánynak, hogy lesegítsem. Egyetlen esetre sem emlékszem, hogy jó néven vették volna, néhány lány fejcsóválva "elviselte". Olyan megjegyzést is kaptam, hogy "nem vagyok nyomorék".

Ezek után persze hirtelenjében gondol olyat a férfiember, hogy ezeket inkább lerugdosni kéne. Szóval azóta van stabil szexuális helyzetem, mióta megjátszom, hogy NEM vagyok annyira gyengéd. Még szerencse, hogy a feleségem "megtanulta" elviselni a gyengédségeimet IS, ezért nem kell állandóan játszanom.

mzsuzsa | 2010. október 13. | 15:09:52

Moderálási alapelvek- komment törölve -

komszomol | 2010. október 13. | 15:02:33

"Ezerszó | 2010. október 13. | 13:30:08

Kilépni a kapcsolatból? Gazdaságilag mindkét fél számára csőd, ha csak nincs sok millió a bankszámlán, meg néhány ingatlan."

Ha mindenkinek "joga és kötelessége" lenne a munka, továbbá senkit sem lehetne utcára tenni (mint a szocializmusban), ez eléggé előre vinné az ügyet. Hogy hogyan lehetne megmenteni a kifejezetten erőszakos férfiak után bolonduló nőket, akik az udvarias, kedves, gyengéd férfiakat észre sem hajlandók venni, az nem jogi, hanem elmegyógyászati kérdés.

A saját szexuális fejlődésemből elárulok annyit, hogy amíg kizárólag udvarias, kedves és gyengéd voltam, alig jött össze egy-két kaland. Mikor mérgemben kissé macsóbb lettem (ami nálam egyébként csak megjátszás), alig bírtam az iramot.

komszomol | 2010. október 13. | 14:55:59

"MaxVal | 2010. október 13. | 13:57:11

Semmi. Vallom, hogy a nő az ember legjobb barátja (a kutya után)! :-))) "

Mondjuk ez bunkóra sikerült. Remélem csak viccelni akartál.

MaxVal | 2010. október 13. | 14:53:16

De a fényképen még mindig röhögök: Samantha Carter ezredes sír, miután meghalt bajtársa a PX675RX bolygói csatában. Apró sérülést Sam is szerzett, szóval nagyon nincs jó hangulatban.

mzsuzsa | 2010. október 13. | 14:04:42

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Ezerszó | 2010. október 13. | 14:02:04

mzsuzsa | 2010. október 13. | 13:11:16

Hú, de nehezet kérdeztél!

Az érdektelenségre talán az a válasz, hogy amíg nem a saját bőrén érzi az ember, nem is gondolja olyan súlyosnak a problémát.

A tudatlanságon segítenek az ilyen cikkek, beszélgetések, amelyek szembesítenek a bajjal.

MaxVal | 2010. október 13. | 13:57:11

Ezerszó | 2010. október 13. | 12:58:24

"MaxVal, mi bajod van a nőkkel?"

Semmi. Vallom, hogy a nő az ember legjobb barátja (a kutya után)! :-)))

Ezerszó | 2010. október 13. | 13:30:08

komszomol | 2010. október 13. | 13:12:15

vonatkoztassunk már el attól, hogy csupán a szexre koncentrálunk az erőszakkal kapcsolatban. Egyébként jó kérdés, hogyan lehet bizonyítani, nem volt erőszak, ha mégis annak akarja feltüntetni valamelyik fél.

Talán a társadalmi hozzáállás ebben is segíthetne az előítéletek (csak a férfi lehet hibás)levetkőzésével.

Azzal egyetértek, hogy akinek dolga lenne a jogalkalmazás, nem áll mindig a helyzet magaslatán.

Kilépni a kapcsolatból? Gazdaságilag mindkét fél számára csőd, ha csak nincs sok millió a bankszámlán, meg néhány ingatlan.
Milyen lehetőséget és ki biztosítson? (részmunkaidős foglalkoztatás a gyerekeket egyedül nevelő nőknek, a fedél nélkül maradt és gyerektartást fizető férfi emberrel is törődni kéne, de hogyan?)

Ezerszó | 2010. október 13. | 13:15:53

ha látják, hogy a párjuk és a gyerekek már nem kiszolgáltatottak. Hajlanak arra, hogy szakember segítségével rendezzék kapcsolatukat, új életet kezdjenek. Arról nincs információm, hogy tényleg sikerült-e nekik.

Bármilyen kapcsolatban -szülő/gyerek, férj/feleség, élettársi, férfi/nő - semmilyen formában nincs helye az erőszaknak, bármely szereplő emberi méltóságában való megalázásának.

komszomol | 2010. október 13. | 13:12:15

"Ezerszó | 2010. október 12. | 22:56:58

Nem izgalom növelő magakéretésről van szó a nő részéről, hanem kényszerről, amikor a férje, párja "elveszi, ami neki jár." Érthető? Jár neki, mert ő akarja, akkor is, ha a felesége, élettársa nem. "

Nem az a lényeg, hogy elvileg nem létezhet ilyen, hanem az, hogy kívülről hogy a rossebben lehetne megítélni, hogy játék volt-e, vagy komoly? A JOG ezzel jogosan semmit sem kezdhet. Közismert, hogy a szado-mazo játékokban, amelyeket bizonyítottan mindkét fél AKARTA, vannak/lehetnek külsérelmi nyomok. Hogy a büdös életbe lehet utólag bizonyítani (mert praktikusan csak férfi kerülhet vádlotti szerepbe), hogy a másik fél AKARTA? Hogy lehetne olyan helyzetbe hozni valakit, hogy ab ovo bűnösnek tekintik, és neki kéne bizonyítania ártatlanságát. De HOGYAN lehetne bizonyítani? Egyszerűen lehetetlen.

