belépés belépés | segítség segítség | alkalmazások alkalmazások | RSS RSS | előfizetés előfizetés | akciók akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi
 
Népszabadság.hu | NolBlog | NolTV 2012. május
24. csütörtök

A cölibátust milyen erőfeszítések árán képesek megtartani a papok?

Pappá szentelésem előtt megszegtem a cölibátust, határán voltam annak, hogy hátat fordítok az egyháznak – idézi fel múltbéli vívódásait egy szerzetes, aki ma már egészen másként vélekedik a szex tilalmáról. Kamarás István vallásszociológus szerint a papi pályát elhagyó lelkipásztorok döntésében a szexualitás és az érzelmi-szerelmi ügyek is fontos szerepet játszanak. Horányi Özséb, a Magyar Pax Romana katolikus mozgalom elnöke úgy véli, az egyház kénytelen lesz feladni tradíciói egy részét.

Czene Gábor| Népszabadság| 2010. június 27. |50 komment

nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra

Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

mesterj | 2010. június 29. | 07:41:59

revify: Az idézőjelbe tett részt a cikkből idéztem. Nem én írtam, ami már nincs idézőjelben azt írtam én. Nem vagyok irigy a papokra. Nagyra becsülöm a munkájukat. Egy jó papnak jóformán a gyülekezet problémáival való foglalkozás teszi ki idejének nagy részét.
A házvezetőnő minden településen komoly pletykákra ad okot (ha van). Persze ha elég öreg a tisztelendő úr akkor már nem :-).
Van egy nagyon jó pap az egyik Debrecenhez közeli településen aki nagyon szépen fiatalítja a gyülekezetet persze a teljességhez hozzátartozik, hogy ezek a fiatalok elsősorban középiskolás, egyetemista korú lányok. Nem állítom, hogy kapcsolata lenne valamelyikkel de biztos, hogy tetszik a lányoknak. Ebben az esetben szerencsés, hogy egyikőjüké sem lehet. Tehát itt is megmutatkozik, a cölibátus előnye.
Tehát én abszolút megértem a cölibátus intézményét. De magam maradok református és ha valami olyan kérdésem van azt feltehetem, a papnak akinek az apja keresztelt és család már régi ismerősünk, mondhatni generációk óta.


revify | 2010. június 28. | 18:49:04

... mesteri és zeni, pontosabban fogalmazzatok, ha lehet. Tehát a papok a "házvezetőnőjükkefélgetésére" céloztok?

revify | 2010. június 28. | 18:47:29

... amikor látják és érzik is, hogy vannak akik kisújjukat se mozdítják és döl a "lé" Simor jegybanki elnök etc.

revify | 2010. június 28. | 18:46:16

Művelnek háromszáz hektár földet (ráaadásul bio módon), van még hozzá 200 ha erdő. Zasebpénzt kapnak, formaruhát. Naná a környékbeli parasztok irigykedve nézik őket. Na miért? Mert nem tudnalk szövetkezni (kommuna félét alakítani). Mit gondolsz engem miért írigyelnek a híveim közül, mert talpraesetten tudom vinni a parókia dolgait. A bűn persze nem ez, hanem, amikor (lásd mai vadkapitalizmus itthon - Ausztria, Németország igazabb piacgazdaság ... de ez messze vezetne)enyhén mondva "bosszúsak" az emberek,

revify | 2010. június 28. | 18:42:01

... mesteri, érdekeseket mondasz (írsz). Braziliában szerzetesnek lenni tényleg luxus, körülötted nyomornegyed s te mint szerzetes egyes szobád van, tusolóval, villannyal, az asztalon a kajád. Azt azonban ne felejtsük el, hogy az egyházi embereket igen sokszor körülveszi az irigység, aminek semmi alapja nincs, csak az irigység. Egy példa: bencés kolostorban élnek mondjuk nyolcvanan szerzetesek vegyesen páterek és szerzetes testvérek.

mesterj | 2010. június 28. | 16:05:05

Zeni.
Ja igen. Házvezetőnő... :-)

zeni | 2010. június 28. | 10:15:37

Nem szeretnék frivol lenni, de irodalmi élményeim, meg családi pletykák alapján azt kell gondolnom, hogy viszonylag egyszerüen "megoldották" ezt a problémát az érdekeltek, már sok-sok évvel ezelőtt is, akkor amikor még nagy súlya volt az egyháznak minden ember életére (akár halálára is)

tyutyuka | 2010. június 28. | 09:20:29

Horányi Özséb először tartsa meg az óráit (egy félévben 3 óra kevés), aztán ossza az észt.

Mondjuk az is minősíti, hogy nála az első körben megbukik 90%, aztán pár nap múlva meg átmegy mindenki.

Ilyenek birtokolnak egyetemi tanári címeket.

mesterj | 2010. június 28. | 08:43:59

"– Rájöttem, hogy szerzetesnek lenni tulajdonképpen luxus. Rengeteg olyan gondtól és problémától mentesülünk, ami családos férfiaknál együtt jár a mindennapokkal."

Akkor már csak egy kérdésem marad. Hogy fog a pap bácsi tanácsot adni a friss házas apukának???

Meg az is együtt jár a mindennapokkal, hogy reggel egy kis tündérkétől kapok egy puszit és egy kérést, Apa ugye hamar hazajössz és játszunk?

math | 2010. június 28. | 07:58:50

böhöm: "Nagy az Isten vadasparkja!"

