– Milyen érzés?

– Őszintén szólva még nem éltem bele magam a főpolgármesterségbe, noha hat éve dolgoztam ezért, egyfolytában... Orbán Viktorral 2004-ben beszéltünk először erről. A Fidesz az a párt, amelyik 1990 óta folyamatosan támogatott Óbudán.

– És az SZDSZ.

– 1994-ig valóban SZDSZ-esként jelentem meg. De 1990-ben még az SZDSZ is más volt. És ez a két párt is jóban volt egymással.

– És a Fidesz is más volt, liberális.

– Hogy ki fordított hátat a rendszerváltozásnak, és ki volt az, aki 1994-ben az akkori utódpárttal koalícióra lépett, arról talán nincs köztünk vita. Az SZDSZ az öreg kommunistákat leváltotta és behelyettesítette őket saját magával. Én az öreg kommunistákat nem szerettem, de tiszteltem, a volt tanácselnök Óbudán díszpolgár lett. Azért, mert vállalta az elveit, és nem úgy csinált, mint az MSZMP-sek, akik bementek egy sötét szobába, aztán kijöttek onnan, mint MSZP-sek. Elvitték a tőkét, és otthagytákMarxot az öreg kommunistáknak... Gyerekkoromban éppenséggel mozdonyvezető szerettem volna lenni. Ez az álmom nem vált valóra. Ha látok gyönyörű új vonatokat, akkor egy kicsit még mindig sajnálom. Az viszont különös érzés, hogy hatvanöt év óta én lehetek az első jobboldali vezetője Budapestnek.

– Demszky Gábor a városháza hivatalának átadás-átvételekor húszéves főpolgármesterséget kívánt önnek. Nem sikerült túl kedélyesre előde méltatása? Nagy elismeréssel szólt róla, köszönetet mondott neki az elmúlt húsz évért. Nem lesz ebből baj?

– Túl vagyunk a kampányon. De a kommunikációs görcsöléseket én is éreztem, a másik oldalról. Egyik nap önjáró voltam, és azt írták: a Fidesz „begyűr”. A másik nap azt lehetett hallani, hogy a Fideszben fogják a kezem és vezetnek. Ez „fénymarhaság”, az én kezemet egyedül a feleségem tudja fogni. Baloldali körök, ha az ember kulturáltan viselkedik valakivel, máris azt kezdik sejtetni: amögött valami összeborulás van. Demszky Gábor méltatása abból állt, hogy elismertem ötszöri megválasztásának az értékét.

– A Jobbik, sőt fideszesek fogalmaznak meg bírálatokat, amiért a volt Demszky-helyettest, a liberális Atkári Jánost kérte fel pénzügyi tanácsadónak.

– Mi köze a liberalizmusnak a pénzügyi szakmához? Magyarországon kicsit kuszált az, hogy mi liberális és mi anarchikus. Éppen a számok tanúsítanak átható közömbösséget az iránt az ideológia iránt, hogy „mindent lehet másképp látni”. Amit éppen negatív értelemben emeltem ki az átadás-átvételkor, az az, hogy a főváros pénzügyi helyzete borzasztó rossz. Ezt kell origónak tekinteni. Ezért van szükség Atkári János szigorú pénzügyi szemléletére.

– A szintén liberális Bojár Iván András városképiroda-vezető lesz.

– Egyikük sem politikusnak jön ide. Politikai befolyásuk zéró lesz. A szakértelmükre van szükség, ezt fi zetjük meg. Most a választások után a bármely oldalról jövő eszelős megnyilvánulásokra azt tudom mondani: bosszankodjanak csak, a döntésem marad.

– Akkor miért hangsúlyozza, hogy hatvanöt év után lett megint Budapestnek keresztény-konzervatív polgármestere?

– Ha nem haragszik, keveri a szezont a fazonnal. Van a közéletnek olyan területe, ahol szigorú pragmatizmusra van szükség. Másrészt egy főpolgármesternek olyan szerepe is van, hogy egy értékrendet kell képviselnie és sugalmaznia.

– A rendszerváltás cezúra volt, Demszky Gábor pedig rendszerváltó politikus, nem?

– Azt, hogy 1990-ben történt változás Budapesten, nem vitatom. És elismerem, nem ugyanaz a baloldaliság volt előtte és utána. De azóta teljes kontinuitás volt a baloldali–liberális vezetésben. Demszky Gábor pedig ugyan ellenzéki volt, de soha senki nem vitatta meg a nyilvánosság előtt pontosan, hogy milyen irányból támadta a Kádár-kormányt.

– Hogyhogy?

– Ebbe már az udvariasság okán sem kívánnék belemenni.

– Azt mondta, az átadás-átvétel zökkenőmentes volt, nem akarták önöket félrevezetni-becsapni. De a pénzügyi helyzet bizonytalan. Csak a BKV-nak 400 milliárdos az adósága.

– Kocsis István vezérigazgató úrral tegnap tárgyaltam. Az adósság 500 milliárd felett jár.

– A 4-es metrót önök is be szeretnék fejezni. Ikvay-Szabó Imre volt gazdasági főpolgármester-helyettes szerint a Kelenföld–Keleti pályaudvar közötti szakasz 33 milliárdos, a Keleti pályaudvar–Bosnyák tér közötti pedig 69 milliárdos teher a fővárosi büdzsében.

– Ezt én is így tudom, bár az első szakaszt egyéb pénzhiány is terheli.

–Mennyi pénzt kér a fővárosnak Orbán Viktortól, a kormánytól, ha találkoznak?

– Bonyolultabb a kérdés. Hogy a közösségi közlekedés, a BKV, a MÁV, a Volán milyen struktúrában működik, még nyitott.