És ugyanígy van számtalan "családon belüli erőszak" tényállással. Azokban az esetekben, ahol összecsődülnek a szomszédok, ma is boldogulna a jogalkalmazás, szabályozva van jogilag, csak trehány disznók dolgoznak némely hatóságoknál.

Tehát csak az a megoldás, hogy ha valakinek ilyen baja van, lépjen ki a házastársi-élettársi kapcsolatból. EHHEZ kéne biztosítani a lehetőséget.

mzsuzsa | 2010. október 13. | 13:11:16

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Ezerszó | 2010. október 13. | 12:58:24

MaxVal, mi bajod van a nőkkel? Nem konkrétan, az magánügy, hanem általában.

A családon belüli erőszaknak semmi köze sincs a feminizmushoz. Itt írta valaki, hogy nemtől függetlenül egyenlők az emberek. Ezen alapelv mellett kell értékelni a helyzetet.

A családon belüli erőszak nemcsak férfi-nő kapcsolati probléma. Hidd el nekem, én is hányingert kapok azoktól a női nemre szégyent hozó némberektől, akik kihasználják a párjukat, férjüket.

Nem tartom helyesnek azt a bírói és családsegítői gyakorlatot, szemléletet sem, hogy válás esetén a gyereket mindenáron az anyánál kell elhelyezni. Ismerek olyan családokat, ahol az apa jobban, figyelmesebben, több megértéssel, szeretettel veszi körül a gyerekeket, mint az anya.

De a környezetemben nagyon sok olyan nő életét látom, ahol igenis jelen van az erőszak valamilyen formája, s a nő szenvedi el.

Ez a probléma társadalmi kérdés. Jártam családok átmeneti otthonában, ahol az otthonról kisgyerekkel elmenekült nőket befogadták. Ideig-óráig, néhány hónapra. A gyes, gyed, családi pótlék fedezte az ottani ellátásuk költségét, félre tenni még akkor sem tudtak, ha nagyobb gyerek mellett még valamilyen munkát is kaptak.

Amikor eljött az ideje, visszamentek abba a házba, ahhoz a férfihez, ahonnan, és akitől elmenekültek. Igaz, közben az apukákkal "elbeszélgettek" az otthon vezetői, pszichológusok, családsegítők. Az általános tapasztalat az volt, a családot bántalmazó férfiak magabiztossága alább hagy, ha látják, hogy a párjuk és a

MaxVal | 2010. október 13. | 12:28:36

Ezerszó | 2010. október 12. | 22:56:58

A NANE-t idézni a kérdésben kb. olyan, mintha Hitler írásait használnánk a nácizmusról folytatott vitában, mint semleges forrást. A NANE egy radikális, feminista szervezet, tehát véleménye erősen irreveláns.

MaxVal | 2010. október 13. | 12:25:39

Mudnol, te sőtét vagy, mint az éjszaka holdfogyatkozáskor...

Mars | 2010. október 12. | 23:34:04

"A magyarok kevesebb elkövetőt és áldozatot ismernek és kisebb problémának tartják a családon belüli erőszakot, mint az uniós átlag. A fizikai vagy szexuális erőszakot, a lelki terrort és a szabadság korlátozását egyaránt kisebb súlyú cselekménynek érzik. "

Ennek fényében sem csodálom, hogy egy pártot 2/3-os parlamenti többséghez jutattak. Nincs mit tenni: Ha egy nép hülye, akkor hülye.

Ezerszó | 2010. október 12. | 22:56:58

Itt lett volna az alkalom, hogy érdemben, mindenféle előítéletet félresöpörve megbeszéljük ezt a témát.

Sajnálom, hogy nem sikerült. Csak a szőnyegalásöprés, a hárítás, a tagadás, az elterelés (a feminizmusra), az általánosítás (a női nemre szégyent hozó, a párjukon aljasul bosszút álló némberekről) és a sztereotípiák pufogtatása hallatszik ki a kommentekből.

Csak egy példa Maxvalnak, aki azt mondja, párkapcsolatban a nemi erőszak nem értelmezhető. (ez a vélemény is tagadás) De igen, értelmezhető. Nem izgalom növelő magakéretésről van szó a nő részéről, hanem kényszerről, amikor a férje, párja "elveszi, ami neki jár." Érthető? Jár neki, mert ő akarja, akkor is, ha a felesége, élettársa nem.