és mekkora böhöm, nagy állatok vannak benne.:)

math | 2010. június 28. | 07:56:33

A kötelező cölibátur a katolikus egyház hatalmi stratégiája volt. Semmi köze a Bibliához. Arra kellett, hogy a helyi hatalmat ne örökölje senki, hanem mindig Róma kezébe kerüljön vissza a hatalom, a vagyon. Csak a diktatorikus struktúra kontrolljához kellett.

math.freeblog.hu

puli | 2010. június 28. | 07:01:18

Idős tisztelt és tudós esperes ismerősömnek emlékül ide írom egy mondatát okulásul:

"Kinek nincs gyermeke annak se öröme se bánata "

Szerintem idős koráig nagyon sokszor foglalkozhatott e témával annál is inkább mivel az emberi élet fontos eseményein keresztül mutatott mindig példát .

Ott volt az esküvőkön , a gyermekek keresztelésénél ,az utolsó kenetnél a temetéseknél , a gyóntatásoknál amit ma lelki tréningnek is nevezhetnénk ..

Ez egy nem hívő embernek mint aki én is vagyok furcsa összevont feladat amire mindig felkészült kell legyen , mert segít másokat jó úton tartani a közösség részeként .Tanácsot ad és példásan él .
Miért kell mind ezért magányban élnie ?!

puli | 2010. június 28. | 06:47:28

Szerintem megoldható a dolog :
Szigorú nyilvántartás szerint gazdálkodtak eddig is ,- ha ugyan ezt vállalja kitermelni és egyházának tovább adni akkor miért ne lehetne meg boldogsága mint mindenki másnak .
Ha boldog emberré válik valószínű nagyobb vonzást gyakorolhat a hívekre azok számának növelésével , ez még több adó az egyháznak ,és még több jótéti szolgálat lehetősége az emberiségért amire épp nagy szükség is van .
A vallás nem szolgálhatja tovább az emberi intellektustól való megválást .
Legyen örömük ez életben .

böhöm | 2010. június 28. | 01:00:22

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Skyfox | 2010. június 27. | 23:40:08

revify | 2010. június 27. | 22:27:56

A reformációt pont azért hoztam fel, mert utána jött az ellenreformáció. Tudod, koholt perek, birtok és jószágelkobzások, bebörtönzések, halálos ítéletek, stb. Ez a császár és a katolikus klérus részéről melyik igerésznek felel meg? De mondhatnám a bogumilokat, huszitákat, hugenottákat, stb. Ilyenkor mi az igei magyarázat? Hogy állsz az inkvizició megítélésével?

„A pedofilia meg nem csak katolikuspapi-szerzetesi jelenség.”

Na ezt azoknak magyarázd el, akik nem azért bízták rá magukat, vagy szeretteiket egyházi intézményekre, személyekre, hogy ott szenvedjenek el olyan ocsmányságokat, amiért az Ószövetség ideje alatt megkövezés járt volna. Van némi különbség, (erkölcsileg mindenképp) hogy ha egy nem hívő vagy egy olyan követi el akinek ez ellen kellene védenie a rábízottat. Az ilyen ember nem a béres, hanem ez már a farkas kategória. Ezt szerintem még egy gyalogpap is tudja. Pont az ilyen szemlélet miatt leplezhetik el még mindig a törvénytelenségeket. A homoszexualitás sem csak katolikuspapi-szerzetesi jelenség, de azért az AIDS bőven szed tőlük is áldozatot. Stb. stb… Te mint internet hozzáféréssel bíró gyalogpap is tudod ezeket, persze megértem, hogy Neked védeni kell a mundér becsületét, de mástól ezt nem várhatod el. Ha a felekezeted nem akar beszélni róla, mert kínos majd a háztetőkről hirdetik mások és az bizony kellemetlenebb.

revify | 2010. június 27. | 22:27:56

... Skyfox, olvasd el az evangéliumi választ add meg a császárnak is, ami neki jár, de add meg is Istennek is, ami illeti. Ennyi. Egyébként Németországban a két nagy egyház a legnagyobb munkaadó az állam után. Már leírtam máshol. Keresd ki légy szíves a kapcsolódó cikkek kommnetárjaiban. A pedofilia meg nem csak katolikuspapi-szerzetesi jelenség. Én mint gyalogpap sem állammal sem önkormányzattal nem vagyok összefonódva.

Skyfox | 2010. június 27. | 22:15:22

revify | 2010. június 27. | 21:38:02

"Ami jó az egyházaknak az jó az államnak is."

Miért lenne jó egy államnak, hogy ha az egyháztagságot arra tanítanák, hogy ne engedelmeskedjen az államnak? (Éppen regnáló rendszernek.) Volt erre jó pár példa, lásd reformáció. Persze ha mindkét fél azonos csapatban focizik, lásd klérus és arisztokrácia összefonódása akkor ez igaz, de én nem sírom vissza a feudalizmust.

