– Hivatalba lépése másnapján több ezer rendőrt, polgárőrt, köztisztviselőt, büntetés-végrehajtási dolgozót és fogvatartottat vezényelt a gátakra. Ekkora volt a baj, vagy csak demonstrálni próbálta, hogy új szelek fújnak az árvízvédelemben is?

– A híradók felvételei meglehetősen pontos képet adtak mindenkinek a „baj” nagyságáról. A rendkívüli helyzet rendkívüli intézkedéseket kívánt. Korábban is lehetősége lett volna a kormánynak, hogy a közszolgálatban állókat veszélyhelyzet esetén bevonja a védekezésbe. Vagy nem ismerték a vonatkozó jogszabályokat, vagy nem tudták megszervezni a munkát – nem tudom, miért, de korábban senki nem élt ezzel a lehetőséggel. Csúcsidőben 17 ezren dolgoztak a gátakon. Nyolcezer embert kellett hosszabb-rövidebb időre kiköltöztetni otthonából, a legnagyobb veszély idején egyetlen éjszaka hatvan kilométer hosszan 50-60 centis nyúlgátat építettek az önkéntesek. Ez azért nem semmi, minden tiszteletem az övék. Megbecsülni is nehéz ma még, mekkora a rendkívüli időjárás okozta nemzetgazdasági kár. Sok helyen még tart a védekezés, máshol csak a napokban kezdhették meg a kárfelmérést. És ahogy az időjárás alakul, még korántsem biztos, hogy ezzel vége. A védelem és a kárelhárítás költségei összességében nagy valószínűséggel meghaladják majd a tízmiliárd forintot. Az állami szférában 16–20 milliárd forintra tehető az önkormányzati erőfeszítések költsége.

– Az árvíz sújtotta települések némelyikén úgy tartják, nemcsak az emberemlékezet óta nem látott mennyiségű csapadék, hanem emberi hibák, mulasztások sora is közrejátszott abban, hogy ekkora lett a pusztítás. Ők felelősöket keresnek.

– Még tart a védekezés, a kárelhárítás, nem most van itt az ideje a felelősség kérdését vizsgálni, amelyet azonban nem szabad megkerülni. Meggyőződésem ugyanis, hogy a rendkívüli időjárás és a védművek, vésztározók hiánya, a meglévők karbantartatlansága együttesen okozta a mostani tragédiát. Nem lehet véletlen, és nem írható pusztán az időjárás számlájára sem, hogy a Hernád és a Sajó húsz év alatt tízszer okozott veszélyhelyzetet Észak-Magyarországon. Ha majd konszolidálódik a helyzet az árvíz sújtotta területeken, tisztázni kell azt is: kellően felkészültek-e az önkormányzatok az ilyen és hasonló helyzetek kezelésére? Jó gazda módjára gondoskodtak-e a vízelvezető árkok tisztántartásáról? Kellő körültekintéssel adtak-e ki építési engedélyt út, bevásárlóközpont és lakóházak építésére? 1998–2002 között a veszélyeztetett területek nagy részén rendbe raktuk a csatornahálózatot, majd a rákövetkező nyolc évben nem történt semmi. Sok helyen majdhogynem teljesen feltöltötték szeméttel, máshol beszántották az árvízi védekezéshez nélkülözhetetlen árkokat. Nem egy önkormányzat építési engedélyt adott ki árterekbe. Kérdés, hogy az ilyen, nyilvánvalóan veszélyeztetett házakat is ugyanúgy kell-e védeni, mint a többit, vagy mondjuk ki, hogy aki az ártérbe építi a házát, viselje maga annak minden következményét, és ha másnak kárt okoz vele, akkor azt is.

–Az önkormányzatok azt mondják: nincs elég pénzük a védművek karbantartására sem, nemhogy még újak építésére. Utóbbi nem is az ő feladatuk.

– Nem attól önkormányzat egy önkormányzat, hogy állandóan és mindenre pénzt kér az államtól. A helyi közügyeket –mint például azt, hogy évente a szükséges alkalommal tisztítsák ki az árkokat és csatornákat – helyben kell megoldani. Még a legkisebb, legszegényebb településeken is van ehhez kellő számú munkáskéz, csak meg kell szervezni és el kell végeztetni a munkát. Segélyt fizetnek az önkormányzatok, igen gyakran szinte követelmények nélkül, ugyanakkor tönkremegy a település, mert a legelemibb rendet sem képesek fenntartani.

– Segélyért munkát? A monoki modellt alkalmazná az árvízvédelemben?

– Azt mondom, hogy aki egészséges, dolgozzon, és ne kapjon segélyt munka nélkül. Az önkormányzat foglalkoztassa a település munkaképes lakóit: tisztíttassa velük ki a vízelvezető árkokat, tartassa karban a védműveket. És mindezért fizesse meg őket.

– Nem először hallunk ilyeneket. Azonban a kormányok eddig nemigen tudták kikényszeríteni, hogy az önkormányzatok a helyi feladataikat végre is hajtsák. Így ha egy település bajba került, a közösség fizette a számlát.

– Meggyőződésem, hogy az állami ellenőrzés eszköztára alkalmas arra, hogy a törvényekben előírt és a józan ész által diktált feladatok elvégzését kikényszerítse. Ebben a kérdésben a nyilvánosság is minket erősíthet.

– A kormányfő hivatalba lépésekor azt ígérte: két hét alatt rendet tesznek az ország közbiztonsági válságtól leginkább sújtott területein. Rend van már Kelet- és Észak-Magyarországon?

– El kell menni, meg kell nézni, meg kell kérdezni az ott élőket, nagyobb biztonságban érzik-e magukat, mint korábban.

– Ön az első munkanapján Budapestről Borsodba vezényeltette a Készenléti Rendőrség elit alakulatait. Meddig maradnak, meddig maradhatnak ott? És mi lesz azután, hogy visszatérnek a fővárosba?

– A Készenléti Rendőrség erői mindig ott vannak, és a jövőben is mindig ott lesznek, ahol szükség van rájuk. Ha egy településen sikerült normalizálni a helyzetet, megteremteni a békét és a nyugalmat, helyreállítani az emberek biztonságérzetét, attól kezdve már a körzeti megbízottak és a helyi rendőri erők is fenn tudják tartani az elvárható rendet és közbiztonságot. A bűnözőknek, a mások javait fosztogatóknak és azoknak, akik mások fenyegetésével, zsarolásával szereztek kétes hírnevet maguknak helyben, azt tudniuk kell: az, hogy a Készenléti Rendőrség egységei elhagyták az adott falut, nem jelenti azt, hogy szükség esetén akár órákon belül nem is térnek vissza oda újra. Mindemellett az önkormányzatoknak és az egyes embereknek, lakástulajdonosoknak is többet kell tenniük saját biztonságukért.

– Mit tehetek? Ha a kerítésen belül villanypásztorral védem az uborkámat, és emiatt a tolvajnak baja esik, az állam becsukat.

– Semmiképpen sem szeretném fegyverkezésre szólítani az embereket. De az sem tartható, hogy azoknak kelljen rács mögött élniük, akik tisztességes munkával elértek valamit az életben. Készül egy törvényjavaslat, amely kibővíti az önvédelem és az önhatalom fogalmát. Olyan jogi helyzetet kívánunk rövid időn belül teremteni, hogy ne annak kelljen félnie határozott fellépésének a következményeitől, aki a saját konyhájában éjszaka tetten ér egy betörőt, hanem annak, aki a tulajdonos, az ott lakó engedélye nélkül bement oda.

– A három csapás néven ismert törvénnyel a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetőit célozták meg. Azonban az emberek életét zömmel nem ezek, hanem a kis értékű lopások, az úgynevezett megélhetési bűnözés keseríti meg.

– Velük, azaz az úgynevezett kisebb súlyú vagyon elleni bűncselekmények elkövetőivel szemben tervezzük bevezetni az elzárást mint régi-új büntetési formát. Terveink szerint a bíró legfeljebb 90 napos elzárással büntethetné az efféle cselekményeket. Tarthatatlan és enyhén szólva nevetséges is pénzbüntetésre ítélni valakit, akiről egyébként tudható, hogy segélyből és kisebb lopásokból él. Ő nem fogja befizetni a bírságot, vagy ha mégis, elmegy lopni, csak azért, hogy befizethesse. Kinek jó ez?

– Árulja el: a fegyintézetek 120-130 százalékos telítettsége mellett hová záratja be őket?

– Akiket a sajtó és egyes szakértők is előszeretettel megélhetési bűnözőknek neveznek, az esetek többségében nem azért lopnak, mert különben veszélybe kerülne a megélhetésük – ezt azért szögezzük le. Általában sem fogadható el egy bűncselekmény magyarázataként, hogy „szükségből loptam”. Sajnos nagyon sokan élnek Magyarországon szegénységben, mégsem mennek el lopni. A megélhetésinek nevezett bűnözők sok esetben éppen ezeket a nehéz helyzetben lévő, mégis tisztességesen, a törvényeket betartva élő embereket fosztogatják. Azt tervezzük, megnyitunk néhány viszonylag olcsón felújítható börtönt a közelmúltban bezártak közül, azokban helyezzük el az elzárással büntetett tolvajokat, és lehet, hogy még dolgozni is megtanulnak.

– Már eddig is sok bírálat érte Magyarországot a szabadságvesztés büntetések nagy száma miatt nemzetközi jogvédő szervezetek és az unió részéről.

– A választók részéről pedig sok kritika érte a kormányt, amiért nem védi meg őket a bűnözőktől. Az előző konkrétan bele is bukott… Nem a Fidesz–KDNP kampányfogása, hogy egyes országrészekben közbiztonsági válság van. Nem lehet olyan témával eredményesen kampányolni, amely az embereket nem érdekli. A közbiztonság viszont foglalkoztatja őket. Nem azért, mert az egykori ellenzéki pártok ezt sulykolták beléjük, hanem mert sok helyen azért nem ültettek semmit az emberek a kertjükbe, mert úgyis mások szedték le a munkájuk gyümölcsét, és senki nem védte meg őket a tolvajoktól.

– Hány új rendőrre volna szükség az ön számára is elfogadható közbiztonság megteremtéséhez és fenntartásához?

– Nem az a kérdés, hogy számomra mi az elfogadható, hanem hogy mi kell ahhoz, hogy az emberek biztonságérzete javuljon. Még 1995-ben felmértük, mi befolyásolja leginkább a bűnözés mértékét: a lakosság létszáma és az egyes országrészek népsűrűsége. Ennek megfelelően 2001-ben nekiláttunk a rendőrség átszervezésének, hogy ott legyen több rendőr, ahol nagyobb a népsűrűség. A 2002-es választási vereség miatt ezt a munkát nem tudtuk befejezni. És azóta nem történt semmi. Lakóparkok épültek, egyes városok népessége drasztikusan csökkent, másoké nőtt, a rendőrség meg ugyanott van, mint eddig. Sőt a rendőrség és a határőrség fúziója óta Nyugat-Magyarországon jóval több a rendőr, mint amennyit a népességszám indokolna. Messze nincs is olyan mértékű bűnözés, mint azt ország másik felében. Sem a politikai, sem a rendőri vezetés nem tartotta szükségesnek az elmúlt nyolc évben a rendőrség diszlokációjának felülvizsgálatát és korrekcióját. Ez elfogadhatatlan. Pedig a keleti, északi országrészek önkormányzatai évek óta rendőrért kiáltanak.

– Budapest is. Ön támogatná a Budapest-pótlék bevezetését, vagy azt a megoldást, hogy aki Budapesten szolgálatba lép, öt évig ne kérhesse az áthelyezését más településre?

– A Budapest-pótlékkal csak megosztanánk az állományt, a rendőrök röghöz kötése pedig semmire sem megoldás. Ha a rendőr nem szolgálhat máshol, csak ott, ahol például lakást kínál neki az önkormányzat, vagy csak a fővárosban, le fog szerelni. Én tisztességes fizetést akarok a rendőröknek. Ma 29-féle címen kaphatnak pótlékot, de egy sincs köztük, amely a kiemelkedő teljesítményt honorálná. Nyilván ennek véget kell vetni. És véget is fogok vetni.

– Amikor 1991-ben országos rendőrfőkapitány lett, azt mondta, csak annyit kér a költségvetéstől, amennyi a rendőrséggel szemben támasztott követelmények teljesítéséhez szükséges. Most mit mond?

– Ugyanezt. Még nem látjuk pontosan a költségvetés helyzetét. Ami azonban biztos, hogy a közbiztonság kiemelten fontos terület a kormány számára, és a lehetőségek függvényében minden támogatást megkapunk, hogy rendet teremtsünk az országban.

– Ön felügyeli az Alkotmányvédelmi Hivatallá átkeresztelt Nemzetbiztonsági Hivatalt és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatot is. Sokan aggályosnak tartják, hogy egy kézbe került a rendőrség és a polgári tit kosszolgálat politikai irányítása.

– Pedig a világ számos országában mindig is így volt, és 2001. szeptember 11-e után azokban az országokban is összevonták a különböző biztonsági szolgálatokat, ahol korábban önálló szervezetként léteztek. Nálunk a rendszerváltozásig a rendőrség és a titkosszolgálatok is a belügyminiszter irányítása alatt álltak. A rendszerváltozáskor szétválasztották őket, ami akkor politikailag indokolt lépés volt. Ma már nem az. Eltelt húsz év, kiépültek a demokratikus intézmények, és megváltozott körülöttünk a világ. A terrorveszély Magyarországot is arra kényszeríti, hogy racionalizálja a nemzet biztonságáért felelős erőit.

– A kampányígéretek között szerepelt a korrupció visszaszorítása. Megkezdődött az előző kormányok „gyanús ügyeinek” vizsgálata, nyilván büntetőeljárások is indulnak. Megvesztegetni azonban az épp hatalmon lévőket szokták.

– Én egyetlen kormányhoz közelálló személynek sem ajánlom, hogy kenőpénzt fogadjon el. És persze másoknak sem. A rendőrség és az ügyészség teszi a dolgát, már a választások előtt magasabb fordulatszámra kapcsoltak, és senkinek ne legyenek kétségei, nem csak az előző kormányok gyanús ügyeit fogják kivizsgálni. Ebben a kérdésben szorosan együtt fog működni a nyomozó hatóságokkal az Alkotmányvédelmi Hivatal. Határozott elvárásom, hogy politikai hovatartozástól és kapcsolatoktól függetlenül mindenkivel szemben azonos mérce szerint járjanak el.

A kormány hivatalba lépésének másnapján elrendelt rendőri erődemonstráció idején Borsod-Abaúj-Zemplén megye 357 településéből 211-ben egyetlen bűncselekményt sem követtek el. (Az Edelényi Rendőrkapitánysághoz tartozó 47 település közül 37-ből nem jelentettek bűncselekményt.) Pintér Sándor elmondta: a kistelepüléseken, ahol korábban nem vagy csak ritkán járt rendőr, az elrettentés, a városokban a felderítési eredményesség fokozása volt a cél. (Pintér azt mondta: bízik a rendőrség vezetőiben, de biztos, ami biztos alapon felállított egy ellenőrző egységet, amely a rendőri vezetők jelentéseinek hitelességét vizsgálta. Állítólag nem voltak torzítások.) Még az Origo internetes portál és a Magyar Rádió riportjaiban bemutatott eseteknek is a végére jártak: az Origo által ismeretett bűncselekmény-sorozat tíz elkövetője közül hetet már elfogtak.

Nemcsak Borsodban akciózott a rendőrség, hanem az ország szinte minden részén. Országosan 206 körözöttet fogtak el, és további harmincat a bűncselekmény elkövetése közben értek tetten.

Pintér hangsúlyozta: nem azt ígérte a kormány, hogy megszünteti a bűnözést, csak azt, hogy élhetőbbé teszi az országot. Kérdésünkre válaszolva a belügyminiszter egy évet kért arra, hogy számára is elfogadható rend legyen az országban. (F. Gy. A.)

„...megnyitunk számukra néhány börtönt”