|
Erika az első munkanapját töltötte az önkormányzati hivatal külügyi irodájában, amikor megjelent az ajtóban egy ötven év körüli, vörösre festett hajú, szemüveges asszony, a kezében pecsétes papírt lobogtatott, majd azt mondta éles, ellentmondást nem tűrő hangon:
– Angol nyelvű, internetes levelet hoztam további intézkedés végett. Hová rakjam? Ahová szoktuk?
De Erika még nem tudta, hogy hová szokták itt rakni az angol nyelvű, internetes leveleket, ezért mindössze anynyit rebegett oda, hogy „csókolom”. Erre az asszony az évtizedes irodisták bennfentes, mindentudó arckifejezésével biccentett, s hozzátette:
– Még nem találkoztunk, szervusz, Marika vagyok a költségvetésről. Ezt a dokumentumot beteszem a fakkotokba. Itt így szokás, drágám.
Erika már ugrott is, hogy megnézze a levelet – jó benyomást akart kelteni magáról az első munkanapján –, de amikor a papírba belepillantott, megdermedt:
– De hiszen ez egy spam – mondta.
– Tessék? – vonta föl a szemöldökét Marika.
Erika megkönnyebbülten felnevetett:
– Ez egy spam, vagyis levélszemét. Egy e-mailes hirdetés. Miért tetszett ezt, vagyis ööö... miért tetszettél ezt kinyomtatni és idehozni, Marika?
Az asszony sértődött képett vágott.
– Hogy-hogy miért nyomtattam ki? – kérdezte. – A hivatali e-mail címünkre jött, angolul van, szerintem rátok tartozik!
Erika erre bocsánatkérően pislogott:
– De ezt azonnal ki kell törölni, Marika. Ez az üzenet arról szól, hogy vegyünk Viagrát olcsón.
Marika hidegen végigmérte az új munkaerőt, s közölte:
– Én nem tudok angolul, és egyetlen levelet sem törölhetek ki olvasatlanul.
Erika megvonta a vállát:
– Akkor majd én kitörlöm, jó? Ezt a papírt meg eltépjük.
Marika kirántotta Erika kezéből a levelet, s felsikoltott:
– Méghogy eltépjük?! Dehiszen ezt már érkeztettem, iktattam, és hivatalosan áttettem hozzátok!
– Akkor nekem mit kell csinálnom vele? – képedt el Erika, mire az asszony nagyot sóhajtott, és magyarázni kezdte:
– Csinálsz róla egy feljegyzést, és beleírod, hogy az ügy további intézkedést nem igényel. Aztán aláírás, dátum, pecsét.
– Ennyi? – nyugodott meg Erika, mire Marika megcsóválta a fejét:
– Mire tanítottak téged az államigazgatásin, édesem?
– Hát... – húzta el a száját Erika, és a papírra sandítva azon tűnődött, hogy vajon mennyit érhet ez a Viagra magyar pénzben. A spamben ugyanis dollárban volt megadva az ára. Marika azonban rendületlenül folytatta:
– Ha megvagy a feljegyzéssel, akkor aláírattatod az irodavezetőddel is.
– Az irodavezetőmmel? Miért? – sápadt el Erika.
– Mert a levél csak az ő tudtával mehet az irattárba. Iktatófüzet, irattár, aláírás, dátum, pecsét. Érted?
– Úristen – nyögte önkéntelenül Erika, mire Marika végigmérte, és az kérdezte:
– Mi a probléma? Itt így szokás.
Erika megtörölte a homlokát:
– De ha kitörölnénk rögtön az elején, akkor...
Marika közbevágott:
– Nemhogy örülnél egy ilyen könnyű esetnek! Év végén a köztisztviselői értékelésben ezt is beszámítják majd az elintézett ügyek közé! – mondta, s olyan méltósággal vonult el, mint egy bálkirálynő.
Ezután az új munkaerő megírta a spamről a feljegyzést, kinyomtatta, lepecsételte, dátumozta, aláírta, később az irodavezetőjével időpontot egyeztetett, majd az iratot láttamoztatta, pecsételte, dátumozta, végül sietett az irattárba, ahol érkeztetett, iktatott, pecsételt, dátumozott és aláírt megint.
El is telt az első napja szépen.
|
belépés |
segítség |
hírlevél |
előfizetés |
RSS |
akciók
Nol.hu |
NolBlog |
NolTV |
Hírmátrix |
Jobmátrix |
NolRandi
Címlap |
Belföld |
Külföld |
Gazdaság |
Kultúra |
Vélemény |
Sport |
Tud/Tech |
Noller |
Mozaik |
A Lap 
NolTwitter |
Egy kislány és anyja kálváriája a gyámhivatali káoszban