Minden eddiginél szigorúbb megbízhatósági vizsgálatra számíthatnak a hivatásos állományúak – rendőrök, pénzügyőrök, tűzoltók –, de akár a kormányés köztisztviselők is, ha a parlament elfogadja a rendészeti tárgyú törvénycsomagot. Az ilyen titkos eljárás célja, hogy megállapítsák: az érintett személy „eleget tesz-e a jogszabályban előírt hivatali kötelezettségének”. Tehát nemcsak azt vizsgálnák, hogy az egyenruhás vagy a közszolga elkövethetett-e valamilyen bűncselekményt, hanem azt is, hogy a munkáját szakszerűen végzi, s a tőle elvárható magatartást tanúsítja-e.

Az ellenőrzést az egész közszférára kiterjedően a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési szervezetének tagjai végzik majd. Ők indokolt esetben – szoros ügyészi felügyelet mellett – titkosszolgálati módszereket alkalmazhatnak, illetve a visszaélések leleplezése érdekében szabálysértést, de akár kisebb bűncselekményt is elkövethetnek.

A Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata hasonló vizsgálatokat eddig is végzett, bővítenék azonban a szervezet eszköztárát. A törvénytervezet szerint a szolgálat „a munkakör ellátása során valóságban is előforduló – vagy feltételezetten előfordulható – élethelyzeteket hoz mesterségesen létre”. Erre korábban is volt lehetőség, ám az már újdonság, hogy az emberek megbízhatóságát akár úgy is próbára tehetnék, hogy provokálnak, tehát az ellenőr maga sérthetné meg a törvényeket, esetleg az érintettet szólítaná fel valamilyen jogellenes cselekményre.

Korábban erre nemigen akadt példa: a hatóságok legfeljebb addig mennek el, hogy egy bűncselekmény előkészületét észlelve nem csapnak le azonnal, hanem megvárják az ügy végkifejletét. Ilyen lehet egy vesztegetés, amikor hivatalos személy kér pénzt azért, hogy a fél számára előnyösebb módon járjon el. Ha emiatt valaki feljelentést tesz, a nyomozók esetleg csak akkor lépnek közbe, amikor a boríték gazdát cserél. Például Székely Zoltán egykori kisgazda képviselőt is tetten érték a húszmilliós csúszópénz átvételekor. Bűncselekményre felhívással azonban nem szoktak próbálkozni.

Most viszont lehetővé tennék, hogy jogsértésekre utaló konkrét adat nélkül provokáljanak valakit törvénysértés elkövetésére. Igaz, a vizsgálat elrendelését a belső bűnmegelőzési szolgálat vezetőjének indokolnia kell, az ügyészség pedig felügyeli az ilyen ügyeket, ám a tervezet azt már nem határozza meg, hogy az eljárást milyen információkra alapozva lehet megindítani. Forrásaink ezzel kapcsolatban mindössze annyit árultak el, hogy nem vaktában akarnak lőni. Vagyis akkor mozdulnak, ha olyan jelzés érkezik, ami a titkos nyomozás elrendeléséhez kevés, de ahhoz elegendő, hogy, úgymond, utánanézzenek a dolognak.

A javaslat a vizsgálat lefolytatásának részleteiről egyéként nem árul el túl sok mindent. Csak annyi derül ki, hogy a „védett állomány” tagját évente akár háromszor is ellenőrizhetik, és az eljárást 15 napon belül le kell zárni. Ilyenkor bírói engedélyhez nem kötött titkosszolgálati eszközöket alkalmazhatnak, és a vizsgálatot végző személy „szabálysértést vagy ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő, személy elleni erőszakot nem tartalmazó bűncselekményt követhet el”. Egy korlát viszont létezik: az ellenőr nem követhet el olyan jogsértést, amely súlyosabb, mint a feltárni szándékozott bűncselekmény.