Az utóbbi időben menekülnek a német emberek az egyházakból. Pontosabban a katolikusból, mégpedig a pedofil ügyek miatt. Van némi köze a cölibátushoz, nem?

revify | 2010. június 27. | 21:38:02

... Komszomolka, hogy a kutyaf... ba ne lett volna egyházüldözés. A kultusz szabadsága nerm egyenlő a templom falain kívül megélt vallásszabadság lehetőségének. Ez pedig nem volt meg. Mindszenty visszaadatta volna a vagyont, mert abból fenn lehetett volna tartani a "nagymúltú intézményeket" (ezek az Ő szavai voltak szó szerint) s nem kellene a mindenkori kormányoknál könyörögni. Ami jó az egyházaknak az jó az államnak is és fordítva is igaz. Lásd német állam és a két nagy egyház katolikus és evangélikus. Munkahelyek etc.

revify | 2010. június 27. | 21:32:55

... Horányi Özséb szerint, "fel kell adnia tradicióinak egy részét" mármint a papi nőtlenségnek. Ezt Tőle megértve el is fogadom. Ugyan "hansküngi" gondolatmenetről van szó, de miért is ne lenne illdomos, hogy megnősült papjainkat visszavehetné családostul is az Anyaszentegyházunk? Ez pedig folyamatban van. Átjövő református és evangélikus kollégák azonnal papszentelődnek nálunk és a családjaikkal együtt "vonulnak" plébániaházainkba. Évtizedes gyakorlat ez már.

revify | 2010. június 27. | 21:28:40

Skyfox, azért érdemes idekeverni őket, mert ideje (szerintem) a liberálisok tisztességes megértése. Kinek káros, kinek üdvös alapon. Marcello Pera-t az ért említem, mert éppen XVI. Benedek pápa egyetértése mutatja, hogy a francia forradalom keresztény gyökerű. Mivel a fenti cikk Czene Gábortól okosan boncolgat az alábbit csak megjegyzésnek szántam. megelőzendő, hogy mi papok, csak "egykönyvetolvasó" népség lennénk. Aláhúzni csak azt akarom, hogy van értelme és léte a kettő pedig nem kell, hogy (mindig) ugyanaz legyen, a coelibátusnak.

Skyfox | 2010. június 27. | 20:52:15

revify | 2010. június 27. | 19:34:28

... matyi bácsi, nézd meg az amerikai liberálisokat (Adams, Jefferson elnök) kivétel nélkül kereszténységüket megélő emberek voltak.

Őket kár volt idekeverni. A fent említett "liberálisok" a Bibliából eredeztették a világnézetüket, véleményüket. A Függetlenségi Nyilatkozatban is tetten érhető ez a gondolkozás. Ezt a mai liberálisok messze nem mondhatják el nézeteikről. A kettő között néha akkora a távolság mint Makaó és Jeruzsálem között. (Makó, túl közel lenne.)

komszomol | 2010. június 27. | 20:46:36

"Egyfelől a kemény egyházüldözés,"

Kutya fa.. farka volt, nem kemény egyházüldözés. 13 éves koromig minden vasárnap jártam templomba, jártam hittanra, kórusba énekelni. A perselypénzből akkor sem adóztak, a miseborból pedig szlopált némelyik.

Persze aki vissza akarta szerezni az egyházi földbirtokokat, annak lehettek problémái, de az magára vessen. (Mindszenty) Nem a papok fáradságos munkával keresett jövedelméből származtak azok a földbirtokok, csak egyszerűen elvették a néptől. + egyházi adó, és más disznóságok.

lazus | 2010. június 27. | 20:39:23

Nem kellene eltorolni a colibatust. Azzal csak a rom kat egyhaz nepszerusege novekedne. Ez utobbi meg senkinek sem hianyzik.

Skyfox | 2010. június 27. | 20:36:18

Matyi bácsi | 2010. június 27. | 19:30:27

A keresztény ember hitben él, várja vissza a Megváltót. Amíg várja, addig ebben a világban van és odaállhat olyan rendszer, párt, szervezet stb. támogatására, mely szerinte élhetőbbé teszi a földi létét. De, DE nem attól a rendszertől, párttól, szervezettől, stb. várja a tökéletes megoldást, hanem a Mindenhatótól. Tudja, hogy nem a humanizmus, nem a szocializmus, nem a liberalizmus, nem a nacionalizmus és semmiféle izmus nem megoldás, csak esetleg eszköz lehet arra, hogy elviselhetőbb kereteket teremtsünk magának és környezetének, amíg el nem jön a Messiás. Így már érthetőbb miért van óriási különbség a keresztény világnézet és az "egyéb" között?

nyugdíjas | 2010. június 27. | 20:09:28

Azért a prosztata nagy úr,legalább akkora, mint Isten.

revify | 2010. június 27. | 19:36:26

... a fogadalmas szerztest nem kellene - velünk egyházmegyés papokkal "keverni". A kettő nem ugyanaz.

revify | 2010. június 27. | 19:34:28

... matyi bácsi, nézd meg az amerikai liberálisokat (Adams, Jefferson elnök) kivétel nélkül kereszténységüket megélő emberek voltak. Miért lenne probléma az Istenhívő liberális? Régebben leírtam, hogy Marcello Pera olasz liberális könyvéhez XVI. Benedek írt előszót. Ugyan magyarul nem jelent még meg, de olaszul és németül kéznél van. Marcello Pera" Warum wir uns als Christen nennen müssen. Sankt Ullrich Verlag, Augsburg 2009.

Toleranciaterror | 2010. június 27. | 19:31:16

Pali | 2010. június 27. | 19:16:20

"Ez egy fajta jellemproba: aki nem tud az osztoneinek parancsolni, az nem valo papnak, de altalaban ferfinak sem neveznem."