Egy érdekes olvasmány a témában. Tisztázza a fogalmakat, felveti a társadalmi előítéleteket az áldozatokkal szemben, s arra is megadja a választ, a legtöbb nő, miért nem mer beszélni a négy fal közt történtekről.

http://www.nane.hu/kiadvanyok/kezikonyvek/miertmarad/miertmarad.pdf

Mudnol | 2010. október 12. | 22:56:57

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Mudnol | 2010. október 12. | 22:51:40

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Mudnol | 2010. október 12. | 22:48:17

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Terminátor | 2010. október 12. | 20:32:55

Moderálási alapelvek- komment törölve -

MaxVal | 2010. október 12. | 17:52:44

"A rendőrök 90%-a férfi, de ott se sok esélye lenne egy férfinak, aki panaszt tenne, hogy veri a felesége. Körberöhögnék."

Így igaz. Én személyesen ismerem a Tamási Erzsébetet, aki a férfiak elleni családi erőszak neves szakértője. Ő is azt mondja, hogy míg 100 bántalmazott nőből átlag 40 jelenti az esetet, addig 100 bántalmazott férfiből átlag 1. Mert szégyelli.

komszomol | 2010. október 12. | 17:30:37

"MaxVal | 2010. október 12. | 17:13:57

Magyarország a válóperes, családjogi ügyekben eleve mindig a nők oldalán szokott állni a bíróság (ennek oka a mentalitás, s az a tény, hogy a bírók háromnegyede nő)"

A rendőrök 90%-a férfi, de ott se sok esélye lenne egy férfinak, aki panaszt tenne, hogy veri a felesége. Körberöhögnék.

MaxVal | 2010. október 12. | 17:13:57

komszomol | 2010. október 12. | 17:11:07

Igen, pontosan erről van szó.

Magyarország a válóperes, családjogi ügyekben eleve mindig a nők oldalán szokott állni a bíróság (ennek oka a mentalitás, s az a tény, hogy a bírók háromnegyede nő), a férfi eleve súlyos hátránnyal indul.

A feministák még tovább szeretnének rontani a férfi helyzetén. Ez az egész.

komszomol | 2010. október 12. | 17:11:07

Köszi, MaxVal:

Kiss Henriett: Kíváncsiságból bejelentkeztem néhány női oldal csevegő részlegére, ahol álsegítséget kértem mint válófélben lévő anya két gyerekkel, és a férjem osztozkodni akar mindenen. Egy óra leforgása alatt arról is kioktattak, hogyan kell látleleteztetni a „férjem brutalitását”, vagy hogyan bizonyíthatom be, miszerint a fiával fajtalankodott, illetve a lányát abuzálta. Ügyvéd-nevekkel lettem gazdagabb, akik „tuti elintézik azt a szemetet” a bíróságon.

komszomol | 2010. október 12. | 17:05:36

"MaxVal | 2010. október 12. | 16:39:16

"A szocializmusban nagyjából ugyanolyan volt a büntetőeljárás, mint most."

Ég és föld a különbség."

Már régen meggyőződtem róla, hogy a jogszabályok tekintetében kiemelten tájékozatlan vagy. A büntetőeljárásról szóló törvényt csak 1998-ban újították meg, de az alapjogok tekintetében már az előző 1973-as is kielégítette a hatályos alkotmány követelményeit.

komszomol | 2010. október 12. | 16:59:56

"axVal | 2010. október 12. | 16:39:16

"Kommunizmus még soha, sehol nem volt."

Fárasztó vagy. Volt közel 30 országban."

Szocializmus volt, nem kommunizmus.

komszomol | 2010. október 12. | 16:58:25

"mzsuzsa | 2010. október 12. | 16:34:53

Nem igaz, hogy minden féle új törvények nélkül büntethető, a rendőrség ki sem megy ilyen esetben, "

Az, hogy a rendőrség nem végzi el a feladatát, nem orvosolható új törvényekkel. A testi sértés, garázdaság, kényszerítés stb. büntetendő most is.

MaxVal | 2010. október 12. | 16:53:10

http://ugyvedvilag.hu/laparchivum.php?ref=315

MaxVal | 2010. október 12. | 16:50:17

http://eletmod.hu/tart/rcikk/j/0/134059/1

mzsuzsa | 2010. október 12. | 16:47:53

Moderálási alapelvek- komment törölve -

MaxVal | 2010. október 12. | 16:45:26

A lényeg:

Amikor a kapcsolat súlyosan megromlik, a feleség hirtelen kurva lesz és esetleg gyereket elhanyagoló alkoholista, a férj meg erőszakos állat s esetleg pedofil. Már ez lesz az ellenérdekelt fél kitalációja.

A feministák zavaros törvényjavaslatukkal egy adut akarnak a feleségek kezébe adni. Erről szól az egész. Az ok: a feministák utálják a férfiakat.

Megbukott a nácizmus, megbukott a kommunizmus, megbukott az ateizmus, most már csak a feminizmusnak kell megbuknia, hogy egy szebb, jobb világban élhessünk.

MaxVal | 2010. október 12. | 16:41:32

mzsuzsa | 2010. október 12. | 16:27:43

"Nem valaki mond rá valamit, hanem ilyenkor az egész környezet tudja mi történik egy családban,a szomszédok hallják, a munkahelyén látják a foltokat stb., a barátok tudnak róla stb. Az Egyesült Államokban nincs és soha nem is volt kommunizmus, de ha ilyen esetben a a bántalmazott vagy a szomszéd kihívja a rendőrséget legalább 4.en kijönnek és már viszik is a randarílozót vagy bántalmazót a börtönbe, bilincsben és nem jön ki egy ideig."

