Beveszek egyet, hogy ne veszekedjek
Már gyerekkorában is vonzotta az irodalom és a közélet, tudat alatt a kezdetektől szerkesztői pályára készült. A Pesti Hírlapból kimásolta az érdekesebb cikkeket, színházba járt, és csak írt, olvasott, fi gyelt, hallgatott. Apja főosztályvezető volt a Honvédelmi Minisztériumban, valamint egyházjogász, így a náluk megforduló társaság, az örökmozgó vendégség magával hozta a fontos híreket és az aktuális problémákat. A téma így az utca helyett már a nappali szőnyegén hevert, őt pedig sosem küldték ki a szobából. Nagyapjának, Kaposy József irodalomtörténésznek vagy hatezer kötetes könyvtára volt, főleg itáliai írók könyveiből. Dantéval, Boccaccióval és Petrarcával töltötte az egész életét. Ő büszkélkedhetett a legnagyobb Dante-gyűjteménnyel, és ez az információ Babits Mihályt sem kerülte el. Amikor Babits elkezdte fordítani a Divina Commediát, segítséget kért tőle munkájához, végül köszönetet mondott neki a kötet elő- és utószavában. A kapcsolatuk elmélyült, családivá alakult, így esett, hogy Babits Mihály lett Kaposy Miklós bérmakeresztapja, majd ő írta meg Kaposy József nekrológját a Nyugatban.
Tizenhét éves volt, amikor megnyerte a Népsport novellapályázatát, ez a siker startpisztolyként indította el a pályán, nem volt megállás, nem volt más terv, csak az írás. Ám 1951-ben kitelepítették családját Budapestről, ugyanis apja magas rangú köztisztviselő volt, szép lakással, ezt azonban az akkori idea elvette, ezzel két és fél évre Kunszentmártonba űzve őket egy kulák ház kétszer kétméteres padlásfeljáró kamrájába, egy hombár szomszédságába. Az írástól ez sem vette el kedvét, sőt a humor irányába fordult, és 1959-ben már a Ludas Matyiban is publikált Tabi László főszerkesztő kérésére. A szerkesztőség tagjai, mint Peterdi Pál, Mikes György, Somogyi Pál hamar befogadták. Egyszer átment hozzájuk a rádiókabaré egyik szerkesztője, Kékvölgyi Vilmos, és arról kérdezte, hogy miért nem ír rádióba is. A válasz egyszerű volt: azt sem tudta, mi fán terem a rádiózás. Kékvölgyi kért egy írást tőle hétfőn délben, Kaposy Miklós kedden délután már a Kossuth rádióban hallotta vissza, és ez leírhatatlan érzés volt számára. Utána egyre többet járt be a rádióba, egyre több rovat szerkesztésében vett részt, majd a fiatal tehetség belső és demonstratív tagja lett a szerkesztőségnek, hiszen egykori kitelepítettként munkát kapott, ráadásul sosem volt tagja egyetlen pártnak, szakszervezetnek és csoportosulásnak sem. Hamarosan részt vett a szilveszteri műsorok készítésében, melyeknek harminckét évig egyik szerkesztője volt Marton Frigyessel és Szilágyi Györggyel. Ámulattal emlékszik vissza, hogy volt olyan adás, amelyet öt és fél millióan hallgattak. Ez ma már elképzelhetetlen szám.