Éljenek az impotensek. :)
Bár lehet, hogy a nők más alapon döntik el, hogy ki nevezhető férfinak és ki nem.
Még az is lehet, hogy megbízhatóbb az ítéletük. :)

revify | 2010. június 27. | 19:30:33

... egyébként a cikk címe "mondvacsinált", a coelibátust meg akarja tartani a szentelendő férfi Isten segítségével. Ha "nem jön össze" minden további nélkül kérheti a felmentését a római pápától. Őszentsége tudtommal, ha nincs házassági akadály, minden további nélkül megadja ezt. (Mai állapot.) Uruguay tavaly választott államelnőke szerzetes volt, s hívatali ideje után minden további nélkül visszatérhet kolostorába, ha kéri visszavételeét.

Matyi bácsi | 2010. június 27. | 19:30:27

Szerintem semmi ellentét nincsen, hogyha balodali akkor miért ne lehetne vallásos? Tudomásom szerint az MSZP-nek is van keresztény tagozata. A liberálisok között is sok vallásos, templomba járó embert ismerek. Az, hogy a ballib eszme kibékíthetelen a hittel azt bizony butaságnak tartom. Lehet, hogy így tanítják egyes iskolákban de bizony az életben messze nem igy van.

Skyfox | 2010. június 27. | 19:21:30

Pali | 2010. június 27. | 19:16:20

Nem kell a rizsa, kissé lejjebb a magyarázat, tanult barátunk már bekopizta:

Flagrum Dei | 2010. június 27. | 18:39:29

revify | 2010. június 27. | 19:20:19

... a cikk címére válaszolva: Isten segítségével igen, másképp nem.

Pali | 2010. június 27. | 19:16:20

Azt vilagosan latni kell, hogy a papi palya nem kenyerkereso foglalkozas, hanem hivatas, ami meg az eletnel is elobbre vlo, ha a sors ugy hozza. A tortenelem soran szamtalan esetben a papnak eletet kellett aldoznia hiveiert, es ilyen szituacioban jobb ha a papnak nincsen csaladja. Mindszentyt peldaul, mivel sajat csaladja nem volt, az anyjaval probalta zsarolni az AVO. Ez van a colibatus hattareben, es nem mas. Ez egy fajta jellemproba: aki nem tud az osztoneinek parancsolni, az nem valo papnak, de altalaban ferfinak sem neveznem. Persze a mai "kulturaban" a donto tobbseg ezt elkepzelni sem tudjak, nemhogy kovetni.

Flagrum Dei | 2010. június 27. | 19:12:55

Skyfox | 2010. június 27. | 19:11:02

Minden szavaddal maradéktalanul egyet értek!

Flagrum Dei | 2010. június 27. | 19:11:26

Matyi bácsi | 2010. június 27. | 18:55:14

Kedves Matyi bácsi!

Ha tud konkrét, bíróság által elmarasztalt esetről, de legalább is ügyészi szakban lévőről, feltétlen tájékoztasson.
A mi lenne, ha. Meg lehet, hogy. Meg úgy hallottam, hiteltelen.
Bizony vannak gondok Matyi bácsi, bár csak a papság lenne a legnagyobb
További szép napot, jó tévézést!

Skyfox | 2010. június 27. | 19:11:02

Flagrum Dei | 2010. június 27. | 18:51:43

Lehet, hogy félreérthető voltam, nem Hunvaldot akartam mosdatni, így pontosítok. Attól, hogy vki kereszténynek vallja magát még lophat, házasságot törhet, ölhet stb., viszont nem keresztények -akár baloldaliak is!- élhetnek olyan erkölcsös életet, mely akár meg is szégyenítheti a magukat a Tízparancsolat megtartásával fényező "hívőket".

Mellesleg ennek a szépnevű szervezetnek a biznisze kiféle-miféle hívőket fogad be. Ezentúl talán jobban lekáderezik a tagjelölteket.

Toleranciaterror | 2010. június 27. | 19:01:29

Én is úgy gondolom, hogy a cölibátus összeegyeztethetetlen a természet rendjével.
Ez a követelmény pedig hitelteleníti a katolikus egyházat.Isten nem kérne ilyet a papjaitól.

Skyfox | 2010. június 27. | 19:00:27

Nézeteim szerint a keresztény és a balliberális világnézet között antagonisztikus ellentét feszül. Hogy az általad említett MSZP tagok ezt hogyan tudják összeegyeztetni azt még megértem, hiszen egy akármilyen párttag még vallhatja magát kereszténynek (az más kérdés mennyire hiteles), de nem ezt írtad, hanem Te általában balliberális politikusokat hoztad fel. Ettől még koránt sem biztos, hogy lopnak is.

Matyi bácsi | 2010. június 27. | 18:58:04

Éppen a hiradót halgattam és bizony vannak gondok a katolikus egyházban. Teljesen érthetetlen számomra, hogy miért van még mindig szükség a papi nőtlenségre?

Matyi bácsi | 2010. június 27. | 18:55:14

Flagrum Dei! Semjént és álszent pártját is ide vehetjük, vagy a fideszt. Csalj, lopj, hazudoz össze vissza oszt jó napot?

Flagrum Dei | 2010. június 27. | 18:51:43

Skyfox | 2010. június 27. | 18:27:32

Üdvözöllek!
Írásomat egy idézettel kezdtem, melyre egy lehetséges választ adtam.
Ha ez az írás egy keresztény lapban jelenne meg, a válasz sem ez lenne rá.
Ez a cikk sem mindenféle hátsó gondolattól mentesen jelent meg ezen a médián.
Figyelmedbe ajánlom http://hetivalasz.hu/itthon/meghalt-kovacs-jozsef-30327
melyből kiderül, hogy Hunvald György, és még sok MSZP-s politikus, a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségek Szövetségének lovagja.
Nos ehhez rk.-nak, de legalább kereszténynek kell lennie.
Azért érdekes?

Jager László | 2010. június 27. | 18:41:11

Kit érdekel!?
Kérdezzék meg janit,vagy julit!
Ebben a témában nem kívánok doktorálni!!!
Szerzeteseknek és az apácáknak mi erről a szakvéleményük!!!
No és a profiknak!?
J.L.

Flagrum Dei | 2010. június 27. | 18:39:29

A cölibátust a XII. században II. Innocent pápa rendelte el, mely minimális többlet szavazattal jött létre.
Eredeti célja, az egyházi vagyon és birtokok kizárólagos egy kézben tartása, a hatalom koncentrálása, és a klérusok /körzetek/ összevonása volt.
Emögött semmilyen teológiai háttér nincs, nem is volt.
Ennek hatására a papság egy része elhagyta pályáját, a jelentkezők, és a hívők száma drasztikusan lecsökkent.
Ezért elrendelték, a katolikus szülők kötelesek gyermeküket születés után a Római Katolikus szertartások szerint megkeresztelni és a rk. vallást felvenni.
Előtte felnőtt korban, szabad akaratból történt a keresztelés, Keresztelő Szent János példáját követve.
A Vatikánnak meglehetősen fejfájást okoznak ezek a kérdések.

Egy régi vicc, az apácákról, ha már említésre került.
Ha nem moderálják ki.
-Mi az apácák illetménye?
A hav., meg ami a papoktól befolyik.

Skyfox | 2010. június 27. | 18:35:38

Flagrum Dei | 2010. június 27. | 17:19:18

"Viszont mondta, "sokasodjatok és szaporodjatok"..."
Mondta, mondta, de nem a bűnözőknek és nem a bűnösöknek. Ezt Noénak és fiainak mondta, akik az istenítélet (özönvíz) után -mint igazak- megmaradtak. Tudod, "A teljes írás fel nem bontható...".

FIROBÉ | 2010. június 27. | 18:30:52

Sszerintem az erős kezű apácák segíthetnek ebben.-)

Skyfox | 2010. június 27. | 18:27:32

Flagrum Dei | 2010. június 27. | 17:19:18
„-Talán annyira, mint a balliberális politikusok, a ne lopj, ne csalj, ne hazudj, parancsolatokat.”

Nem tudom hogy kerülnek ide a „balliberális politikusok” (Pilátus a Credoban?), de ha már itt vannak akkor megjegyzem rajtuk ne kérd számon a tízparancsolatot, se a többi igei dolgot, mivel ők nem hívők.
Egyháztörténetei ismereteim szerint az általad preferált felekezet egész történelmét végigkísérték a tízparancsolat tudatos, szisztematikus megszegései. Talán nem csak a gyerekeknek szóló ájtatos képeskönyveket kellene forgatni és talán számodra is nyilvánvalóvá válna miről beszélek. Itt a legfrissebb példa, csak azt ne mond, hogy a püspök ballibekre bízta a pénzügyeket.
http://www.kisalfold.hu/gyori_hirek/sikkasztas_gyanuja_8211_feljelentest_tett_a_megyes_puspok/2165566/
„ Viszont a cölibátus be nem tartása, senkit nem károsít meg.”

Ebben sem értünk egyet. Minimum azt az embert megkárosítja aki be akarja tartani, illetve be akarják tartatni vele a feudális szokásjogok miatt. Sőt továbbmegyek, megkárosítja az abban hinni akaró hozzátartozóit, szeretteit, környezetét. Ha ez neked senki, lelked rajta, tudod nem nekem kell magyarázni a bizonyítványt.

zugloi | 2010. június 27. | 18:25:40

Idézet a Bibliából. 1Timotheus 3/2 "Szükséges annakoáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egyfeleségű férfiu, józan, mértékletes illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmas."
A katolikusok főpapjának ruházata, mely mint tudjuk, világos, mert fehér, inkább a feje tartalma, az esze lenne világos, és a ruhája sötét.
Nem lehet tőlük mást várni, mert Isten helyett a saját főpapjukat tisztelik atyaként. Szemben a Máté 23/9 írással: "Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van."
Katolikusok! fejezzétek be az ocsmány bálványimádást.
Térjetek meg!!! Tanítsatok a Bibliából!! Ne a teológiát.
Amit tanítatok utolsó szélhámoskodás, mert semmi köze a Bibliához.
Úrvacsora: Máté 26/26-28 írás pontosan leírja hogyan kell kiszolgálni.
Ti pedig becsapjátok a híveket. Hívek, mielött felkapjátok a vizet, nézzétek meg a Biblia jelzett igéit. Azután szóljatok hozzá!!!!!! Értve??