Ez nem a jellemző eset. Ilyen eset kevés van, s ezek drasztikus esetek.

MaxVal | 2010. október 12. | 16:40:09

komszomol | 2010. október 12. | 16:23:36

"Közismert, hogy MaxVallal általában nem csípjük egymást"

Attól, hogy politikailag más az alapállásunk, még lehet azonos vagy hasonló más kérdésben...

MaxVal | 2010. október 12. | 16:39:16

komszomol | 2010. október 12. | 16:28:36

"Kommunizmus még soha, sehol nem volt."

Fárasztó vagy. Volt közel 30 országban.

"A szocializmusban nagyjából ugyanolyan volt a büntetőeljárás, mint most."

Ég és föld a különbség.

mzsuzsa | 2010. október 12. | 16:34:53

Moderálási alapelvek- komment törölve -

komszomol | 2010. október 12. | 16:33:18

"mzsuzsa | 2010. október 12. | 16:31:35

Komszomol, ez hülyeség:("

Ez a gondolkodásod mélységét illusztráló tartalmas érvelés. Meghajolok előtte.

komszomol | 2010. október 12. | 16:31:47

"mzsuzsa | 2010. október 12. | 16:27:43

Nem valaki mond rá valamit, hanem ilyenkor az egész környezet tudja mi történik egy családban"

Ez, amiről MOST beszélsz, minden féle új törvény nélkül büntetendő.

Nem erről vitáztunk, hanem arról, amit a szomszéd szobában lakó anyós sem tud. Ha a nő "nem"-et mond, aztán mégis megtörténik az ungi-bungi. Hogy az erőszak, vagy nem. És ha az, hogyan lehet bizonyítani, azaz hogyan lehetne büntetőjogi tényállássá tenni.

mzsuzsa | 2010. október 12. | 16:31:35

Moderálási alapelvek- komment törölve -

komszomol | 2010. október 12. | 16:28:36

"MaxVal | 2010. október 12. | 16:22:44

"Nem lehet embereket meghurcolni, mert valaki mond rá valamit."

A kommunizmusban lehetett."

1. Kommunizmus még soha, sehol nem volt.
2. A szocializmusban nagyjából ugyanolyan volt a büntetőeljárás, mint most. Ha megsértették, az nem a "rendszer" volt, hanem a rendszer megsértése. Most is verik a rendőrök az őrizeteseket, meg akkor is. Most is tilos, meg akkor is. Most is rávernek egy-két évet, ha rábizonyul, meg akkor is így volt.

mzsuzsa | 2010. október 12. | 16:27:43

Moderálási alapelvek- komment törölve -

komszomol | 2010. október 12. | 16:23:36

"mzsuzsa | 2010. október 12. | 15:58:34

MaxVal ilyen primitív válaszra no komment."

Közismert, hogy MaxVallal általában nem csípjük egymást, de most, ha megfeszülök sem értem, mi lenne a válaszában primitív. Illetve melyikben?

MaxVal | 2010. október 12. | 16:22:44

komszomol | 2010. október 12. | 15:54:19

"Nem lehet embereket meghurcolni, mert valaki mond rá valamit."

A kommunizmusban lehetett.

MaxVal | 2010. október 12. | 16:21:30

mzsuzsa | 2010. október 12. | 16:03:07

"Nagyon nagy atájékozatlanság, vagy tudatlanság?"

Sok szar dolog van Magyarországon. Egy szar dolog legalább még nincs: alig hat a feminista métely.

mzsuzsa | 2010. október 12. | 16:03:07

Moderálási alapelvek- komment törölve -

mzsuzsa | 2010. október 12. | 15:58:34

Moderálási alapelvek- komment törölve -

veritas | 2010. október 12. | 15:55:36

Moderálási alapelvek- komment törölve -

komszomol | 2010. október 12. | 15:54:19

"delisa | 2010. október 12. | 14:53:45 írja komszomolnak: "Ne a bizonyításon agyalj, hanem az elkerülésen."

delisa! Miféle barbár jogrendszert képzelsz, ahol bizonyítás nélkül bebörtönöznek embereket? Amit nem lehet bizonyítani, az büntetőjogilag nem létezik! Ellenkező esetben még most is megégetnék a boszorkányokat. Nem lehet embereket meghurcolni, mert valaki mond rá valamit.

Olyan rendszert kéne létrehozni, ahol a lehető legminimálisabb lenne a kiszolgáltatottság. Pl. ha mindenki kapna munkát, aki akar dolgozni. Méghozzá azonnal, és elegendő fizetéssel, amiből önálló lakást bérelhet és háztartást vezethet. Akkor a nő is elköltözhetne ha igazán akar. Ebben a szemét kapitalizmusban, ha az esetleg jól kereső vállalkozó manust lecsukják, az éhező család maga fog könyörögni, engedjék ki szegényt, inkább elviselnek egy-két pofont.

Jelenleg a munkaképes felnőtteknek csak a fele kap munkát, a többiek regisztrált vagy nem regisztrált munkanélküliek. Főleg a nők.

Persze kell némi agymunka, hogy a bonyolultabb összefüggéseket is megértsék némelyek.

