Gerényi Gábor: Az önkéntes regisztrációnak viszont én nem látom akadályát
Móricz Simon – A bizottsági meghallgatáson ön is kifogásolta, hogy túl általános, túl átfogó, túl egységes a készülő szabályozás. Most hogyan látja, mennyiben érinti az online médiát a készülő törvény?

– Az eredetileg beterjesztett, nagy vitát kiváltó szöveg az internetes tartalmak szinte egészére vonatkozott. Az előterjesztők szerint azonban nem ez volt a szándékuk. A második körben szűkítik a törvényjavaslat hatályát, és a nagy internetes hírszolgáltatókat szeretnék szabályozni – például a helyreigazítási kötelezettséggel, ami egyébként pusztán egy meglévő internetes gyakorlat lekódolását jelenti. Tudni kell, hogy az eredeti sajtótörvény az internetes tartalomszolgáltatókra alkalmazhatatlan volt, ennek ellenére a nagyobb tartalomszolgáltatók vállalták, hogy a nyomtatott termékekkel egyféle elbírálás alá essenek, így a helyreigazításokat is közölni szokták. Ebben tehát nincs jelentős változás. A véleményekre vonatkozó válaszadás közlési kötelezettsége, amit közben visszavontak az előterjesztők, szintén többé-kevésbé bevett gyakorlat egyébként az online médiában. Ez a válaszadási jog inkább a nyomtatott sajtótermékeket érinthette volna érzékenyebben, hiszen médiafelületük csökkentésével kellett volna közölniük a reakciókat, míg az interneten nincsenek terjedelmi korlátok. Az online médiában, ha egy kulisszatitkot elárulhatok, üzletileg még jól is jön a válaszcikkek közlése, hiszen ingyen jut a tartalomszolgáltató extra tartalomhoz.

– Említette a bizottsági meghallgatáson, hogy fennáll a veszély: a szigorú korlátozások miatt külföldre menekülhetnek a szolgáltatók. Kapott ilyen jelzéseket?

– Nem, de ez potenciális veszély. Látni kell, hogy nagyon komoly piaci verseny bontakozott ki a hazai és a Magyarországon céggel jelen nem lévő, nem itt adózó szolgáltatók között. Ez utóbbi vállalatok, amelyek becslések szerint a reklámpiacnak akár tízmilliárdos nagyságú részét is birtokolhatják, nem Magyarországról és nem is kimondottan Magyarország felé szolgáltatnak, ezért a törvény rájuk értelemszerűen nem terjedhet ki – így minden egyes törvénysor, amivel magyar tartalmakat korlátozunk, végső soron a magyar szolgáltatók lehetőségeit, versenyesélyeit csökkenti velük szemben.

– Ha Magyarországra szolgáltat tartalmat, akkor vonatkozik rá a készülő törvény, nem?

– Az eredeti szöveg úgy szólt, hogy a törvény a döntően Magyarország felé szolgáltatást nyújtókra vonatkozik. Ebbe mondjuk a jól ismert keresőóriás vagy a Magyarországon milliós felhasználói bázist gyűjtő amerikai közösségi site sem tartozik bele.

– A törvény lehetőséget ad a külföldről szolgáltatott tartalmak elérhetőségének korlátozására?

– Aligha. Ebből ráadásul óriási nemzetközi botrány lenne. Gondoljunk bele, olyan cégekről van szó, amelyek piaci értéke adott esetben összemérhető Magyarország egyéves nemzeti össztermékével. Ezekkel még Kína is óvatosan bánik.

– És mondjuk az Iwiw magyar közösségi portált korlátozhatnák?

– Talán igen, de ez még nem egészen világos.

– Csak hogy megértsük: ha egy cikket az Iwiwen és a Face bookon ismegosztunk ismerőseinkkel, akkor az egyik felelőssé tehető érte, a másik nem?

– Igen, ha nem lesz jó a törvény, akkor előállhat ilyen helyzet.