Skyfox | 2010. június 27. | 18:12:06

A cölibátus intézményének semmiféle igei (Bibliai)alapja nincs, így nem is lehet megkövetelni egészséges nemiséggel rendelkező hívő férfiaktól sem. A cölibátus egyfajta ajándék. Az apostolok közül ez csak Pál kapta meg. A többi apostolnak felesége és gyerekei is voltak. Az Újszövetség nem véletlenül támaszt pl a püspökkel szemben olyan követelményeket, hogy egy feleségű férfiú legyen, aki a saját háza népét tisztességesen el tudja vezetni. Ha még egy családot sem képes vki pásztorolni, hogy tudna akár több száz fős ecclésiát? Ha nincs a való világból tapasztalata legalább a hétköznapi problémamegoldásra kis közösségben, hogyan tudna egy nagyobb közösség problémáival megküzdeni? Vagy összeroppan, vagy alkoholista lesz, vagy aszkétizmusba (ennek sincs igei alapja) menekül, vagy egyéb pótcselekvést talál. Egy biztos, a cölibátus és elfojtott szexualitás közti ellentét meg fogja nyomorítani a lelkét annak aki komolyan próbálkozik vele. Aki meg nem annyira komolyan, az meg él a felkínálkozó lehetőségekkel. (Van belőle bőven manapság, szinte minden faluban tudnának mesélni a hívek.) Egyik sem járható út sem személyeknek, sem egy felekeztenek, mert ma már nehéz parancsra szeretni, eltűrni, tolerálni egy olyan rendszert, melynek reverendája alól kilóg a lóláb.

Flagrum Dei | 2010. június 27. | 17:19:18

""A cölibátust milyen erőfeszítések árán képesek megtartani a papok?""

-Talán annyira, mint a balliberális politikusok, a ne lopj, ne csalj, ne hazudj, parancsolatokat.
Viszont a cölibátus be nem tartása, senkit nem károsít meg.
Elszámolni a kenyéradó Gazda előtt kellene majd, ugyan Ö ilyen intelmeket senkinek nem adott.
Viszont mondta, "sokasodjatok és szaporodjatok" ez alól a Római Katolikus papság sem volt kivétel.

lenoardo999 | 2010. június 27. | 17:01:00

Moderálási alapelvek- komment törölve -

HIRDETÉS

Reviczky Zsolt

Hogyan küzdenek a papok a nemi vágyak és a szexuális kísértések ellen? Milyen erőfeszítések árán képesek megtartani a cölibátust? És mi van akkor, ha nem sikerül? Bennfentes ismerősök közbenjárásával próbálok felkutatni legalább egy olyan katolikus lelkipásztort, aki hajlandó beszélni életének intimitásairól egy idegen újságírónak, és akinek őszinteségéhez nem fér kétség.

Nem megy könnyen. A megkérdezettek türelmesen végighallgatnak, biztosítanak róla, hogy rendkívül fontosnak tartják a témát, majd – különböző udvarias magyarázatok kíséretében – sorra elhárítják a nyilatkozatot. Végül egy középkorú szerzetes áll kötélnek. Csak annyit kér, hogy ne legyen felismerhető, még a keresztneve se szerepeljen a cikkben. Rendben. Hívjuk Sándornak. Nem jellegzetes katolikus környezetben, hanem egy belvárosi irodában találkozunk. Átlagos utcai öltözéket visel. Stílusa közvetlen, de nem tolakodó: az a típusú ember, aki gyorsan bizalmat ébreszt maga iránt.

Sándor a rendszerváltás környékén járt papi szemináriumba. A szexualitást alapvető emberi szükségletnek, Istentől kapott csodálatos ösztönnek tartja. A szeminárium hatalmas elméleti tudással vértezte fel, de se mankót, se módszert nem adott ahhoz, hogyan lehet megélni a cölibátust.

– Mai fejjel már tudom – mondja Sándor –, hogy a szexuális kapcsolatoktól való tartózkodás és a nőtlenség csak megfelelő lelkiséggel alapozható meg, komoly istenélmény kell hozzá. A szemináriumban ez még hiányzott. Nem volt meg a spirituális hátterünk, a felkészültségünk. A cölibátust ránk erőltetett intézményes elvárásnak, szükséges rossznak vettük. Ha viszont valaki tehertételként, nem pedig belülről jövő igényként tekint rá, akkor nem lehet egész életen át elviselni.

HIRDETÉS

A szeminaristák csak egymás között beszélgettek arról a kihívásról, amit a cölibátus jelent. Nyíltan nem tehették meg, az egyház nem engedte feszegetni a kérdést. Elejtett szavakból is tudták, ki az, aki – maguk között így mondták – elbotlott. A szerelembe esett kispapok kritikusabbá váltak az egyházzal és a vallással szemben.


Horányi Özséb
A szeminárium vezetői többnyire „jelentgetések alapján” értesültek a szabályszegésekről. Különösebb következmények nem voltak. Sándor egyetlen esetre emlékszik, amikor kitört a botrány: egy lány azt állította, hogy terhes. Az apaként megnevezett szeminarista feladta a papi pályát, annak ellenére, hogy kiderült, a lány nem mondott igazat.

A homoszexualitásról alig esett szó, Sándor csupán két társáról gyanította, hogy meleg hajlamokkal bír. Mindketten önként elhagyták a szemináriumot.

Az évekig tartó képzés során akadtak depressziós időszakok: – Megszegtem a cölibátust, amit akkor is be kellene tartani, ha még nem vagyok felszentelt pap. Határán voltam annak, hogy hátat fordítok az egyháznak. Mégsem tettem meg, inkább környezetet váltottam. Aszketikus gyakorlatokat végeztem, hónapokig gondolkodtam azon, merre van az utam. Második megtérésen mentem át.

