Büdös, televizelt lépcsőházba lépek be mindennap. A liftbe már be se szállok, mert időnként olyat látok odabent, hogy felfordul a gyomrom. Így jutok el a lakásom ajtajáig, amelynek hitelét még évekig nyögöm. Háztakarítót már évek óta hiába keresünk, mindenki elmenekül néhány nap után. Legfeljebb a nyár hoz némi enyhülést. Akkor a ház előtti padon élnek a környékbeli hajléktalanok. Ott isznak-esznek, és a bokrokat használják ürítésre a házunk helyett. Így háborog jó ideje egy Óbudán élő fiatalember. Ezzel aligha van egyedül. Szombathelyen még a padokat is összeszedték az egyetem előtti térről, hogy ne tölthessék ott a napjaikat a hajléktalanok.

A „hajléktalanprobléma” elért a belügyminiszterig, akinek rendvédőként nem jutott jobb eszébe a kitiltásnál. Pintér Sándor építésügyért is felelős tárcavezetőnek az épített környezet kialakításáról és védelméről szóló 1997-es törvény módosításának tervezetébe sikerült becsempésznie egy, a hajléktalanok közterekről való kiűzetését lehetővé tévő paragrafust. Az indoklás szerint az önkormányzatoknak szükségük van a jelenleginél szigorúbb szabályok és szankciók megállapításának lehetőségére közterületeik védelmében. Így megakadályozhatják a hajléktalanok életvitelszerű ott lakását. A tereken, utcákon, aluljárókban való alvás szabálysértéssé nyilvánítása jövő májusban lépne hatályba.

A szakmai és civil körökben egyaránt nagy felháborodást keltő javaslatot egyelőre sem a kormány, sem az Országgyűlés nem tárgyalta. Így még van mód a változtatásra. A Város Mindenkié hajléktalanérdekvédő csoport éppen ezért felkér minden tiltakozót: küldjék el véleményüket a minisztérium honlapjára. Szövegmintát is mellékeltek a felhíváshoz. Ebben felszólítják a kormányt, hogy a hajléktalanok üldözése helyett szociálpolitikai intézkedésekkel segítsék a helyzet megoldását.

– A közterület-használat rendjét valóban rendezni kell. A terek, utcák, aluljárók összepiszkítása, más emberek áthaladásának akadályozása, zaklatása valóban szankcionálható, ám ez nem lehet egyenlő azzal, hogy az önkormányzatok szabad kezet kapjanak a hajléktalanok kitiltására – mondja Matlári Ferenc, a fővárosi hajléktalanszámlálásokat szervező Menhely Alapítvány munkatársa.

– Pintér Sándor tervezett intézkedésének jogereje a futballhuligánok megfékezésére alkotott jogszabállyal, illetve a családon belüli erőszak megakadályozására hozott távoltartási törvénnyel egyenértékű. Ilyen súlyú jogeszköz alkalmazása egy teljesen eszköztelen csoport ellen maga a teljes aránytévesztés. A nemzetközi és a hazai tapasztalatok egyébként is azt mutatják, hogy az úgynevezett koldusrendeletek betarthatatlanok. Aligha lenne másként az építési törvény nyomán születő önkormányzati közterületi rendeletekkel – mondja Matlári Ferenc, aki abban bízik, hogy a tervezet el sem jut idáig. Jelenlegi formájában ugyanis még komoly szakmai vitára is alkalmatlan, így vélhetőleg sokat finomodik még a parlamenti vitáig. De a legjobb az lenne, ha egyszerűen kihagynák a módosítási javaslatból.

– Az átlagembereket és vélhetőleg a jogalkotókat leginkább zavaró elhanyagolt külsejű, gyakran mentális problémákkal is küszködő fedélnélküliek kisebbségben vannak a hajléktalanokon belül. De még ellenük sem lehet alternatíva nélküli tiltással élni. A nyomort ugyanis nem lehet betiltani. Legfeljebb látóhatáron kívülre szorítani. A valódi megoldást egy szociálisan érzékeny, új lakáspolitika kidolgozása, illetve igényes hajléktalanszállók kialakítása jelentené, de ez kétségtelenül bonyolultabb és drágább lenne a tiltásnál – mondja Matlári Ferenc, aki egyúttal arra is rámutat, hogy a fővárosi és a vidéki hajléktalanszállók telt házzal működnek. Nincs hová „beterelni” az utcán élőket. Budapesten 5180 férőhely jut mintegy 8000 otthontalanra. Vidéken még rosszabb az arány. A hajléktalanok alig több mint harmadának tudnak csak fedelet adni. S azok színvonala gyakran olyan rossz, hogy még az utcai pad is jobb választásnak tűnik. Most azt is kihúznák alóluk.

Művészet és valóság – A problémára már felhívták a figyelmet