A népszerű hétfői rádiókabaré mellé egy intellektuálisabb és emelkedettebb humorú műsort álmodtak. Az intézmény neve sokáig egyszerű szavak körül forgott, mint a humor, a szatíra, az irodalom, végül egy fogalomban találkoztak: a Karinthy. Így lett boldog keresztapja az 1973-ban induló, és 2007-ig 498 adáson keresztül fennálló Karinthy Színpadnak. Az akkori rendszernek fontos volt a rádiókabaré, emblematikus médiaként mutatta külföld és főleg az ENSZ felé, hogy a szabad sajtó igenis létezik Magyarországon. Pedig a kabaré, mint műfaj nehezen indult, hiszen irodalmi berkekben külvárosinak bélyegzett, lenézett albérleti, nemkívánatos műfajnak számított. Mégis együtt született a Nyugattal 1908-ban. A Nagy Endre-féle őskabaréba többek között Ady Endre és Heltai Jenő is írt számokat, majd hamar népszerűek lettek, és rácáfoltak a nem létezőnek titulált magyar humorra, rövidesen a kabarészínházak telt házas előadásokat tarthattak. Ezekben az években huszonnyolc kabarét, és számos vicclapot tartott el a város a spanyolnátha és a világháború hatásai ellenére.Még 1991-ben is kétmilliós hallgatottsága volt Farkasházy Tivadar, Sinkó Péter és Kaposy Miklós Kabarécsütörtök című műsorának, nem létezett az a konkurencia, amely elszívhatta volna a hallgatottságot. Egészen a kereskedelmi adók megjelenéséig. Kaposy műsorait akár a Bazilikában is be lehetett volna mutatni, ugyanis soha egyetlen csúnya szó sem hangzott el az adás alatt, erre különösen kényes volt. Soós András kollégája szerint, humorista az, akinek mindenről valami fölösleges is az eszébe jut, és Kaposy Miklósnak több mint kétezerötszáz adáson keresztül akadt valamilyen „fölösleges” gondolata. Negyvenhét évnyi rádiózás, huszonnyolc nívódíj, valamint a Karinthy-gyűrű birtokosaként igazíthatta meg a rádiótól való kényszeres távozásakor nyakkendőjét.
Unatkozni nyugdíjazása után sem volt ideje. Tizenkét éven át szerkesztette Révai Új Lexikonának a XX. századi magyarságról szóló köteteit. Több ezer szócikkét tartalmazza, ugyanis ő írt meg minden újságírót, riportert, rádióst, televízióst és színészt 1901. január 1-jétől Zsudi Józsefig. Pontatlan adattal, elírt nevekkel sose adott ki a kezei közül semmit, a nyomdába is sajtóhiba nélkül érkeztek az oldalak. A lexikonkészítés komoly utánajárást, gyűjtőmunkát igényelt, ahogy a Buda, Óbuda és Pest egyesülésének százharmincadik évfordulójára készített kerületi kabarék megírása is. Meg kellett ismernie a kerület történetét, hírességeit, ott élő íróinak, színészeinek életét és politikai, társadalmi érdekességeit. A XI. kerület ráadásul otthonaként adta magát, hiszen 1980 óta él a Gellért-hegyen, és nem is áll szándékában máshová költözni. A város ezen részén minden együtt van, ami Budapestet Budapesté teszi. Kulturális örökségek és a természet ajándékai. Nem lehet véletlen, hogy a huszadik század legfontosabb írói és képzőművészei fordultak meg itt. Bár az ok megfoghatatlan, afféle couleur local. Kísért a hely szelleme, akár az egykori Hadik kávéházban. Igen, a Hadik, ahol olyan művészek jelentek meg, dolgoztak irodalmi műveken, vagy csak reggeliztek, mint Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Devecseri Gábor, és Karinthy Frigyes. Devecseri, a görög drámák fordítója, aki egyszer kezet csókolt Kaposy Miklósnak a körtéren Andaxin című verséért, amely egy idegcsillapító gyógyszer nevét viseli, és így szólt: most beveszek egyet, hogy ne veszekedjek. Valamint meghitt, régi viszonyt ápol a Karinthy családdal. Ráírhatta nevét leányfalui házuk híres fehér ajtajára, melyet minden náluk megfordult jeles ember zsírkrétával vagy filctollal dedikált. Jó barátként egyérintőzött Cinivel a grundon, elsőként olvasta Marci Ördöggörcsét, és hallhatta a híres Karinthy Frigyes-történeteket. Mint amikor a Gárdonyi-szobor elkészült a Hadik mellett, és a Frici egész a leleplezésig abban hitt, hogy a szobor őt fogja ábrázolni, vagy amikor a vicc terjedési sebességét mérte a Hadikból a Centrál kávéházig. A végeredmény egy óra. Próbálna meg most valaki eljutni a csúcsforgalomba ennyi idő alatt egyikből a másikba.
Németh László azt vallotta, hogy a magyar néplélektől idegen a humor, Kaposy Miklós viszont inkább hallgat Petőfire, aki azt mondta: a legszebb küldetés a földön, másokat felderíteni. Ezért egész életében azon munkálkodott, és munkálkodik most is, hogy felderítsen, és bebizonyítsa, hogy a magyar néplélektől nem idegen a humor.
Egy cseppet sem.
