Aznap reggel is veszekedtünk. Egy ideje mindennapossá vált az otthoni kiabálás, mintha csak a másik tehetne arról, hogy ide jutottunk. Négyféle hitelt kellene fizetnünk a házra, és van valamennyi adósság az autón is. Tamás egyszerűen nem kap munkát. Mikor valakinek elmondom, hogy a férjem ács, mindenkinek az a reakciója: milyen jó szakmája van! Persze. Amikor állnak az építkezések? Még feketén se kap munkát. Túl voltunk már a harmincon, amikor összekerültünk, mindkettőnknek volt egy gyereke az előző kapcsolatából, később lett egy közös is. Azt találtuk ki, hitelből építünk egy nagy, igényes házat Budapest határában, majd eladjuk, és a haszonból vehetünk egy lakást.

Tamás fizetés nélküli szabadságot kért, és belevágtunk. A szakmunka nagy részét ő csinálta, a segéderő én voltam. Terhesen, növekvő pocakkal álltam a betonkeverő mellett. Az első hitelt az ingatlan megvásárlására vettük fel, a másodikat a még hiányzó építőanyagokra, a harmadikat a kert kialakítására, a negyediket meg már azért, hogy az előzőket fizetni tudjuk. Mindezt ugyanabban a bankfi ókban. A dolgozók meg úgy tettek, mintha nem tudnának az előző hitelekről.

Hatalmas villát építettünk. Négy szoba, nappali, két fürdő, teraszok, borospince, medence, kőgrill – soroljam még? Amikor meghirdettük, már itt volt a válság. Két és fél év alatt egyetlen komoly vevő nem jelentkezett. Ha valaki megnézte a házat, Tamás azt mondta, jött egy kíváncsi turista.

Tamást nem vette vissza a főnöke, volt már másik ács a csapatban, azt se tudták elég munkával ellátni. Nem segítettek az ismerősök, sem a munkaügyi központ. Még biztonsági őrnek is elment volna, de ahhoz el kellett volna végeznie egy százezer forintos tanfolyamot. A nagyfiút kivettük a focicsapatból, a húgának elmagyaráztuk, hogy egy ideig most nem mehet dzsesszbalettre.

Visszamondtuk a nyári táborokat, a gyerek nyelvvizsgáját, és rászoktunk arra, hogy mindenből a legolcsóbbat veszszük. Mikor már nem volt min spórolni, felhívtam a kórházat, hogy visszamehetek-e dolgozni a gyes lejárta előtt. Nem mintha a nővéri fizetés kihúzna minket a bajból, de mégiscsak rendszeres jövedelem.

A tehetetlenség eszi az embert. Tamás egyre nehezebben viselte a kudarcot. Elég régóta dolgozom az egészségügyben, hogy felismerjem a depresszió jeleit. Mondtam neki, hogy ideje lenne szakemberhez fordulnia, végül rávettem, hogy jöjjön be a kórházba. Azt hittük, beszél vele egy pszichológus, megnézi a neurológus, kap valami kedélyjavító tablettát, és kész. Ehelyett azt mondták, be kellene feküdnie az idegosztályra. Kiborult. Aztán áprilisban a tartozásaink miatt kikapcsolták a gázt.

A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozói szerint az utóbbi két évben több fegyveres rablás elkövetőjéről derült ki, hogy helyzetüket kilátástalannak ítélő első bűntényesek, akik egészen addig törvénytisztelő életet éltek. A jelenség korántsem új keletű, csak míg korábban az állásukat elveszített vagy uzsorásoknak tartozó elkövetők próbáltak fegyverrel pénzhez jutni, újabban a devizahitetelek adósaiból lesznek tettesek. És egyre többen vannak. Ezért súlyosbították a fegyveres rablás büntetését tavaly nyáron. Dr. Barsi Gábor őrnagy, a rablási alosztály csoportvezetője szerint bármennyire is reménytelennek tűnik a helyzet, az emberek nagy része soha nem próbálna ilyen módon pénzhez jutni.

– A móri mészárlás óta másként tekintünk arra, aki fegyvert fog embertársaira – mondja. – Azelőtt a banki dolgozók is könnyebben vették a fenyegetést. Ma már mindenki tudja, ez nem játék. Az első bűntényüket elkövető rablók rendszerint elfogásuk után döbbennek rá, milyen súlyos büntetés vár rájuk; hogy lényegében kettétörik az életüket. És persze a problémát sem sikerül megoldaniuk azzal, hogy hosszú időre börtönbe mennek.

Az őrnagy szerint H. Tamás bármennyire kilátástalannak is érezte a helyzetét, tudatosan készült a bankrablásra. Beszerzett egy szőke parókát, hogy elváltoztassa a külsejét, Budapesten egy, az övéhez hasonló típusú autóról rendszámot lopott, és beszerzett egy hatástalanított pisztolyt. Amikor a bankba lépve felemelte a fegyvert, a biztonsági őr elkapta a kezét, és a kialakult dulakodásban az egyik ügyfél is az őr segítségére sietett. H. Tamás ezután menekült el, majd két és fél napon át bujkált. A nyomozó szerint idő kérdése volt, mikor kapják el, hiszen már a körözést is kiadták ellene. Végül, miután a televízióban is bemutatták a fényképét, önként jelentkezett a rendőrségen.