Ennek eredményeként Sándor végleges döntést hozott: teljes jogú szerzetes lett. Pappá szentelése óta egyszer sem szegte meg a cölibátusra vonatkozó előírásokat. Márpedig szerinte igazából ez a lényeges. Hisz a papság „eltörölhetetlen jegy”, a felszentelés mérföldkő az ember életében.

Elmélyült hitének köszönhetően egészen másként vélekedik a szex tilalmáról, mint annak idején, a szemináriumban. Kellő tapasztalat birtokában most már úgy érzi, hogy könnyebb – legalábbis nem nehezebb – cölibátusban élni, mint hűségesnek maradni egy házasságban.

– Rájöttem, hogy szerzetesnek lenni tulajdonképpen luxus. Rengeteg olyan gondtól és problémától mentesülünk, ami családos férfiaknál együtt jár a mindennapokkal.

Külső segítséggel persze könnyebb eljutni erre a felismerésre. Külföldön tudok olyan szerzetesi közösségről, ahol nyolc növendékkel három pszichiáter foglalkozik napi rendszerességgel.

Nem pusztán arról van szó, hogy a papok képtelenek kordában tartani a vágyaikat. Esetenként a nők a kezdeményezők. Nem csak a „tiltott gyümölcs” vonzza őket: a papok általában megértők, fogékonyak a női lélek iránt, jó beszélgetőpartnerek. Szerzetesi fogadalomtétele óta Sándort többször is próbáltak elcsábítani.

– Néha félreérthetetlen utalásokat tesznek, máskor ennél is tovább mennek. Egy lány például… Nem akarom azt állítani, hogy vetkőzni kezdett előttem, de már tényleg majdnem ott tartottunk. Alig tudtam kirakni a szobából – meséli fejét csóválva.

Persze, más bűnök mellett az esetleges „nőügyek” szinte eltörpülnek. Sándort váratlanul érték az egyházat felkavaró botrányok, korábban pletykaként sem hallott olyan szörnyűségekről, amelyek az utóbbi években napvilágra kerültek.


Kamarás István
Nem hiszi, hogy a cölibátus totális eltörlése megoldás lenne, de a plébániaközösségeknél szolgálatot teljesítő papok számára engedélyezné a házasságot. A Vatikán fennhatóságát elismerő görög katolikus egyház papjai most is nősülhetnek. Sándor sem elvi, sem gyakorlatai akadályát nem látja annak, hogy ezt a lehetőséget a teljes úgynevezett világi papságra kiterjesszék. A szerzetesek esetében azonban továbbra is kötelezővé tenné a cölibátust. Több más vallásnál is így van – mondja –, a cölibátus a szerzetesek kiváltsága.

A klérust elhagyó papok döntésében a magányosság mellett a szexualitás és az érzelmi-szerelmi ügyek is fontos szerepet játszanak – erre a következtetésre jutott Kamarás István. A vallásszociológus a Kádár-korszak végén több száz „kiugrott” papot keresett meg (a kutató pályamódosítóknak nevezi őket, hisz többségük továbbra is papnak tartja magát), és közülük mintegy hatvannal életinterjút készített. Az amúgy katolikus vallású szerző német nyelven is kiadott, Júdások vagy Péterek? című könyvében publikálta vizsgálata eredményét.

A második világháború előtt még többszörös volt a túljelentkezés a papi pályára. Akkor kirostálódtak a kevésbé motivált, a gyenge fizikumú, idegzetű és akaraterejű férfiak, akikről eleve sejteni lehetett, hogy nem lesznek képesek ellenállni az ilyenolyan kísértéseknek – állapítja meg Kamarás István.

A szocializmusban a helyzet alapvetően megváltozott. Egyfelől a kemény egyházüldözés, másfelől az ettől független életmódés értékrendbeli változások hatására az egyház még az enyhülés időszakában is kénytelen volt „hiánygazdálkodásra” berendezkedni. A kevés jelentkező miatt alkalmatlanokat is pappá szenteltek. Ráadásul nem készítették fel őket megfelelően a magányos élet nehézségeire.

A vallásszociológus elmondása szerint a „magány” ebben az értelemben nem pusztán nőtlenséget, hanem társadalmi elszigeteltséget is jelent. Az egyházon belüli légkört a besúgóktól való félelem mérgezte, a külvilággal való kapcsolatokat pedig ellehetetlenítette, hogy azokban az időkben az értelmiségiek nem nagyon mertek papokkal szóba állni.

Megfáradt, fásult lelkipásztorok közül sokan a helyükön maradtak, miközben nem kevés tettre kész és képzett ember elhagyta a papi pályát. Akadtak olyanok is, akik rögtön az első kísértésre elbuktak, a többség azonban becsületes módon küzdött a szexuális és érzelmi vonzalmakkal. Választhatták volna a kétszínű életet, megszenvedték, hogy helyette inkább megváltak a reverendától.

– Papok akartak maradni – hangsúlyozza Kamarás István. – Imádkoztak, vezekeltek, elfoglalták magukat valami mással. Így próbáltak védekezni a szerelem ellen, amely az esetek jelentős részében értelemszerűen győzedelmeskedett, és amelyről miért ne hihették volna, hogy ugyanúgy kegyelmi ajándék, mint a papi hivatás. Némelyek zavarba ejtő felismerésként könyvelték el, hogy amióta szerelmesek, hivatásukban is több örömüket lelik: egyszerűen jobb papok lettek.