MaxVal | 2010. október 12. | 15:49:22

mzsuzsa | 2010. október 12. | 15:23:07

Nagyon helyes, hogy Magyarországon nincsenek ilyen jogszabályok. Így is túl sok a visszaálés válásoknál (elsősorban a férfiek ellen), képzelem mi lenne, ha egy nő csak úgy kidobhatná férjét. Ezentúl minden nő, aki megunta a férjét, "családi erőszakra" hivatkozna.

veritas | 2010. október 12. | 15:32:26

Moderálási alapelvek- komment törölve -

mzsuzsa | 2010. október 12. | 15:23:07

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Pasinszki | 2010. október 12. | 15:20:02

Kedves xanadu! (2010. október 12. | 07:47:21)
Én ugyan nem jogász vagyok, de Iustitia szolgálója lévén érdekel a jog. Talán tudok a kérdéseire válaszolni.
1. miért nevezhető családnak az együttélés, ahol erőszak van?
- Igaza van, erkölcsi értelemben az ilyen társaság nem család. Szociológiai értelemben azonban az, mert egy fedél alatt élnek, közös háztartást visznek. Az erőszaktevő pont a közös javakból való nagyobb részesedésért teszi az erőszakot.
2. miért nem válnak el?
- Mert az erőszaktevő ennek még a szándékát is megtorolja.
3. miért nem csak erőszakról beszélünk? Van jelentősége büntetőjogilag annak, hogy egy pofon az családi, vagy garázda?
- Van jelentősége. A családon belülei erőszak nem egy pofon elcsattanását jelenti. Ennek nem dühkitörés az oka. Ez egy permanens, az egyik fél (nem föltétlenül a feleség, lehet akár valamelyik házastársnak a családnál élő apja is, vagy ritkábban a férj, vagy a gyerek is) kizsákmányolását, elnyomását célzó, megfélemlítő jellegű agresszió.

Pasinszki | 2010. október 12. | 15:07:41

Nem olvastam még végig a hozzászólásokat, ezért nem tudom, másnak is feltűnt-e a grafikonból kiolvasható mentális paradoxon: miközben Magyarország lakói szignifikánsan helyénvalóbbnak tartanák a szigorúbb törvényeket, szignifikánsan helytelenítik a nemi alapú megkülönböztetést megakadályozó törvényeket.

delisa | 2010. október 12. | 14:53:45

komszomol | 2010. október 12. | 14:05:23

Egyszerü: kommunikáció, kommunikació.
Ne a bizonyításon agyalj, hanem az elkerülésen.

delisa | 2010. október 12. | 14:50:43

Moderálási alapelvek- komment törölve -

veritas | 2010. október 12. | 14:44:04

Moderálási alapelvek- komment törölve -

delisa | 2010. október 12. | 14:41:33

veritas | 2010. október 12. | 14:01:31
Törvények nincsenek. Most jó?
De európai szemlélet van. Európai megegyezések is.
Nem válna kárára Magyarországnak, ha végre megprobálná magáévá tenni ezeket.

veritas | 2010. október 12. | 14:29:13

Moderálási alapelvek- komment törölve -

MaxVal | 2010. október 12. | 14:26:37

Hajnalka | 2010. október 12. | 13:50:35

"A NEM az mindig nemet jelent. Még a párkapcsolatban is. Csak a bántalmazó nemi erőszakoló férfiak szeretik azt hinni, hogy önmagukat felmentsék a felelősség alól, és önmaguk bántalmazását szinte jótettnek tüntessék fel, hogy a női nem igent jelent."

Ezen az alapon akkor én most nem lennék most házas. Mert a feleségem eredetileg a barátnőm volt, mármint úgy "barátnő", ahogy két nő barátnő pl. egymás között, s eleve az volt, hogy mi nagyon szeretjük egymást, viszont nincs semmilyen más érdekeltségünk, s nagyon jó barátok vagyunk.

Aztán így ment sokáig tényleg, de a végén meg az lett, ami lett. S aztán még volt 2 olyan hónap, hogy barátnő három ízben is vissza akart térni az eredeti barátsághoz.

Ha minden alkalommal a NEMre hallgattam volna, ezt ő egy módon értelmezte volna: hogy nem akarom már őt nőként, s megelégszem a régi barátsággal.

Szóval az egész egy teszt volt csak, hogy tényleg akarom-e őt vagy csak eszembe jutott, hogy milyen praktikus szexuálisan is használni őt, ha már egyszer barátok vagyunk. Alaposan ki is próbált, hogy mi az álláspontom.

MaxVal | 2010. október 12. | 14:16:48

tyutyuka | 2010. október 12. | 14:08:44

"Nagyon remélem, hogy csak kamuzol."

Pedig nem.

"Ha igazat mondasz: remélem mielőbb börtönbe kerülsz."

Ez szinte kizárt. Vagyis nem kizárt, hogy börtönbe kerülök, de pont nemi erőszakért biztos nem. Párkapcsolatban NINCS nemi erőszak, ezt valami elborult feminista agy találta ki.

komszomol | 2010. október 12. | 14:16:44

"Hajnalka | 2010. október 12. | 14:06:19

Ez igaz. Kulcsszó a kölcsönösség. Ha a nő nemet mond és annak ellenére mégis megtörténik, akkor szó sincsen kölcsönösségről. Szimpla nemi erőszakról van szó."

