'Nincs sok esélyem, hogy államfővé válasszanak'
– Naiv volt, hogy elvállalta a felkérést, vagy valóban hisz benne, hogy vállaltan esélytelen jelöltségével segíthet a baloldalnak?
– Teljes egészében tisztában vagyok azzal, hogy a jelenlegi parlamenti erőviszonyok ismeretében és a pártfegyelem betartásának általános gyakorlata mellett nincs sok esélyem, hogy államfővé válasszanak. A felkérés elfogadásával azt kívántam demonstrálni, hogy egy gyökeresen megújult, a mai Magyarország és a mai világ realitásait figyelembe vevő és azon változtatni akaró baloldal jelenleg is létezik. Törekvésem azonban nem kizárólag és nem is elsősorban arra irányul, hogy a baloldalon belül elkerülhetetlen, nagyon komoly változtatásokhoz hozzájáruljak, hanem az egész nemzet sorskérdéseire. Hogy Magyarország olyan ország legyen, amelyben a gazdasági és társadalmi különbségek jelentősen csökkennek, a már szinte beteges és hisztérikus szembenállás normális és természetes rivalizálássá válik, az eltérő vagy szemben álló nézeteket és elképzeléseket vallók nem a másikkal való leszámolásra törekszenek, hanem próbálják egymás értékeit, érzelmeit és érdekeit jobban megérteni. A megoldás nem az, hogy bármelyik fél barikádokat épít és leszámolásra készül, hanem az állandó dialógus, a kompromisszumkészség és mély viták következményeképpen a legfontosabb kérdésekben egyetértésre jutás. Én a kialakult rossz légkör ellenére hiszek abban, hogy a balés jobboldal számos alapvető kérdésben meg tud állapodni, amennyiben az egész nemzet valós érdekeit veszik figyelembe.
– Az MSZP tárgyalási potenciája erősen meggyengült tavasszal...
– Képtelenségnek tartom a pluralista demokrácia keretei között az ellenzék véleménye nélküli kormányzást. Az ilyen törekvések még mindig bajhoz, időnként tragédiához vezettek. Egyébként biztos vagyok benne, legalábbis akkor, ha a demokrácia európai és északamerikai modelljétől nem fogunk eltérni, hogy senki, sem a jobb-, sem a baloldal hosszabb távon egyedül nem képes kormányozni. A parlamenti váltógazdaság korszaka nem ért véget 2010 tavaszán. Ha a baloldal őszintén szembe tud nézni az elmúlt évek felületes helyzetértékeléseivel, elhamarkodott döntéseivel és szerencsétlen kommunikációjával, és gyorsan felépít egy modern szocialista-szociáldemokrata pártot, akkor az továbbra is a legfontosabb váltópárt marad, és befolyása rohamosan növekedni fog.
– Nem tart attól, hogy szerepvállalása befolyásolhatja diplomáciai karrierjét is?
– Nagyköveti megbízatásom 2010 nyarán véget ér, ezt követően hazatérek Magyarországra, és az ELTE-n mint egyetemi tanár folytatom az oktatói és kutatói munkámat.
– Elkötelezett baloldaliként miben látja az MSZP történelmi vereségének okait?
– Most valóban történelmi vereséget szenvedett az MSZP. Ugyanakkor fontosnak tartom hozzátenni, Magyarországon nem tűnt el a baloldal. Különböző okok miatt, amelyek közül a legfontosabb az, hogy az MSZP-kormányok nem rendelkeztek világos koncepcióval az elkerülhetetlen gazdasági, politikai, oktatási és egészségügyi reformokról, továbbá azokat a reformokat, amelyek szükségességéről a vezetők szintjén többé-kevésbé egyetértés született, nem tudták keresztülvinni, végül nem tudtak fellépni a lakosságot irritáló jelenségekkel szemben. A hatást még katasztrofálisabbá tette a kis hatásfokú és koordinálatlan kommunikáció. Nem hagyhatom figyelmen kívül a MSZP-t nagyon hátrányosan érintő globális és Európai Unión belüli tendenciákat, amelyek az európai szociáldemokrácia általános pozícióvesztését jelzik az utóbbi időben. A szociáldemokrácia nehezen talál választ a pénzügyi és gazdasági világválság következményeire, a szociális piacgazdaság fenntarthatóságára. Ezek a gyengeségek vezettek ahhoz, hogy Európa nagy országaiban – Franciaországban, Németországban, Olaszországban és végül az Egyesült Királyságban – a szociáldemokraták néhány éven belül elveszítették kormányzati pozícióikat. Az egész szociáldemokráciát sokkolta az, hogy miután hosszú és kínos utóvédharcok után magáévá tette a klasszikus angolszász neokonzervatív-neoliberális modellt, rögtön utána ennek a kritikája általánossá vált a fejlett országokban, és végül ez a kritika új cselekvési iránnyá és érthető programmá vált Obama győzelmével az Egyesült Államokban. Így alakult ki az a paradox helyzet, hogy az európai jobbközép pártok jobban hasznosították az amerikai, némileg szociáldemokrata jellegű törekvéseket, mint a baloldal. Ez arra mutat, hogy valószínűleg hasonló irányú átalakulások válnak szükségessé más európai szocialista pártokban is, bár ezek visszaesése nem mérhető az MSZP mélyrepüléséhez.
– Az MSZP teljes tisztújítás és megújítás előtt áll. Mit és hogyan kellene másképp csinálni, hogy megőrizzék váltópártiságukat?
– Hogy a pártban mit fogok tenni, és van-e a gondolataimra szükség, ezt nem tudom. Én nem jelentkeztem és nem jelentkezem tisztségekre. Annak örülnék, ha részt tudnék venni a megújulásról szóló elkerülhetetlen vitákban. Megygyőződésem, hogy a szocialisták nem sok idő múlva nemcsak mint erős váltópárt fognak megjelenni, hanem jelentős esélyük lesz a következő választások megnyerésére. Ehhez azonban radikális reformokra van szükség. Sokkal nagyobb elkötelezettségre a bérből és fizetésből élők iránt, a munkahelyeik megtartásáért, családjuk biztonságáért, gyermekeik jövőjéért, iskoláztatásáért rettegő kisemberek iránt, a nyugdíjból egyre kevésbé kijövő idősek iránt. Sokat tett az MSZP ezekért a rétegekért, de ez nem tudta meggátolni annak az érzésnek a növekedését, hogy a kormány nem nyújt segítséget. A párt nemcsak a hagyományos szocialista-szociáldemokrata bázisától távolodott el, hanem elszigetelt maradt az egyetemet végzett fiatalabb korosztály körében is. Mindez nemcsak kommunikációs probléma, hanem annak a szemléletnek a tükröződése, amely nem volt kellően emberközpontú. Amikor ezeket a gondolataimat folyamatosan felvetettem, elég nagy egyetértést tapasztaltam, de bírálatokat is, amelyek lényege az volt, hogy amit én mondok, az mintegy visszatérés egy korábbi szociáldemokrata világképhez. Ezzel szemben úgy gondolom, hogy a társadalmi megbékélés, a konszenzus- és kompromisszumkeresés, valamint a nem privilegizált rétegek felé fordulás, az azok gondjaival való azonosulás nem régies gondolkodás, hanem általános értékei a szociáldemokrata gondolatkörnek. Így ez az általam képviselt szemlélet nemcsak folyamatosságot jelent, hanem elsősorban és mindenekelőtt jövőorientált, modern és hatékony, humánus Magyarország alapvetését jelenti.
