Fazekas Sándor, a konok kun miniszter
Látszólag a semmiből bukkant elő: Fazekas Sándor vidékfejlesztési minisztert – akinek a vidék talpra állításán kívül a mezőgazdaság, a környezetvédelem és a vízügy szerteágazó, s gyakran egymással is érdekellentétes problémáit kellene a tárca vezetőjeként megoldania – leginkább szűkebb pátriájában, a Kunságban ismerték eddig Karcag polgármestereként. Noha 1998 és 2002 között, majd 2006 óta országgyűlési képviselő, részt vett több parlamenti bizottság munkájában és a Fidesz frakcióvezető-helyetteseként is dolgozott, felszólalásai nem hagytak mély nyomot sem a sajtóban, sem a közvéleményben.
Interpellációi jórészt a vasút- és a közúthálózat fejlesztésével, a szárnyvonalak bezárásával vagy egyéb infrastrukturális problémákkal foglalkoztak. Kivétel e sorból egy 2007-es hozzászólása, amelyben a regisztrált élettársi kapcsolatról szóló szocialista törvényjavaslatot bírálta, akkori szavai szerint ugyanis a Magyar Köztársaság védi a család intézményét, a melegházasság burkolt formában történő bevezetése ezért alkotmányellenes.
A most negyvenhét éves, jogi végzettségű vidékfejlesztési miniszter házas, felesége adminisztrátor, két fiúgyermekük a karcagi református gimnáziumba jár. A karcagi születésű tárcavezető 1987-ben végezte el a szegedi József Attila Tudományegyetem jogi karát cum laude minősítéssel, ezután a SZIM Karcagi Gépgyár Rt. jogi előadója, majd jogtanácsosa lett. Háromévi jogászkodás után a köz szolgálatába szegődött, miután 1990-ben Karcag polgármesterévé választották. Ebből a székből azóta sem tudta kiütni senki, s ha nem nevezik ki miniszterré, vélhetően az idén ősszel esedékes önkormányzati választásokon is nagy fölénnyel nyerte volna el a posztot.
A helyi szocialisták szerint az elmúlt húsz évben valódi „fideszes fészekké” vált Karcag: itt zsinórban nyert a Varga Mihály–Fazekas Sándor alkotta tandem: az előbbi az egyéni körzeti országgyűlési képviselői posztot, az utóbbi a polgármesterit tudhatta nagy biztonsággal a magáénak. Ők ketten – miként azt több karcagi ismerősük is megerősítette – nem csupán harcostársak, de barátok is. Ehhez többen hozzátették: szűkebb társaságukhoz tartozik a Tiszafüreden élő, családja egykori kúriáját a helyi téesztől visszavásárló Kékessy Dezső, aki az első Orbán-kormány idején párizsi nagykövet volt, s tiszafüredi villájában gyakran látta vendégül a miniszterelnök családját.
Fazekas Sándor sosem volt címlaphős, ám a kilencvenes évek közepén mégis gyakran szerepelt az újságok hasábjain. A „monoki modellt” mintegy húsz évvel megelőzve ugyanis bizonyos feltételekhez kötötte a szociális segélyek kifizetését Karcagon, ami ellen több jogvédő szervezet és a kisebbségi jogok országgyűlési hivatala is tiltakozott. Utasítása szerint 1991 és 1996 között a városban csak ötnapi, többnyire a város közterein végzett ingyenmunka elvégzése után adták oda a törvény szerint jogosan járó átmeneti és szociális segélyeket az arra rászorulóknak. A kisebbségi ombudsman emiatt feljelentést tett az ügyészségen. A Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletével később jogellenesnek nyilvánította az intézkedést, s arra kötelezték az önkormányzatot, hogy az érintett százhúsz karcagi, többségében roma lakosnak fizesse meg a munkája után járó pénzt és annak kamatait.
Néhány évvel ezelőtt, 2006-ban azzal hívta fel magára a figyelmet a mostani vidékfejlesztési miniszter, hogy az általa elnökölt Kunszövetség fekete lepellel takarta el a karcagi városháza falán lévő, a Kazahsztán tiszteletbeli konzulátusát jelző táblát, tiltakozásképp az akkori tiszteletbeli konzul „leváltása” miatt, akit csődbűntettel gyanúsítottak – az eljárásban még nem született jogerős ítélet.
Konok, mint egy vérbeli kun: amit a fejébe vesz és eltervez, azt sziszifuszi munkával, módszeresen, tűzön-vízen át megvalósítja –ezt mondják róla közeli ismerősei. Munkabírását Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke is „hatalmasnak” jellemzi – ebben a szervezetben Fazekas Sándor négy éve tölti be a társelnöki tisztet. – Gyakorlatias, pragmatikus, megszállottként tud dolgozni, ha elvállal egy feladatot, azt végigviszi, ebben nem ismer kegyelmet – mondja a gödöllői polgármester, aki szerint karcagi kollégája alkalmas a miniszteri poszt beöltésére. – Húsz év egy kisváros élén azt jelenti, hogy a közigazgatás minden fortélyát ismeri, s nem elméletben, hanem gyakorlatban oldja meg a problémákat.
– Ha nem politikai ellenfélként tekintek rá, el kell ismernem, jól lehetett vele együtt dolgozni, a kimondott szóhoz ragaszkodott, s rendszerint keresztülvitte az akaratát – mondja róla egy hajdani szocialista képviselő a Szolnok Megyei Közgyűlésből. Más baloldaliak viszont úgy fogalmaztak: meglepte őket, hogy Fazekas Sándorból miniszer lett.
– Az, hogy valakinek van tíz-tizenkét hektár földje, még nem teszi őt alkalmassá a vidékfejlesztési tárca vezetésére, mint ahogyan egy kisváros vezetése sem vértez fel valakit olyan tudással, hogy az egész vidéki Magyarország fejlesztését a zászlajára tűzhesse – vélekedett egyik szocialista képviselőtársa.
Fazekas Sándor hobbija a nomád hagyományőrzés, utazás, kerékpározás és olvasás. Hatezer kötetes könyvtárát képviselői vagyonnyilatkozatában is megemlíti. Ugyancsak ebből derül ki, hogy felerészben tulajdonosa egy száz négyzetméteres karcagi családi háznak és egy fővárosi negyvenhét négyzetméteres társasházi lakásnak. A karcagiak szerint polgármesterük életmódjától idegen a nyüzsgő budapesti lét, ezért – állítják többen – biztosan nem fog lakóhelyet változtatni új munkája kedvéért.
– Legjobban a város szélén lévő kis kertjében szeret ásni, kapálgatni, ha pedig több ideje van, az egész családdal, sőt gyakran öccsével és annak gyermekeivel közösen indulnak biciklitúrára. Ez nem új hobbi, a Székelykeresztúrhoz közel, egy kis faluba való feleségét is gyakran látogatta meg kerékpáron, amikor még csak udvarolt neki –mondják közeli ismerősei. Időközben a hölgy a felesége, Székelykeresztúr pedig Karcag testvérvárosa lett, és az erdélyi túrák is rendszeresek.
A Fazekast jól ismerő földijei szerint ha választania kellene egy luxusüdülés vagy egy biciklis kirándulás között, nem kérdés, hogy ő az utóbbira szavazna. Útközben pedig minden útba eső városról, faluról mondana egy rövid ismertetőt, történelmi érdekességet, nehogy haszontalanul teljen az idő.