Akkor az is erőszak, ha a férfi mond nemet, és a nő mégis rámászik? Ne tréfálj!

veritas | 2010. október 12. | 14:15:46

Moderálási alapelvek- komment törölve -

MaxVal | 2010. október 12. | 14:14:45

"Amúgy, mi kifogásod van a nemek közötti egyenlös+eg ellen?"

A nők egyenlőek, de nem azonosak a férfiekkel.

komszomol | 2010. október 12. | 14:13:13

"tyutyuka | 2010. október 12. | 14:08:44

Párkapcsolatban a nemi erőszak mint olyan eleve nem értelmezhető. Sok nő úgy akarja magát szexuálisan izgatóbbá tenni, hogy direkt nemet mond, remélve, hogy a férfi nem hagyja annyiban, s mégis fellép.


Ha igazat mondasz: remélem mielőbb börtönbe kerülsz. "

Ez szép példája a női kegyetlenségnek. Már igazmondásért is börtönt követelnek. Az említett tétel egyébként oly' mértékben közismert, hogy aki nem tud róla, nagyjából szexuális analfabétának tekinthető.

komszomol | 2010. október 12. | 14:10:00

"komszomol | 2010. október 12. | 14:05:23"

Ja! Bocs. Éppen verbális példákat említettem, de a nonverbális kommunikáció még ennél is megfoghatatlanabb.

tyutyuka | 2010. október 12. | 14:08:44

Párkapcsolatban a nemi erőszak mint olyan eleve nem értelmezhető. Sok nő úgy akarja magát szexuálisan izgatóbbá tenni, hogy direkt nemet mond, remélve, hogy a férfi nem hagyja annyiban, s mégis fellép.



Nagyon remélem, hogy csak kamuzol.

Ha igazat mondasz: remélem mielőbb börtönbe kerülsz.

Hajnalka | 2010. október 12. | 14:06:19

delisa | 2010. október 12. | 13:46:36
Hajnalka / Max... ebben a vitában kulcsszó a kölcsönösség.

Ha a partnerek azonos felfogásban, véleményen vannak... a kettejük között történö érintkezési formák felöl, akkor OK - ha nem, akkor nincs más kifejezés rá, mint eröszak.


Ez igaz. Kulcsszó a kölcsönösség. Ha a nő nemet mond és annak ellenére mégis megtörténik, akkor szó sincsen kölcsönösségről. Szimpla nemi erőszakról van szó.

komszomol | 2010. október 12. | 14:05:23

"delisa | 2010. október 12. | 13:53:48

Minden törvénnyel vissza lehet élni - ilyen alapon kár is meghozni öket. "

Nem arról van szó, hogy vissza lehet élni vele, hanem arról, hogy FŐLEG csak visszaélni lehet vele. Hogy a rossebbe lehet bebizonyítani, hogy benne volt a nő? Ezekben az esetekben általában a férfinek kéne bizonyítani, mert amit a csaj mond, készpénznek veszik.

Az eddigi gyakorlat alapján külsérelmi nyomokat kerestek, és figyelembe vették, önként ment-e szobára. De - mivel a házasságnál nem a bárból viszi el a manus az asszonyt - ezen túl mire lehet alapozni a felek elmondásán túl. A házastársak között egyébként is sokkal fontosabb a megszokott nonverbális kommunikáció, amit külső személy képtelen értelmezni. Pl. ha a feleségem azt mondja: "jo" (ilyen röviden) akkor tudom, hogy azt a dolgot vagy elvégzem magam, vagy nem lesz megcsinálva, mert ez nála nemet jelent.

A "ne" viszont annak a rövidítése: "ne hagyd abba".

veritas | 2010. október 12. | 14:01:31

Moderálási alapelvek- komment törölve -

delisa | 2010. október 12. | 13:53:48

komszomol | 2010. október 12. | 13:50:29

Minden törvénnyel vissza lehet élni - ilyen alapon kár is meghozni öket.

Kicsit több pozitiv gondolkodást, plííz...

delisa | 2010. október 12. | 13:51:56

veritas | 2010. október 12. | 13:48:09

Kicsit nézz utána, mit mond erröl az EU.

Hajnalka | 2010. október 12. | 13:50:35

MaxVal | 2010. október 12. | 13:27:26
Párkapcsolatban a nemi erőszak mint olyan eleve nem értelmezhető. Sok nő úgy akarja magát szexuálisan izgatóbbá tenni, hogy direkt nemet mond, remélve, hogy a férfi nem hagyja annyiban, s mégis fellép.

A NEM az mindig nemet jelent. Még a párkapcsolatban is. Csak a bántalmazó nemi erőszakoló férfiak szeretik azt hinni, hogy önmagukat felmentsék a felelősség alól, és önmaguk bántalmazását szinte jótettnek tüntessék fel, hogy a női nem igent jelent.

delisa | 2010. október 12. | 13:50:29

MaxVal | 2010. október 12. | 13:45:16

Aha, szerencsére még a pénzügyérünk is egy feminista fickó! :))

Amúgy, mi kifogásod van a nemek közötti egyenlös+eg ellen?

(Ha nem volna releváns ez a tétel, valószínü nem lenne benne a büdzsében)

komszomol | 2010. október 12. | 13:50:29

Ja! És az erre vonatkozó esetleges törvényeknek az lesz a legnagyobb bajuk, hogy sokkal jobban lehet velük visszaélni, mint élni.

