„Róbert és Robika” – a nagyméretű, fából készült absztrakt szobor a Tatárszentgyörgyön agyonlőtt roma férfi és kisfia nevét viseli, de a sorozatgyilkosság mind a hat halálos áldozatának emléket állít. Az alkotó, Alexander Schikowski (Németországban született, évek óta Budapesten élő művész) eredetileg Tatárszentgyörgynek ajánlotta fel a szobrot. Csak annyit kért, hogy közterületen legyen látható az emlékmű.

Az önkormányzat ehhez nem járult hozzá, mondván, hogy a helybélieket és a látogatókat „mindig is a tragédiára emlékeztetné, pedig szeretnénk ezt mindannyian elfelejteni”. Berente Imréné polgármester a szobor ügyét másodszor is a tatárszentgyörgyi testület elé terjesztette, de a döntés újra elutasító volt. A művész más településekkel is tárgyalt – eredménytelenül.

A rasszista támadások roma áldozatainak emlékműve így mégsem közterületre, hanem a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség békásmegyeri templomának kertjébe került. Iványi Gábor lelkész szerint igazán méltó helye a főváros valamelyik frekventált pontján, például a Parlament előtt vagy a Hősök terén lenne. Ha ilyen igény mutatkozik, esetleg a tatárszentgyörgyi önkormányzat meggondolja magát, akkor semmi akadálya, hogy az alkotás új helyre költözzön.

Az előző napon tartott romaholokauszt-megemlékezésen Kállai Ernő, a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa is bírálta a tatárszentgyörgyi önkormányzat magatartását: „Intő jel, hogy vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy emlékezni fájdalmas és haszontalan, így egy boldogabb jövő reményében ki akarják törölni a rossz emlékeket az életükből. Ezt a stratégiát választotta egy település is, ahol egy szobrot szerettek volna állítani két értelmetlenül elpusztított ember emlékének.”

A békásmegyeri szoboravató ünnepségen Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke az elmúlt évtizedek legfájóbb üzenetének nevezte, hogy képtelenek vagyunk tisztességesen szembenézni a múlt borzalmaival. Alexander Schikowski pedig Marsovszky Magdolnát, a szélsőséges jelenségek egyik kutatóját idézte: „Ha nincs kollektív bűntudat, akkor kollektív öröm sincs”.

A Megbékélés Temploma kertjében rendezett szoboravatáson a német nagykövetség képviseltette magát, a kormányzat nem.

Közterületen nem kapott helyet az emlékmű