Kincskereső kisködmön: ma is ez az első kötelező olvasmány a legtöbb általános iskolában – általában a harmadik osztályban ezzel kezdenek a diákok. Ebben a könyvben átlagosan 11,2 szóból áll egy mondat, nyelvezete pedig igen távol áll a mai 8-9 éves gyerekekétől, akik nem értik, és emiatt nem is szeretik ezt a könyvet. A kötelező olvasmányok listája a felsőbb évfolyamokon sem fest sokkal másképp: az elolvasandók kétharmada XIX. századi mű, a szövegek régiek, a világképük érthetetlen a mai gyerekek számára – mutat rá Gombos Péter, a Magyar Olvasástársaság alelnöke. Leszögezte: nem arról van szó, hogy ezeket a műveket „ki kell dobni”, de nem ezekkel kellene indítani, mert úgy csak leküzdendő feladatokká válnak az olvasmányok. Az olvasóvá nevelést sokkal inkább el lehetne kezdeni például olyan kortárs szerzők műveivel, mint Berg Judit, Békés Pál vagy Lackfi János – véli Gombos Péter, hozzátéve, hogy ha ezeken keresztül megszeretik az olvasást a diákok, akkor érteni és szeretni fogják a klasszikusokat is.

Vannak még könyvmoly kisgyerekek

Nincs olyan előírás, amely meghatározná, hogy hány évesen milyen könyveket kell elolvasniuk a diákoknak, mégis: a pedagógusok lassan fél évszázada ugyanazokat a könyveket olvastatják velük. A Magyar Olvasástársaság 150 magyartanár megkérdezésével készült felmérése szerint felső tagozatban a pedagógusok zöme ugyanazt a hat könyvet adja föl: az Egri csillagok, A Pál utcai fiúk, a Szent Péter esernyője, a Légy jó mindhalálig, A kőszívű ember fiai és Az aranyember című regényeket.

– A kötelezők listáját a tanárok 57 százaléka a tankönyvek és a munkafüzetek alapján állítja össze, vagyis azok tartalma „szentírás” a pedagógusoknak – mondja Gombos Péter, aki szerint emiatt sok múlik a tankönyvszerzőkön, ám „a labda mégis inkább a pedagógusok térfelén pattog”. Bőven vannak már ugyanis olyan tankönyvek, amelyek kortárs irodalmat is ajánlanak kötelezőnek, ám ezeket a pedagógusok nagy része figyelmen kívül hagyja.

A magyartanárok 39 százaléka azt állította: a diákok érdeklődése alapján választ kötelező olvasmányokat. – Ám ez alatt azt értik, hogy ha például az osztálynak nem tetszik Az aranyember, akkor föladják A kőszívű ember fiait. Márpedig, ha ugyanattól a szerzőtől választanak egy ugyanolyan nehéz nyelvezetű könyvet, akkor az nagy valószínűséggel ugyanúgy nem fog a diákok érdeklődésével találkozni – mondja Gombos Péter.

A felmérés szerint a magyartanárok egyikének sem jutott eszébe a könyvtári kölcsönzések alapján összeállítani a kötelező olvasmányok listáját, holott abból kiderülne, mit is szeretnek olvasni a diákok, akik egy része rendszeresen jár könyvtárba, s ők többet olvasnak, mint korábban. Péterfi Rita olvasáskutató vidéki könyvtárak kölcsönzései alapján megállapította: míg 2003-ban egy gyerek átlagosan 11 könyvet vitt ki a városi könyvtárból, addig 2008-ban már 12,5-et. A nyolc vizsgált könyvtárnak 2003-ban ugyan csaknem kétezer beiratkozott 10-12 éves olvasója volt, 2008-ban pedig már csupán 1700, ám évről évre csökken az adott korosztály létszáma is, ráadásul a 15 százalékos olvasócsökkenés csak mindössze ötszázalékos csökkenést eredményezett a kikölcsönzött dokumentumok számában.

Péterfi Rita szerint ezek a gyerekek az olvasói elithez tartoznak, „könyvmolyok”, hiszen nem csupán otthon vagy az iskolai könyvtárban keresnek olvasmányt maguknak, hanem még a városi könyvtárba is beiratkoztak. Az ezen diákok által legolvasottabb szerzők zöme külföldi, döntő többségében angolszász író. Ilyen szerző Lucy Daniels, Walt Disney, Jacqueline Wilson, Erich Kastner, J. K. Rowling, Claude Clement, Meg Cabot és Astrid Lindgren. Ezek a könyvek a kiskamaszok napi problémáival, a családi, az iskolai és a kortárs csoportban kialakuló konfliktusokkal foglalkoznak. A magyar szerzők műveiben a mai kamaszok problémái ritkán jelennek meg, a 20-as toplista negyedét mégis magyarok adják: Fekete István, Nógrádi Gábor, Molnár Ferenc, Janikovszky Éva és Böszörményi Gyula.