Ellenkező esetben az ügyésznek nemcsak a lebuktatott „célszeméllyel”, hanem a belső biztonsági szolgálat emberével szemben is nyomozást kellene elrendelnie. A lehetséges érintettek köre meglehetősen tág: ha a javaslatot a parlament változtatás nélkül fogadja el, az egyenruhások mellett sokan mások számíthatnak megbízhatósági vizsgálatra. A törvénycsomag ugyanis a köztisztviselői törvény módosítását is tartalmazza, amely szerint kormányrendelettel tennék lehetővé „az egyes költségvetési szerveknél vagy meghatározott beosztásokban foglalkoztatottak” efféle ellenőrzését. Most a belső biztonsági szolgálat csak a rendvédelmi szerveket felügyelő tárcáknál kutakodhat, hatásköre azonban a köztisztviselők százezres seregére is kiterjedne. Más kérdés, hogy a két-háromszáz főnyire tehető belső bűnmegelőzési apparátus képtelen lenne megbízhatósági vizsgálatok tömegét lefolytatni.

Tény ugyanakkor, hogy a tervezet meglehetősen szabad kezet ad tehát a vizsgálatot végző személyeknek, bár valamilyen minimális gyanú kell ahhoz, hogy fellépjenek. Ha sokan emlegetik, hogy valahol megvesztegethető a rendőr, ha eltűnnek talált tárgyak, ha híre megy, hogy a nyomozó vitatható körülmények között szüntet meg eljárásokat, ha egy ügyeletesre panaszkodnak, mert elküldi a feljelentőket, de nincs elég információ a büntetőeljárás megindításához, jöhet a titkos vizsgálódás. Ennek pedig része lehet, hogy provokálnak: közlekedési szabálysértés elkövetése után pénzt kínálnak a rendőrnek, jelentős összeget vagy más értéket tartalmazó táskát adnak le a kapitányságon, megpróbálják megvesztegetni a nyomozót, fi ktív feljelentéssel teszik próbára az ügyeletest. Mindeközben a belső biztonság tisztje árgus szemmel figyelheti, mit tesz vagy nem tesz a „célszemély”.

Hasonló lehetőségei lennének a szolgálatnak a kormánytisztviselői és köztisztviselői körben is. Az például, hogy valaki építési engedélyért folyamodik, egészen valóságos helyzet lehet, és az sem a realitásoktól elrugaszkodó feltételezés, hogy az ügyfél közben egy borítékot is felmutat. Igaz, a dolgok jelenlegi állása szerint az új szabályozással elsősorban a rendőrségen belüli korrupciót és az egyéb hivatali visszaéléseket kívánják visszaszorítani, de a szűkös kapacitás miatt sem gondolhatnak „totális elhárításra”.

Ürügy a személycserékre?

Határozottan elutasítjuk a javaslatot, mert az bűnözőnek tekinti a rendőrt, és ezért sérti az állomány tisztességes tagjait, ugyanakkor önkényes eljárásokra adhat lehetőséget – jelentette ki kérdésünkre Bárdos Judit, a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. A törvénymódosítás elfogadásának egyébként könnyen az lehet a következménye – véli –, hogy bármilyen apró, de szabálytalan szívesség miatt is felelősségre vonhatnak embereket. A főtitkár álláspontja: ha a kormány nem bízik saját embereiben, és mindenképpen fokozott ellenőrzést tart szükségesnek, a közszféra egészére megkülönböztetés nélkül terjesszék ki a C típusú nemzetbiztonsági vizsgálatot, ami ma a legszigorúbb kontrollt jelenti.

Bárdos szerint kérdéses az is, hogy a körből miért maradnak ki a bírák és az ügyészek, vagy éppen a parlamenti képviselők.

Meglepő, hogy a köztisztviselői kar egészére kiterjedően fogalmazódnak meg ilyen elképzelések, hiszen – az egyes munkakörökhöz kapcsolódó kockázatokra figyelemmel – eddig is végeztek biztonsági ellenőrzést – reagált a hírre Fehér József, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. Miután külföldön tartózkodik, a részleteket nem ismeri ugyan, de azt hangsúlyozta: egy okmányirodai ügyintézőt vagy gyámügyi előadót még elviekben sem érdemes ilyen vizsgálattal fenyegetni, s ezt a korrupció elleni fellépés sem indokolhatja. Az ilyen vizsgálat célja bizonyos esetekben ráadásul az lehet – adott hangot aggodalmának Fehér –, hogy valamilyen ürügyet találjanak az újabb személycserékre.

Mindent megfigyelnek