Mert miféle szex lesz az, ha előtte írásos beleegyező nyilatkozatot kell szerezni, hogy a csaj benne van. Qrva romantikus, nemde?

Az igazi erőszaktevők részéről viszont csak annyit fog változni a dolog, hogy addig verik a csajt, amíg alá nem írja.

veritas | 2010. október 12. | 13:48:09

Moderálási alapelvek- komment törölve -

delisa | 2010. október 12. | 13:46:36

Hajnalka / Max... ebben a vitában kulcsszó a kölcsönösség.

Ha a partnerek azonos felfogásban, véleményen vannak... a kettejük között történö érintkezési formák felöl, akkor OK - ha nem, akkor nincs más kifejezés rá, mint eröszak.

MaxVal | 2010. október 12. | 13:45:16

delisa | 2010. október 12. | 13:42:59

A feminista maffialobbi túl erős nálatok, mást ez nem bizonyít...

komszomol | 2010. október 12. | 13:43:31

Én nem vitatom, hogy létezik igazi, durva nemi erőszak akár házasságban is. Azt tagadom, hogy kívülálló, főleg ha olyan felületes, mint itt némelyek (fenékre paskolás = nemi erőszak) ezt meg tudná ítélni.

Hogy az, vagy nem, azt csak a résztvevők érzik, sajnos még ők is bizonytalanul, egy összeveszés simán utólag megváltoztathatja az értékrendszert. Egy nő, aki szeretett oboázni, szakításkor kitalálhatja (még el is hiszi), hogy igazából nem szeretett, csak engedett az "erőszaknak". De azért a következő partnerének is enged - ki tudja, minő okból, sőt véletlenül sem választ olyan "prűd" manust, aki ódzkodik az orális szextől.

A feleségemnek meg egy barátnője panaszolta, hogy olyan kőkorszaki bunkó a férje, hogy nem engedi meg a cumizást, mert undorítónak tartja. Ezért a biztonság kedvéért fűvel-fával megcsalta a tahó manust.

delisa | 2010. október 12. | 13:42:59

veritas, ezek szerint, a svéd konzervativ-liberális kormány is gittegylet mert ma benyújtott budzséjében megemeli az eddig is külön posztotban kezelt nökkel szembeni eröszak elleni fellépésre (rendörség, pszichológusok, nöházak, információ, stb.) szánt pénzt.

veritas | 2010. október 12. | 13:36:14

Moderálási alapelvek- komment törölve -

MaxVal | 2010. október 12. | 13:27:26

"A nemi erőszak is a bántalmazás egy formája."

Párkapcsolatban a nemi erőszak mint olyan eleve nem értelmezhető. Sok nő úgy akarja magát szexuálisan izgatóbbá tenni, hogy direkt nemet mond, remélve, hogy a férfi nem hagyja annyiban, s mégis fellép.

MaxVal | 2010. október 12. | 13:25:33

"a feministák nem férfigyüülölöök"

A tapasztalat mást mutat.

A feministák egy része szimplán leszbikus, csak ezt titkolja maga előtt is.

Egy másik részük meg embergyülölő keserű lélek, aki életunalmában abban lel örömöt, hogy a boldog nőkre egy nőidegen modelt próbál rátukmálni. Ezek a nőkből el akarják venni a nőiességet, pl. tiltakoznak a nőies viselet, a smink ellen, s számukra az ideális nő, aki acélipari gyárban dolgozik mint öntőmunkás, majd piszkos munkaruhában iszik munka után a kocsmában, s ott megverekszik mindenkivel.

Ja és persze van egy értelmiségi holduvar is, mely valójában nem is feminista a magánéletében, de valahogy úgy érzi, hogy ez valami menő dolog, ezért nyilvános helyen harxcos feministaként lép fel. Valójában azonban csak azon gondolkodik, mikor lesz vége a feminista szemináriumnak, hogy végre haza mehessen, cicanadrágot vagy más női ruhát húzhasson magára, s kisminkelhesse magát, majd vár, hogy valaki jól megpaskolja tréfásan a fenekét.

HIRDETÉS
A családon belüli erősza...
A családon belüli erőszak bagatellizálása erősen jellemző Magyarországon
Népszabadság - Teknős Miklós

Az unióban minden negyedik ember ismer olyan nőt, akit bántalmaz vagy bántalmazott a partnere – derül ki az Eurobarometer idei kutatásából. Közel huszonhétezer embert kérdeztek meg az unió összes tagországában a nők ellen párkapcsolatban elkövetett erőszakról. A válaszadók 98 százaléka állította, hogy hallott már a problémáról. Magyarországon hasonló arányban, a megkérdezettek 97 százaléka mondta, hogy ismeri az erőszaknak ezen fajtáját. Abban viszont már eltérnek a hazai eredmények az uniós átlagtól, hogy a válaszadók ismernek-e olyan valakit, aki elkövetett ilyen típusú erőszakot. Magyarországon a megkérdezettek mindössze 17 százaléka ismer ilyen embert, az uniós átlag 21 százalék.

