Nem attól jó a pálinka, ha látja a finánc
Ismerősöm családjában nemzedékekre viszszanyúló hagyomány, hogy a frissen el nem fogyott gyümölcsből pálinkát főznek. Abban a kiskertes világban, ahol a hétvégéiket töltik, a többség eddig is főzött pálinkát, vagy vásárolt olyan kertszomszédtól, aki főzte.
– Én örültem Orbán bejelentésének, mert több pálinkát akarok meginni, mint amenynyit ki bírok fizetni – mondja ismerősöm. – A parlamenti bejelentéskor számomra egyértelmű volt, hogy a miniszterelnök azt ígéri: ezután otthon is lehet legálisan pálinkát főzni. Eddig folyton félni kellett, hátha véletlenül éppen téged pécéznek ki, hogy példát statuáljanak. Akik ipari méretekben, eladásra főznek, akkor is megúszták, ha véletlenül lebuktak, de a kisember nagyon ráfázhatott, ha följelentette a szomszéd. Úgy éreztem, vége az eddigi álságos világnak, amikor mindenki megszegte a törvényt, de az úszta meg legkönnyebben, aki a legpofátlanabbul csinálta.
– Azóta elkezdték körbemagyarázni Orbán bejelentését, hogy így a minőségbiztosítás, meg úgy az ellenőrzés – folytatja ismerősöm. – Hogy ezentúl is csak szabványos, drága készüléken lehet főzni, és a szezon előtt majd kijön a finánc, hogy leszedje róla a plombát. Minek a plomba, ha nem kell adót fizetni? Azt mondják a fölkapaszkodott pálinkafőző vállalkozók, hogy ettől lesz esélyegyenlőség. Én meg azt mondom, hogy éppen ettől nem lesz – ezután sem.
Akárhogy is, lapunk információja szerint ezután is csak a hatósági engedéllyel rendelkező házi lepárlók lesznek legálisan üzemeltethetőek, s még a biztonságtechnikai és műszaki előírásoknak eképpen egyszer már megfelelt berendezéseket is bármikor újabb ellenőrzés alá lehetne vonni. Ráadásul a formálódó szabályozási tervek szerint a lepárló bejelentése még nem elég a munka megkezdéséhez, a gyümölcsösgazda csak akkor láthat majd neki nyugodtan az otthoni pálinkafőzésnek, ha papírja van arról, hogy ért hozzá (van megfelelő végzettsége, vagy legalább abszolvál egy szaktanfolyamot), illetve ha a lepárlásról folyamatos nyilvántartást vezet, s az év végén számot ad a lefőzött mennyiségről.
Ismerősöm szerint persze a pálinka nem attól jó, ha látja a finánc, vagy ha sokmilliós, szabványos berendezésen főzik, hanem attól, ha jó minőségű az alapanyag.
– Meginni szeretem a pálinkát, nem eladni – magyarázza. – Azt a gyümölcsöt, amit nem eszünk meg frissen, nem tudjuk eladni, ezért megy a cefrébe. A cefrébe ugyanolyan minőségűt kell rakni, mint a befőttbe, akkor lesz jó a pálinka. Ha nincs elég cukor a gyümölcsben, muszáj hozzátenni valamennyi kristálycukrot, különben megromlik. Ám, ha finom pálinkát akarok, és csak 10 liternyire való gyümölcsöm van, akkor nem teszek hozzá annyi cukrot, hogy 30 liter legyen belőle. Az használ sok cukrot, aki eladni akarja az italt, és szaporítani a pálinkát.
Az ital minősége nem függ attól, hogy hány millió forintos lepárlóberendezést használ valaki, állítja ismerősöm. Az a legfontosabb, hogy az ember ne sajnálja kiönteni a „rézelejét”, és a végén lecsorgó, odakozmált folyadékot. Nem árt, ha az üst vagy a kukta, amiben főzik a cefrét, nem alumíniumból, hanem rozsdamentes anyagból, vagy rézből készül, de nem feltétlenül szükséges. A házi pálinkafőzéshez idő, türelem és lelkiismeretesség kell. A főzés energiaigényes – gázpalackkal tüzelni kényelmes, de viszonylag drága. Ahol keletkezik fahulladék, ott a költségen lehet spórolni – az időn és az odafigyelésen ott sem.
A nők haragudni szoktak a pálinkafőzéskor. A duzzogás csillapodhat, ha nekik is készül 35-37 fokosra hagyott ágyaspálinka. Például a kevésbé karakteres ízű almapálinkát lehet olyan gyümölcságyon érlelni, amilyen érett gyümölcsöt éppen talál az ember a kertben.
– Az államot nem éri lényeges veszteség az új szabály bevezetése után sem – véli ismerősöm. – Eddig is sokan főzték feketén a pálinkát, és elenyésző kisebbségük bukott le. Eddig is volt bizalmi alapon működő, „embertől emberig” való piaca a pálinkának, mint ahogy a házi kolbásznak, vagy a tanyai tojásnak is. Én nem hiszem, hogy a bérfőzők emiatt tönkremennének: ha nem kell adót fizetni, lehet, hogy még többen viszik hozzájuk az anyagot, mert akkor csak a munka költségét kell nekik megfizetni.
– Romániában olcsó a cujka, Szerbiában a slivovica, azért, mert az ottani hatóságok nem üldözik a házi főzést. Hadd jusson mindenkinek valami jó ebből a világból! Nálunk is csak annyi változik – mondja ismerősöm –, hogy ezentúl talán nem kell bujkálni. Vagy mindenkinek lehessen főzni, vagy senkinek se!
Fölvetem, hogy mi lesz az éppen csak izmosodó pálinkakultúrával, eredetvédelemmel, azokkal a cégekkel, amelyek tízmilliókat fektettek ilyen vállalkozások felépítésébe. Ismerősöm szerint ez két külön világ, amelyek eddig sem érintkeztek egymással.
– Nincs nekem más bajom a 6-8 ezer forintos márkás pálinkákkal, csak az, hogy nem telik rá. Akinek eddig telt, annak ezután is telik. Én speciel azt vártam volna, hogy az új rendszerbenmindenki vehessen elegendő minőségi pálinkát is – elegáns, hosszú nyakú üvegben –, csak éppen nem ilyen lett a világ. De ha már ebben nem tud segíteni az állam, akkor legalább hagyja élni az embereket!
2009-ben kiemelkedően jó volt a gyümölcstermés a Dél-Alföldön: közel 28 millió liter cefréből főztek pálinkát a régió bérfőzdéiben. A szőlő- és gyümölcstermelő régió három megyéjében tavaly összesen 30 darab illegális lepárlókészüléket koboztak el a vámosok. Némedi Varga Éva, a VPOP dél-alföldi regionális parancsnokságának szóvivője szerint a vámhatóság legtöbbször közérdekű bejelentésre – amelynek alapja a szomszédok által észlelt intenzív cefreszag –, vonul a helyszínre. Az eddigi jogszabályok szerint, ha nincs tettenérés, akkor is elkobozzák az illegálisan birtokolt berendezést, az alapanyagot és esetleg a helyszínen található készárut, sőt még jövedéki bírságot is kiszabnak, amit utóbb nem könnyű behajtani.
Előfordult, hogy nem a szomszédoktól érkezett a bejelentés, hanem a tűzoltóságtól. Egy ágasegyházi tanyára tavaly azért vonultak ki a tűzoltók, mert főzés közben meggyulladt a pálinka, és megégett vele az is, aki főzte. Egy másik helyen akkora lepárlóberendezést találtak, hogy amikor elkobozták, és el akarták szállítani, nem fért ki az ajtón, ki kellett bontani az épület falát.