– Privatizálják a BKV-t?

– Nem. Semmit sem privatizálunk. A kis radikális párt, a Jobbik szokott olyan indulatos megnyilvánulásokat tenni, hogy „Tarlós privatizálni akar”.

– Atkári János említette a lehetséges privatizációt...

– Nekem az a véleményem, hogy a BKV-t, a MÁV-ot és a Volánt integrálni kell. A közlekedésszervezésnek meg kell maradnia fővárosi hatáskörben, de a három cég finanszírozását szabályozottá kell tenni. A MÁV is csődközelben van, a Volánnál első ránézésre nagy az anarchia, a BKV a csőd küszöbén áll. De e három cég jövőjéről kormányzati szinten kell dönteni, a finanszírozásukat pedig egységes struktúrában kell megvalósítani.

– Milyen nagyságrendű pénzt vár Orbán Viktortól?

– A kérdéseiről az jut eszembe, amikor a hatodik Máltai-játszóteret adtuk át Óbudán, és hatodik alkalommal is egyetlen kérdése volt az újságírónak: honnan volt rá pénz... Nézze, nyilván kell egy azonnali állami segítség, mert ha nem kapjuk meg, akkor decemberben fizetésképtelenné válhat a BKV. Ahhoz, hogy a BKV-t nullszaldósra hozzuk ki, legalább félmilliárdos támogatásra volna szükség. És még ott van a 4-es metró ügye is.

– Megjelent önről egy portré, a címe: „óbudai pók”. Azaz, polgármesterként olyan profin szőtte a szálakat, hogy mindig sikerült kompromiszszumra jutnia, kisebbségben is. Mit jelent az, hogy a városházán „emberszámba veszi az ellenzéket”?

– Abban az írásban vannak elismerő, de félrevezető mondatok is. Olyanokat kérdeztek meg rólam, mint az egyik egykori ellenfelem, akit az alpolgármesterségből is le kellett váltani, mert lusta volt. Ami a kérdés lényegét illeti: olyan pozíciókat biztosítunk az ellenzéknek, amelyek valóban ellenőrző és felügyelőbizottsági dominanciát jelentenek a számukra.

– Többségben lesznek a szocialisták, a jobbikosok és az LMP-sek az felügyelőbizottsá gokban?

– Igen. A tisztán önkormányzati cégeknél megszüntetjük az igazgatótanácsokat, de a tervezett Budapesti Városüzemeltetési Központnál és a Közlekedési Központnál marad. Az ellenzék számára a három vegyes tulajdonú cégnél, a vízműveknél, a gázműveknél és a csatornázási műveknél az igazgatótanácsot is kinyitjuk. Bizottsági elnöki, sőt tanácsnoki pozíciót is kapnak.

– Kovács Árpád volt ÁSZ-elnök lesz a központok elnöke?

– Őt szeretném felkérni, hogy legyen a két nagy cég felügyelőbizottságának az elnöke. Szaktudása és jelleme tekintetében is tökéletesen alkalmas lenne. Nekem ilyen megkérdőjelezhetetlen szaktekintélyekre van szükségem ahhoz, hogy a város működését más pályára helyezzük. De még nem egyeztünk meg.

– A Tarlós-csapatban lesz György István első számú helyettes, Csomós Miklós, aki a kultúráért-oktatásért felel, de a csepeli Németh Szilárd, illetve a KDNP-s Bagdy Gábor és az egészségpolitikus Pesti Imre is fontos posztot kap. A fővárosi erős fideszesek, Rogán Antal, Pokorni Zoltán kimaradtak. Miért?

– A baloldali média mindig Rogán Antal és Pokorni Zoltán nevét emeli ki. Lengyel László is mindig szerette volna a jobboldalon kijelölni a jövő nagy tehetségeit. És kicsit sem zavarja őket, hogy a jóslataik ritkán válnak be. Tisztelem mind a két fideszes politikust, mind a kettő itt lesz a közgyűlésben.

– Nem a baloldali sajtó találta ki, hogy Rogán Antal főpolgármester-helyettes lehet, nyilatkoztak róla. „Szuperhelyettesként” emlegették.

– A többes szám túlzó. Szupernagyiról már hallottam, de a „szuperhelyettes” fogalom ismeretlen a számomra. Rogán Antallal segíteni fogjuk egymás munkáját.

– A Fővárosi Közgyűlésben a Fidesz–KDNP-nek önnel együtt kétfős többsége van. Sokan mondják, hogy a főpolgármester kezét a Fidesz, a miniszterelnök fogja majd.

– Nem sokan mondják, de azok sokszor. Ez olyan ütődött feltételezés, amit inkább bizonyos vágyak motiválnak. Annyit mondhatok, Orbán Viktor nem szereti a gyenge egyéniségeket. Engem nyilván azért is támogatott, mert ismeri a szuverenitás iránti igényemet. Én a miniszterelnök úrral megegyeztem, hogy a fővárost más pályára navigáljuk. Egy jól működő, kommunikációs trükköktől mentes, nem kifejezetten és egyoldalúan pártérdekek alapján fungáló és főleg nem csoportvagy egyéni ambíciókat kielégítő vezetési stílust fogunk bevezetni. Ezt én a budapestieknek is megígértem. A saját elképzelésem szerint, kipróbált munkatársaim segítségével alakítom ki a struktúrát és a személyi kört is. Mindenféle célozgatás ellenére nekem Orbán Viktor miniszterelnök úr szabad kezet adott a város irányítására. Akinek ez nem tetszik, az ettől kezdve saját szociális problémájának tekintheti a dolgot.

Saját struktúrát építhet