Bántalmazott nőket többen ismernek. A hazai felmérésben részt vevők 20 százaléka mondta, hogy családja körében, barátai között vannak olyanok, akiket bántalmaznak vagy bántalmaztak otthon. Svédországban a megkérdezettek 39, Nagy-Britanniában 38, Hollandiában 35 százaléka állította, hogy ismer ilyen nőt. Az unió átlaga 25 százalék, vagyis minden negyedik válaszadó ismer valakit, aki családon belüli erőszak áldozata.

Ennek megfelelően a magyar válaszadók némileg kisebb arányban gondolják úgy, hogy e jelenség gyakori az országukban. 75 százalékuk szerint „elterjedt”, 22 százalékuk szerint nem az, három százalék pedig azt mondta, hogy nincs tisztában a probléma gyakoriságával. Az 27 uniós ország átlaga ennél kicsivel magasabb: a megkérdezettek 78 százaléka szerint elterjedt és csak 18 százalék szerint nem.

HIRDETÉS

– Az, hogy kevesebben ismernek áldozatokat, nem jelenti azt, hogy nálunk ritkább a nők elleni erőszak – mondja Tóth Györgyi, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület munkatársa. Szerinte ahhoz, hogy valaki ismerjen bántalmazott nőket, az kell, hogy az áldozatok merjenek beszélni arról, ami történt velük, és tisztában legyenek azzal, hogy a bántalmazás nem egy párkapcsolat természetes része. A skandináv országokban nem azért ismernek több bántalmazott nőt a válaszadók, mert az ottani férfiak erőszakosabbak, hanem mert a nők jogtudatosabbak.

Ami a családon belüli erőszak elleni küzdelmet illeti, ebben jelentősen eltér amagyarok véleménye az uniós átlagtól. Az elkövetők megbüntetését, a fiatalok megtanítását egymás kölcsönös tiszteletére és a meglévő törvények megfelelő végrehajtását ugyanolyan arányban tartják fontosnak, de az ingyenes segélyvonalakról, a törvények szigorításáról vagy az elkövetők rehabilitálásáról már mást gondolnak.

Míg az unióban a válaszadók 70 százaléka gondolta úgy, hogy az ingyen hívható segélyvonalak nagyon hasznosak a bántalmazott nőknek, addig a magyarok jóval szkeptikusabbak, csak 57 százalékuk vélekedett úgy, hogy ezek a szolgálatok komoly segítséget nyújtanak az áldozatoknak. A kutatás szerint itthon inkább a szigorúbb törvényekben bíznak: a válaszadók 77 százaléka szerint ez lenne „nagyon hasznos” a bántalmazott nőknek. Az unió 27 országának átlaga csak 69 százalék.

A „nemi alapon való hátrányos megkülönböztetést megakadályozó” törvényeket viszont csak a hazai válaszadók 49 százaléka érezte nagyon hasznosnak. Az uniós átlag ennél jóval magasabb: 63 százalék. Az elkövetők rehabilitálásában sem bíznak a magyarok: ezt a módszert csak 41 százalékuk tartja célravezetőnek, szemben az uniós 53 százalékkal.

Tóth Györgyi szerint nem meglepő, hogy itthon az emberek szkeptikusabbak a segélyvonalakkal kapcsolatban. – A segélyvonal csak egy belépő kellene hogy legyen egy olyan áldozatsegítő rendszerbe, ami Magyarországon még nem létezik – állítja. Így aztán sok hívót elkeserít, hogy a segélyszolgálat nem tud azonnali megoldást nyújtani, nem tudja garantálni a biztonságát. – Sajnos sokan azt hiszik, hogy nekünk van egy „kommandónk”, és ha felhívnak minket, el tudjuk menekíteni őket a bántalmazó családtag elől – meséli.

Abban is eltérnek a hazai válaszok az unió átlagától, hogy a nők ellen elkövetett párkapcsolati erőszak mely formáit tartják „nagyon komolynak”. A fizikai erőszakot a válaszadók háromnegyede sorolta a nagyon komoly kategóriába, míg az uniós átlag 85 százalék. A szexuális erőszakot már csak 73 százalék tartja nagyon komolynak, szemben az uniós átlaggal, ami 85 százalék. A lelki terrort a magyarok 56 százaléka tartja az erőszak komoly formájának, a szabadság korlátozását 53, a fenyegetést 48 százalék. Az uniós átlag minden esetben magasabb: a szabadság korlátozását például közel 70 százalék érzi az erőszak komoly formájának.

A családon belüli erőszak bagatellizálása erősen jellemző Magyarországon – mondja Tóth Györgyi. Szerinte az emberek jelentős része nem érti, hogy miért olyan nagy baj az, ha „elcsattan egy pofon”, pedig az otthoni erőszak nem ezt jelenti.

– Rendszeresen ismétlődő, több részből álló testi és lelki kínzásról van szó, nem egy pofonról egy évtizedes kapcsolatban –magyarázza. Hozzáteszi: amíg a kormányok hosszú évek óta figyelmen kívül hagynak több, a nők elleni erőszakkal kapcsolatos nemzetközi ajánlást, nem is várható, hogy a társadalom hozzáállása megváltozzon.

 
nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra    176 komment

HIRDETÉS

HIRDETÉS
.
HIRDETÉS
. .
Galériák
     

Ez a címe

KÖVETKEZŐ » « ELŐZŐ
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS
. .
HÍRMÁTRIX . NOLTOP10
   olvasottak   
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS