UP: Paradicsomi állapot, csak Orbánnak nincs programja
"A téglák síkba rakása, a szegélykövek egyenes és vízszintes vonalba helyezése nagyobb kihívásnak bizonyult, mint gondoltam, de végül némi visszabontás és újraépítés után egészen szép lett." (Gyurcsány Ferenc: Az éjféli palacsinta és a terasz; in: kapcsolat.hu/blog)
Vége a Szigetnek, elrepülnek északra a holland hippik, viszik a színes papírsárkányokat, ördögbotokat, lampionokat, kipukkadnak a lufikapuk, elhervad a biodekor, fáradt hoszteszek akasztják szögre a szigorúan brandelt bikinifelsőt és a Dior napszemüveget, BTL-ügynökségi keyaccountok hevernek szanaszét bambán, posztkoitális depresszióban.
A nyárnál is nyarabb van, méregzöld, párás pszeudo-Vietnam. Remeg a levegő, a fullasztó melegben semmi és senki sem mozdul, lusta óriáskígyó az ország, talán egy IMF-küldött nyöszörög fájdalmasan, se kiköpni, se lenyelni. Egy, csak egy legény van talpon, vidéken: Gyurcsány, a híres novellista; félmeztelen burkolja a teraszt. (Mindeközben mit csinál Orbán? Betonoz? Alapoz? Szilvát szed? Lecsót főz? Nem tudunk róla semmit. Szerintem nyárra sincs programja.)
Bolhafingnyi értelmet nyer hirtelen minden idióta sajtóklisé legidiótábbika, az uborkaszezon. Kovászos uborka, görögdinnye, főtt kukorica és paradicsom, főleg paradicsom. Paradicsommámorban telik a nyár második fele, vége a kemény, ízetlen bolti világnak, kilószámra lehet behordani a kertből, kicsi, édes, sárga, körte alakú, nagy, szaftos, cikkelyes, vékony héjú, vastag húsú, lisztes, savas, hosszúkás, halványrózsaszínes. Egyszerűen csak magában, durva tengeri sóval, jó olívaolajjal, vajas kenyérrel, kolbásszal, paprikával, persze, a piramis csúcsán a lecsó figyel, édes, új vöröshagymával, füstölt mangalicaszalonna zsírján, kevés kolbásszal, legalább négyféle paprikából, bogyiszlói mindenképp, de ne menjünk bele (nem merünk belemenni), talán csak Albert Flóriánnak van nagyobb kultusza a magyar újságírásban, mint a lecsónak, így fejből eszembe jut egy-egy Váncsa, Megyesi és Bächer.
Lecsó van (vö.: „Itt nem lesz lecsózás!” – portásország, Idő van), az idő jó, a terasz épül, a nemzet együttműködik.
