Uj Péter: A kötcsei lecsó
„Minden kiemelkedő siker alapja: a kudarc." www.alexanderjosda.hu
„A szem mindent tisztán lát! Teomágusként és orákulumként a fényben járok. Fényjárónak egy mágus találkozón neveztek el. 1992-ben diplomáztam oknyomozó grafológiából, azóta merültem el a jövő tanulmányozásában, emberi sorsokban." Angyalszem mágus- www.ezo.tv
Schmitt Pál lecsójától hangos a magyar közélet, kijelenthetjük, hogy a köztársasági elnök lecsója egyfajta botránykővé vált. Szélsőbaloldali kommentárok szerint a kötcsei lecsó lesz az új kormány söjtöri virslije. Tulajdonképpen darázsfészekbe nyúl, aki Schmitt Pál lecsóját piszkálja.
Nem rejtem véka alá, hogy megint vátesznek bizonyultam, egy Frabatónak, Nyilas Misinek, minthogy már hónapok óta, következetesen foglalkozom a magyar zöldségfélék, elsősorban a paradicsom (ami egyébként gyümölcs, de ne bonyolítsuk) minőségi problémáival, különös figyelemmel arra az igen nyugtalanító gazdasági és társadalmi jelenségcsokorra, amely a lecsó alapanyagainak minőségromlását okozhatja, tulajdonképpen egyfajta gyurcsányi hazugságspirálban van a magyar zöldségtermesztés, de most, hogy az ország pillanatok alatt visszaszerezte az önrendelkezés képességét, és olyan hőstettet hajtott végre, amelyre az egész világ fölfigyelt (ti. képes volt kétharmados többséget szavazni egy pártnak, és ehhez hasonló össznemzeti hőstettet bizony ritkán jegyeznek föl a történelemkönyvek, ehhez képest egy világháború-győzelem vagy egy gyarmati fölszabadulás lepkefing), új távlatok nyíltak lecsófronton is, a paradicsom és a paprika a nemzeti sorskérdések centrumába került, ez már a kötcsei garden party programjából érezhető, hiszen nyilvánvalóan nagy jelentősége, közéleti súlya van az olyan lecsónak, amelyet a köztársasági elnök főz a miniszterelnök vendégeinek.
Miközben a vendégek hallgatják a nemzet jövőjét meghatározó gondolatokat, az elnök hagymát pucol, szalonnát pirít, szeletel, dinsztel.
Nagyszerű, kivételesen erős gesztus ez, alighanem a legbátrabb és legkeményebb államfői szerepfelfogás a Magyar Köztársaság történetében, szinte biztosan újraértelmezi a köztársasági elnök pozícióját a hatalmi struktúrában. Török Gábor legyen a talpán, aki kibogozza a kötcsei lecsó jelentőségét.
Nehéz megérteni, miért gúnyolódnak megint a nemzeti együttműködésen kívül rekedt szerencsétlenek, hiszen az európai demokráciákban bevett szokás a közjogi méltóságok ház körüli adómentes foglalkoztatása. Ha vendégek érkeznek David Cameronhoz, gyakran áthívja segíteni II. Erzsébetet: állítólag isteni zserbója van, és ördögi ügyességgel mosogat. Ha Merkeléknél grillre ugrik néhány bratwurst, Christian Wulfnak már szólni sem kell, jön azonnal, beállítja a sörcsapot, bambuszfáklyákat gyújt, lampionokat akasztgat, és segít kihordani a székeket a kertbe.
Nincs kétségünk afelől, hogy a nemzet közép- és hoszszú távú sorsa szempontjából kinek a kötcsei tevékenysége hasznosabb. Schmitt Pál lecsóját nem homályosíthatja el percemberkék fröcsögése. Ha sikerülne dűlőre jutni akár csak abban, hogy füstölt szalonnán (testesebb, férfiasabb, magyarosabb, nehezebb) vagy olívaolajon (könynyebb, mediterránosabb stílus) kezdünk, esetleg elfogadható kompromisszum lehet a kacsazsír, már óriásit lépnénk előre. Aztán a hagyma vágásáról (kocka? laska? karika?), a klasszikus 1:2:4 hagyma-paradicsom-paprika arány tartásáról, a csípős paprika menynyiségéről, a bogyiszlóiproblematikáról, a belekerülés ütemezéséről vagy a kolbászdilemmáról még nem is beszéltünk, alighanem túl sok a túlbecsülhetetlen jelentőségű kérdés még egy ilyen alkalomra is, ahol a nemzet legsorsfordítóbb koponyái lecsóznak.
Desszertnek jöhet a vaníliás karika.
