A kijelölt miniszterelnök által jegyzett program szerint a magyar választók azt üzenték, hogy itt „igaza a nemzet egységének van, a győztes feladata pedig az, hogy a nemzeti egységet és annak igazságát védje, képviselje – és legyőzzön minden olyan jelenséget, erőt és törekvést, amely a nemzeti egységgel szembefordul, azt veszélyezteti”. Azt hiszem, hogy a választók nem ezt üzenték, hanem azt, hogy igen, valóban szeretnének egymillió új munkahelyet, kevesebb adót, becsületes politikát, több nyugalmat, erőt. Többségük reméli, hogy ezt megkapja, de most sem tudhatják, miként.

A Vállalkozók Országos Szövetségének főtitkára szerint ez nem baj, mert noha a kormányprogramban konkrétumok nincsenek is a tervezett intézkedésekről, ez a mostani helyzetben talán érthető.

Nemcsak a program hiányzik azonban (az irány látszik, csak az út nem), hanem a világos értékek is. Hacsak az előző kormányzat irgalmatlan gyűlöletét, megvetését nem tekintjük annak.

A munka, otthon, család, egészség és rend rendező elvei ugyanis szinte bármilyen társadalom alappillérei lehetnek. Szabadság, öröm, kultúra, a teljesség igénye, vagy épp fordítva, a szükséges aszkézis, takarékosság és egyszerűség melletti állásfoglalás nélkül semmit nem tudtunk meg. (Meglepő, hogy a haza hiányzik a nélkülözhetetlenség evidenciájaként ható értékcsokorból, hogy a szeretettel már ne is tolakodjunk ide.) Megfontolásra méltó mindaz, ami ebben a szövegben gazdasági-társadalmi elképzelésként foglaltatik, a baj azzal van, ami még mindig nincs benne. A hogyan. Az energiafüggőség leküzdése? Hogyan? Például...

A leendő miniszterelnök programja szerint a választók áprilisban új társadalmi szerződést kötöttek, amellyel a magyarok létrehozták a nemzeti együttműködés rendszerét. Tartok tőle, hogy a magyarok erről nem tudnak. Arról sem, hogy vajon e szerződéssel hobbesi értelemben vett abszolút hatalmat ruháztak a kormányzatra, vagy fordítva, a Locke szerinti ellenőrzés jogát kötötték ki maguknak. Félő, hogy nem jelent itt mást a társadalmi szerződés fogalma, mint hogy ami most következik, más lesz, mint a Gyurcsánykormány, mert itt betartják, amit ígértek. Ezt, ha csak erről van szó, mint remélhető, egyszerűbben is ki lehetne fejezni.

Lenne pedig ok a szigorú, a kontrollt jelentő társadalmi szerződés érvényesítésére. Az első parlamenti napok ugyanis komoly kihívásokat intéztek a józan észhez. A Trianon-emlékülés kapcsán fel lehetett készülni arra, hogy a Jobbik beindul, ahogy Gaudi Nagy Tamás közölte is: egyszer már sikerült, visszaszereztük a területeket, de jött a bolsevik áradat, és szuronyvégre tűzte országrészeinket. Nyakó István azMSZP részéről hívta volna fel a figyelmet, hogy nem lehet ebből a történetből kihagyni a náci Németországot, de ezt csak félig tehette meg, mert Latorcai János kereszténydemokrata ülésvezető a témához méltatlan érvelés miatt megvonta tőle a szót. A bolsevikok említése méltó, a náciké méltatlan. Itt tart a Ház? A program hiányán biztosan túljutunk, ha még nincs is, lesz forgatókönyv az újraindulásra. A politikai-emberi józanság visszaszerzése sokkal nehezebbnek ígérkezik.