– Kötelező hatósági regisztrációt írna elő a törvény. Ebből mi lesz? Aki indítana egy internetes naplót – blogot –, akár névtelent is, annak be kell mennie egy hivatalba, ahol felveszik az adatait, előadnia, hogy milyen tartalmakat akar közzétenni, aztán, ha szerencséje van, akkor engedélyezik?

– Erre vonatkozóan semmifajta eljárási rendet nem közölt a jogalkotó, és azt gondolom, a végleges szövegből a kötelező regisztrációt el fogják hagyni. Ez átvihetetlen és káoszba fulladó intézkedés lenne, ami senkinek sem érdeke, ezt már az előterjesztők is látják. Az önkéntes regisztrációnak viszont én nem látom akadályát, a kilencvenes évek közepe óta számos internetes tartalomszolgáltató regisztráltatta már magát hivatalosan sajtótermékként. Aki kellő komolysággal akart részt venni a piacon, az regisztráltatta a szolgáltatását, de értelemszerű: aki magánélményeit akarja a blogján megosztani, arra a jövőben sem hárulhat semmi hasonló kötelezettség. Ezt egyébként az éppen az első Orbán-kormány időszakában hozott, az elektronikus kereskedelemről szóló törvény is tiltja, amely egy EU-irányelvre támaszkodva kimondja, hogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltások elindítását nem szabad hivatali, állami regisztrációhoz kötni.

– Általános tájékoztatási kötelezettséget akarnak előírni szinte minden médiatartalomra, tehát még egy főzőcskézős műsornak vagy egy online rádióarchívumnak is napi híreket kellene közölnie. Ezen is felhördültek a szakma képviselői. Most hol tartunk?

– Ezzel kapcsolatban ellentmondásosak az információk. A beterjesztetthez képest már egy enyhébb verziónál tartunk: az egyes médiumokra már nem, csak a média egészére akarnak előírni ilyen kötelezettséget. Azt gondolom, ezt mindenki üdvözölheti, ez egy olyan szép elv, ami támogatható, de hogy konkrétan mit lehet majd számon kérni belőle, az kérdés.

– A másik fő kifogásuk a szabályozás platformfüggetlensége, tehát az, hogy nem az egyes médiatípusokra határoztak meg külön szabályokat.

– Ha a definíciókat pontosítják, amennyiben az online tartalmak jelentős részére, különösen a felhasználói tartalmakra nem fog vonatkozni a kerettörvény, akkor az feltétlenül elmozdulást jelentene.

– Most viszont még ott tartunk, hogy aki egy fogyasztóvédelmi visszajelző honlapon egy termékről jót ír, az burkolt reklám, ha pedig rosszat, az rágalmazás.

– Igen, de ha a felhasználói tartalmakra nem fog vonatkozni a törvény, akkor ez az anomália szerencsére megoldódik.

– Szó volt a terjesztési felelősségről, ami alapján egy kifogásolt műsorért mondjuk a kábelszolgáltatót is felelősségre vonhatnák.

– Igen, szó volt az egységes, egyetemleges felelősségről. Ebből inkább a hagyományos médiában lehetnek problémák, hiszen ezen az alapon akár az újságárust is felelősségre vonhatnák. De ez nem a mi területünk. Az online médiában a terjesztői, közvetítői felelősséget az e-kereskedelmi törvény részletesen szabályozza, ezzel a készülő törvény első verziója tételesen ütközött.

– Összefoglalva: végül is nem sok minden változik az online média szabályozásában, legfeljebb az eddigi gyakorlatot tennék hivatalossá?

– Igen, úgy tűnik, de még messze van a törvény elfogadása...

Kapcsolódó cikkek: A HVG veszi át a Hírszerzőt | Megújuló Népszava Online stagnáló látogatókkal | Galamus-csoport – a liberális véleményportál | Napilapok vs. hírportálok: hamvába holt verseny? | Az online média éve