Kérdésünkre a szóvivő azt válaszolta: a vámhatóságnak nincs adata arról, mekkora lehet a soha ki nem derülő illegális pálinkafőzés mértéke. Azt pedig végképp nem tudják, milyen hatással lehet a még meg sem született új szabályozás a majdan előállítandó szeszmennyiségre.
– Az otthoni szeszfőzés legalizálásával kiengedik a szellemet a palackból – állítja Temesváry Beáta pszichiáter, a Dél-Alföld régió addiktológus szakfőorvosa. – Ha nem tiltják többé az otthoni pálinkafőzést, akkor az emberek több pálinkát főznek. Ha többet főznek, olcsóbb lesz, ha pedig olcsóbb lesz, akkor még többet isznak belőle azok, akik már így is sokat isznak – vezeti végig a gondolatmenetet az alkohol- és kábítószerbetegekkel foglalkozó szakember.
Azok az orvosok, akik naponta találkoznak a magukat betegre ivó emberekkel és családjukkal, jóval kevésbé tekintik a házi szeszfőzést „szabadságjognak”. Úgy látják, az a ritkább, ha valaki szakszerűen, mértékkel, saját magának vagy a barátainak állít elő jó minőségű italt. A valóságban rendszerint sok a toxikus anyag az ellenőrizetlenül főzött szeszben: aki másoknak készíti, az sokat akar keresni a bolton. Aki magának, rendszerint egy idő után az is függővé válik; amikor már nem az a fontos, hogy jobb legyen, hanem az, hogy több legyen.
Temesváry Beáta hangsúlyozza: az addiktológusok szakmai véleménye szerint az alkohol kemény drog. Magyarországon több mint 1 millió alkoholbeteg él – akiknek többsége azért lesz függővé, mert nem tudja másként kezelni a stresszt, a szorongást, a mindennapi élet konfliktusait. Az alkohol egészségkárosító hatása nemcsak a májzsugorodásban érhető tetten, hanem a szív- és érrendszeri, illetve a daganatos betegségek nagy számában is.
– Ez egy felbomló szerkezetű, zaklatott, normáit vesztett, szakkifejezéssel anómiás társadalom – mondja Temesváry Beáta. –Jobb, ha nem szoktatják rá még inkább az embereket a tömény szeszre, mert a szakmai tapasztalat szerint orvosi segítség mellett is általában csak az tud leszokni, akinek jobb partnerkapcsolata, munkája vagy tartós vallási kötődése lesz. Cinizmus kell ahhoz, hogy egy nagy feszültségben és bizonytalanságban élő társadalomban – akár átmenetileg is – a korlátlan pálinkafőzés szabadsága biztosítsa az „örömforrást.”
Prosit Ungarn!
Ha már nincs pénz, marad a snapsz. Így gondolkodott a magyar kormány. Voltaképp az országnak egy tisztességesebb adórendszert kellett volna kapnia. De a választási kampányban beígért könnyítésekre igazából nem került sor – ahogy mindenütt, az állam ott is akár egy pucér ember, akinek a zsebéből a politikusok már nem tudnak semmit kiszedni. Orbán választóinak azonban valamit érezniük kellett az asztalukon.
Előbb a nagy ígéretek, aztán a rideg kiábrándulás. De milyen szerencse, hogy a miniszterelnök még egy nyuszit elő tudott húzni a kalapból.
Az új kormány eltörölte a magánfelhasználásra készített nemzeti ital, a pálinka jövedéki adóját. Ez aztán egy igazi ajándék azoknak, akik a Fideszt áprilisban kétharmados többséggel a hatalomba juttatták. Pénzből kevés van – a kormánynál és az állampolgároknál egyaránt. Szerencsére azonban hamarosan több jut az olcsóbb italra. Borban az igazság – ez a politikára kevéssé áll, de pálinkában a vigasz. Egészségedre Magyarország!
Stefan Menzel Handelsblatt, 2010. június 10.
