Szülészeti beavatkozások miatt többször kerülnek az intézmények bíróság elé

Szabó Bernadett

Az Egészségbiztosítási Felügyelet honlapján összesítették a kórházak 2001 és 2008 közötti időszakának kártérítési pereit. E szerint a kártérítési perek toplistáját két nagy budapesti kórház, a Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Egyesített Kórházai, valamint a Fővárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézet vezeti, e két intézményt követi a pécsi, a debreceni és a fővárosi orvosi egyetem. Ellenük átlagosan évente öt-tíz per indul. Leggyakrabban a szülészeti, a sebészeti, a traumatológiai, valamint az ortopédiai ellátások miatt kerülnek az intézmények bíróságok elé.

A perek alapján kialakult rangsor ugyan jelzésértékű, de nem alkalmas az adott kórház megítélésére – állítja Radnai Zoltán, a tízes toplista második helyén lévő intézmény, a Fővárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórház főigazgatója. Sőt, ha a „csúcstartók” ellen indított kártérítési perek számát összevetjük az évente több százezres betegforgalmukkal, akkor nem is annyira rosszak ezek a kórházak – mondja. Radnai Zoltán a főváros legnagyobb és igen sok telephelyen működő kórházát irányítja, és – mondja – ezek az adottságok eleve kódolják az ellátási hibákat. Csak ebben a kórházban évente százmilliós kárigény keletkezik. Általában ennek az ötödét ki is kell fizetniük, ennyi esetben bizonyított ugyanis, hogy az intézmény hibázott. Sajnos – mondja – egyre nagyobb „divat” többmilliós kártérítési pereket indítani, miközben gyakorta csak közvetett felelősség állapítható meg az ilyen ügyekben.

Kórházi vezetők között tanmeseként kerül szóba az az eset, amikor a bíróság húszmilliós kártérítést ítélt meg a hozzátartozóknak, mert a kórház pszichiátriáján kezelt férfi megszökött, majd a lakásán fejbe lőtte magát. A férfi haláláért a hozzátartozók a kórházat tették felelőssé, s a bíróság igazat adott nekik. Ez valóban kivétel, mert az ügyek között mazsolázva az intézmények tipikus hibákat követnek el. A meg nem felelő tájékoztatás, az orvosi dokumentáció ellentmondásai, illetve pontatlansága gyakorta okai az elmarasztaló ítéleteknek.

Az orvosokat legtöbbször nem is a rossz ellátás, hanem a rossz kommunikáció miatt perlik – idézi Michael S. Woodsot, a téma nemzetközi szakértőjét Dékán Zita kommunikációs szakember, utalva ezzel arra, hogy a kommunikáció javításával a jogi útra terelt esetek száma is csökkenthető. Mint mondja, az orvosi műhibaperek akár 80 százaléka kommunikációs hibákra és/vagy az orvos kapcsolatteremtő készségeinek hiányára vezethető vissza. A betegek ugyanis az ellátás színvonalát nem szakmai, hanem szubjektív szempontok alapján ítélik meg. Megfelelő, szabályozott belső kommunikációs folyamatok meg léte esetén és az egészségügyi dolgozók kommunikációs gyakorlatának fejlesztése révén a betegpanaszok jelentős része megelőzhető lenne.

Mindezzel egyetért Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség elnöke is, aki szerint a kártérítési perek ügye az ellátórendszer egyik „forró pontja”, amit sok-sok éve nem sikerül megoldani. Az elveszített perek kártérítési öszszege mind gyakrabban sodorja csődközeli helyzetbe a kórházakat. Ugyan a kórházak számára előírás, a működtetési engedély feltétele, hogy legyen az intézménynek felelősségbiztosítása, ám ennek nem könnyű eleget tenni. A piacon ugyanis a biztosítók diktálnak. Miközben nem ritka ma már az akár tízmilliós kártérítési összeg sem, a biztosítók általában csak ötmillió forintig vállalnak fizetési kötelezettséget.

Korábban a szülészek ellen indult a legtöbb per, egy ideje azonban jól látszik, hogy ez a szakma megtanult védekezni, tudatosan törekszik arra, hogy minél kevesebb hiba történjen – állítja Simon Tamás kártérítési perekkel foglalkozó ügyvéd. Szerinte ez még nem jelenti azt, hogy kevesebb a szülészek ellen indított per, csak azt, hogy nem olyan sok, mint amennyi valójában lehetne. A cél érdekében például egységes tankönyvet használnak továbbképzéseikhez, protokollokat, ajánlásokat készítenek. A bíróság elé kerülő egyéb szakmákról viszont ez még nem mondható el. Miközben jól látható, hogy a kórházak „elszegényedésének” is mind nagyobb a szerepe az ellátási hibákban – így például növekszik a kórházi fertőzések vagy az ügyeleti ellátás alatt bekövetkező károsodás okán perlő betegek száma –, a bíróságot nem érdekli, hogy a kórház miért nem végzett megfelelő kezelést. Álláspontja szerint ugyanis, ha valaki nem tudja ellátni bármi okból a beteget, akkor gondoskodnia kell arról, hogy oda kerüljön, ahol megvannak a megfelelő körülmények.

Kórházi toplista ide vagy oda, a Szinapszis Piackutató cég fölmérése szerint a közbeszédben akármennyire ostorozzák is az orvostársadalmat, az egészségügyi intézményrendszer mégis élvezi a páciensek többségének rokonszenvét. Arra a kérdésre, hogy mi is az a betegbiztonság, tíz felnőtt közül legfeljebb egy tudta jól-rosszul meghatározni. Akadtak olyanok, akik a betegbiztonságot úgy definiálták: „amikor emberszámba veszik a beteget”. Ez azt jelenti a kutatók szerint, hogy „a betegek azt sem tudják, mit nem tudnak”.

Kapcsolódó cikkek: Hónapokig ne vegyen levegőt a fiam? | Kórházi rémtörténetek: a beteg rugdos, a nővér felpofoz | Óda a vizitdíjhoz | Veréssel fenyegetett orvosok, ápolónők | Elfoglalták a tapolcai kórházat