Péntek reggel megvolt a szokásos veszekedés, azután Tamás elvitte a kislányt az óvodába. Az autó, egy Suzuki Ignis, azt is úgy vettük hitelre, csak százezer forint önerőt fizettünk bele, persze sok hónapos elmaradásunk van. Délben bementem dolgozni. Amikor telefonhoz hívtak, hogy a rendőrség keres, azt hittem, a kocsit fogják lefoglalni a tartozások miatt. De nem, azt akarták, menjek be azonnal a kapitányságra. Mondtam, hogy nem tudok odamenni, ketten vagyunk az egész osztályon. Ha nem megyek, járőrt küldenek értem. Mondtam, akkor se tudok menni, ha kijön a járőr, mert két kolléganőm hiányzik, most is beteg mellől ugrottam ki a folyosóra telefonálni, itt állok még nyakig véres ruhában. Végül csak nem kellett bemenni.

Később a nagymama hívott, hogy házkutatást tart nálunk a rendőrség, az autó papírjait keresik, és felforgatnak mindent. Ez volt pénteken. Az ügyvéd hétfő éjfélkor hívott, mondta, hogy Tamás feladta magát a rendőrségen, megvolt az első kihallgatás, és ő lett a kirendelt védő. És azt is mondta, hogy a fegyveres rablás büntetése öttől tizenöt évig terjed.

Csics Péter ügyvéd több olyan vádlottat képviselt, akik a válság okozta kilátástalansággal magyarázták tettüket. Rövid idő alatt három olyan családapával került kapcsolatba, akik első bűntényes bankrablókként állnak bíróság elé. Egyikük egy háromgyermekes vízvezeték-szerelő, akit a megrendelők nem fizettek ki, ő viszont minden pénzét elköltötte a beépített anyagokra. A másik egy multinacionális vállalatoknak dolgozó klímaszerelő, akinek harminc megrendeléséből huszonkilencet visszamondtak. A harmadik a saját vállalkozásban házat építő ács.

Az ügyvéd szerint mindegyikük okkal érezhette azt, hogy nem ő tehet a kialakult helyzetről. Családfenntartói szerepük omlott öszsze, és valahonnan pénzt kellett szerezniük. Fegyvert viszonylag könnyen szereztek, volt, aki az interneten vásárolt 22 milliméteres pisztolyt, volt, aki üzletben vett gázfegyvert. Az ügyvéd szerint kiszolgáltatottságukról árulkodik az elkövetés módja, mindhárman ügyefogyott, szerencsétlen balekokként próbáltak rabolni.

– A vízvezeték-szerelő távolabb parkolta le az autóját, és egy átfestett biciklivel ment a bankhoz – említ néhány részletet Csics Péter. – Az arcát sállal takarta el. Odabent a levegőbe lőtt, egy ott tartózkodó szabadnapos rendőr elkapta a kezét, de sikerült kimenekülnie, gyalog futott vissza az autóhoz, közben kétszer is lőtt, míg a rendőr az ő biciklijére felpattanva üldözte.

Miután mégis megadta magát, elmondta, hogy második napja nem evett egy falatot sem, és a rendőrök vettek neki szendvicset. A klímaszerelő alkalmi bűntársával egy kispostát nézett ki magának. Jellegzetes, öreg autójával leparkolt a főbejárat előtt, majd kirabolták a hivatalt. Amikor menekülni akartak, nem indult az autó.

Szólt a riasztó, egyre többen álltak körülöttük, míg ő egyre csak indítózott. Miután elhajtott, egy néptelen helyen várakozott egy órát, majd hazafelé tartva az autó leállt. Egy arra járó járőr megállt, hogy pont ilyen autót keresnek postarablás miatt. Akkor a férfi átadta a pisztolyt és a pénzt. Az ács azt a bankfiókot próbálta kirabolni, ahol évek óta ügyfél, és minden dolgozó ismeri. A szomszédos óvoda előtt parkolt le, ahol mindennap megfordul.

A faluban mindenki tudja, hogy Tamás volt a bakrabló. Hallottam, amikor az óvónő az egyik szülővel erről beszélgetett. Otthon megbeszéltük a gyerekekkel, hogy mi történt. Különösen a tizennégy éves nagyfiúnak kötöttem a lelkére, nehogy az iskolában verekedni kezdjen, ha az apja miatt cukkolni kezdik. Most én vagyok a családfenntartó.Autónk egyelőre nincs, mert a rendőrség lefoglalta, így mindenhová buszszal megyünk. Ami korábban fél óra volt, most kettő.

Megnőttek a kiadásaink is, hiszen Tamás börtönben van, egy ötkilós csomagot kétezer forintért vesznek fel a postán. De pénzt is kell küldenem neki, hogy telefonálni tudjon. Odabentről percenként 120 forintért hívhat minket, de látogatni csak havonta egyszer lehet. Mikor utoljára találkoztunk, mondtam, ne várja, hogy cigarettát is küldök neki, mert arra már végképp nem futja. Furcsa hallani, hogy fegyveres rablással vádolják. Nagydarab, erős férfi, de a légynek se tudna ártani. Mindig felháborította, ha az Auchanban valaki a polcok között megevett valamit.

Mondták a rendőrök, amikor bement a bankba, előbb udvariasan köszönt a biztonsági őrnek, azután emelte csak fel a fegyvert.

Fegyverrel rendezett hitelek