Főleg az ifjúsági, hitoktatói vagy az egyházközségi munkában részt vevő nők közül kerültek ki az általában sírig hűséges társak. Az egyházi elöljárók – részben a paphiány, részben a mundér becsületének védelme miatt – elég gyakran szemet hunytak a „kisiklások” felett. Egy-két esetben akkor sem történt semmi, ha valakiről bebizonyosodott, hogy homoszexuális. A Kamarás Istvánnak interjút adó lelkipásztorok között voltak, akik a szemináriumban felhívták vezetőik figyelmét homoszexuális társaikra, de nemigen kaptak szakszerű és érdemi eligazítást, segítséget – sem ők, sem a homoszexuális papnövendékek.

Amikor egy pap a felettesének felvetette, hogy a cölibátus megsértése miatt a kilépést fontolgatja, többnyire ugyanaz a válasz érkezett: „Meg lehet oldani másképpen is, tisztelendő úr”. A lelki konfliktusokra készen állt az univerzális recept: „Imádkozz!”. A hívek boldogok voltak, hogy egyáltalán van papjuk. Jelentős részük elnézendő gyengeségnek, ha nem éppen „emberi dolognak” tartotta, hogy az „atya szeretőt tart”. A pedofíliát viszont nem tűrték. A rendszerváltás környékén egy budapesti plébánia közössége aláírásgyűjtésbe kezdett egy ministráns fiúkat molesztáló pap miatt. A tiltakozást eljuttatták az illetékes püspökhöz – meséli Kamarás István, de az esetről nem kíván részleteket mondani.

A vallásszociológus kutatásai szerint a pályamódosító papok nem szakadtak el teljesen az egyháztól, katolikus hitüket szinte kivétel nélkül megtartották. Alapítványnyal, egyesülettel segítik egymást és újdonsült sorstársaikat. Egyházukhoz való hűségüket jelezve lelkigyakorlatokat rendeznek, ahová püspököket is elhívnak.

Kérdés, hogy az elmúlt egy-két évtizedben változott-e a helyzet a papi szemináriumokban. Milyen a felkészítés napjainkban? Megint csak nem egyszerű feladat interjúalanyt találni. Az egyik pap-teológus például, aki szeminaristákat is próbál „tiszta életmódra” nevelni, magánemberként kész elbeszélgetni velem, de nyilatkozni nem szeretne. Katasztrofálisan rossz a véleménye az MSZP-ről és a szocialisták kormányzásáról, nem ért egyet a Népszabadság irányvonalával. Érdeklődésünkre, hogy rendszeres olvasónkat tisztelhetjük-e benne, közli: alkalmanként volt már kezében a lap.

– Ne csodálkozzon, kényes a téma –konstatálja Horányi Özséb egyetemi tanár, a Magyar Pax Romana katolikus értelmiségi mozgalom elnöke.

Pedig látszólag minden rendben, Horányi Özséb szerint a papi szolgálat iránt elkötelezett fiatalok komoly szűrőn mennek át a felszentelés előtt. Először is ajánlásokra van szükség ahhoz, hogy valaki egyáltalán jelentkezhessen a szemináriumba. A felvételi vizsga meglehetősen szigorú, ha sikerül teljesíteni, az illető viszonylag kicsi és zárt közösségbe kerül: élete a többiek szeme előtt zajlik.

A szeminárium papneveldeként működik. A növendék folyamatos kapcsolatban van a gyóntatójával, gondolatban elkövetett vétkeiről is kötelessége beszámolni. A gyóntatónak pedig az a kötelessége, hogy –tapintatosan, teljes titoktartás mellett – kezelje az esetleges problémákat.

Akadt olyan szemináriumi évfolyam, amelynek a fele lemorzsolódott – érzékelteti Horányi Özséb, hogy valóban magasak a követelmények. A gond az – folytatja –, hogy a szexualitásról ma sem folyik érdemi beszéd az egyházban. A társadalmi szokások és a hivatalos katolikus álláspont között mára csaknem áthidalhatatlanná vált a szakadék. Azt kellene felismerni, hogy a cölibátus egyházfegyelmi és nem a hit lényegéhez tartozó kérdése ma egészen másként vetődik fel, mint évszázadokkal ezelőtt. Talán az is igaz – teszi hozzá -, hogy azok a társadalmi kihívások maguk is alapvetően megváltoztak, amelyekre a cölibátus vagy ezer éve válaszként jelent meg.

Ráadásul az egyháznak úgy kellene mintát adnia, hogy elveihez ragaszkodva egyúttal válaszol a kor követelményeire is. Horányi Özséb szerint a mostani állapot jóformán fenntarthatatlan és például a paphiánynyal küzdő hívek érdekeivel is ellentétes: úgy véli, a katolikus egyháznak előbb vagy utóbb fel kell adnia a papi nőtlenséggel kapcsolatos tradíciói egy részét.

 
nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra    50 komment

HIRDETÉS

HIRDETÉS
.
HIRDETÉS
. .
Galériák
     

Ez a címe

KÖVETKEZŐ » « ELŐZŐ
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS
. .
HÍRMÁTRIX . NOLTOP10
   olvasottak   
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS