Megbénulhat, legalábbis jelentősen drágulhat a felnőttképzés az új akkreditációs szabályok miatt – állítják a felnőttképző iskolák. Egy április elején elfogadott, és már hatályba is lépett kormányrendelet értelmében ugyanis „az akkreditált képzési programot alkotó modulok önállóan nem képeznek akkreditált programot”. A „program” a teljes képzési időt jelenti: egy nyelvi képzés esetében azt az időszakot, amely alatt a diák az első nyelvórától a felsőfokú nyelvvizsgáig eljut. Az iskolák eddig általában teljes programot akkreditáltattak, ám modulokat „árultak”, azaz például alapfokra, középfokra vagy felsőfokra készítettek föl. Az új szabályozás szerint eztmár nem tehetik meg, legalábbis nem áfamentesen. Így most vagy kifizeti a diák a teljes programot –ami a nyelvoktatás területén irreális elképzelés, mivel az 800–1000 órát is jelenthet, a diákok pedig általában 60–90 órás tanfolyamokat szoktak befizetni –, vagy kénytelen a 25 százalékos áfát is „bevállalni”. A nem akkreditált képzési program ugyanis kiesik az áfamentes körből. Azért is célszerű a felnőttképzési tanfolyamokat akkreditáltatni, mert az akkreditáció számos EU-s támogatásnál feltétel, és a munkaügyi központok is elsősorban akkreditált programokat „vesznek”.

Megoldás volna persze az is, ha a felnőttképzők modulonként újra akkreditáltatnák programjaikat. – Ez viszont a Felnőttképzési Akkreditáló Testület dolgát nehezítené meg, több ezer programot kellene ugyanis újra akkreditálni – mondja Nagy Zoltán, a Katedra Nyelviskola Hálózat ügyvezető igazgatója.

– Ha például az összes nyelviskola beadná a nagyjából ötezer programját akkreditációra, azzal egészen biztosan nem tudna a 60 napos határidő alatt végezni az országban fellelhető mindössze húsz nyelvi akkreditációs szakértő – magyarázza. Hozzátette: így aki időben nem adja be kérelmét, fél évig is akkreditáció nélkül maradhat, ezalatt pedig „kiírja magát a piacról”. Az akkreditáció azonban nem olcsó: a Katedra esetében például csupán angol nyelvből úgy 100 új akkreditációs kérelmet kellene beadni, ami legalább hétmillió forint – mondja Nagy Zoltán. Ettől függetlenül nekifutnak az akkreditációnak, rövid távon azonban kénytelenek árat emelni. A teljes áfaösszeget nem terhelik rá a diákokra, de úgy 10–12 százalékkal drágábbak lesznek a napokban induló tanfolyamok. Nagy Zoltán szerint az új szabályozással az államigazgatás „öngólt rúg”, hiszen ő az egyik legnagyobb felnőttképzési megrendelő, a tanfolyamok 20–25 százalékát „veszi meg”.

A másik probléma, hogy számos uniós programnál –egy munkahelymegtartó program részeként szervezett nyelvi vagy informatikai továbbképzés támogatása során, például –előírás az akkreditáció. Ha pedig nincs érvényes (a megváltozott elvárásoknak megfelelő) akkreditált programja a felnőttképző intézményeknek, márpedig a jelenlegi értelmezés szerint több száznak nincs, akkor ezek a pénzek sem hívhatóak le – mondjaBertalan Tamás, a Felnőttképzési Szakértők Országos Egyesületének elnöke. Hozzátette: a munkaügyi központok – amelyek szintén nagy számban „vesznek” felnőttképzéseket a munkanélküliek átképzéséhez – pedig többnyire előírják az akkreditációt. Megjegyezte: az új szabályozás a legérzékenyebben a nyelviskolákat érinti, de bizonyos szakmai képzéseknél és a tréningprogramoknál is előfordul, hogy a diákok csupán modulokat és nem a teljes programot veszik igénybe. Mindezek miatt 17 felnőttképző szervezet és iskola – amely közvetlenül több mint 2000 tagintézményt és több százezer hallgatót képvisel – Bajnai Gordon miniszterelnökhöz fordult levélben, kérve, hogy helyezze hatályon kívül a jogszabályt.

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium azonban azt nem javasolja eltörölni. Szivi József főosztályvezető-helyettes úgy fogalmazott: a fiókos szekrény fiókjait sem lehet darabonként, fiókos szekrényként eladni – ez vonatkozik a felnőttképzési tanfolyamokra is. Azt mondja: tavaly derült ki számukra, hogy egyes nyelviskolák teljes programokra kérnek akkreditációt, miközben modulonként adják el őket (ez egyébként nyolcéves gyakorlat – a szerk.). Ez viszont magának az akkreditációs eljárásnak a lényegét teszi semmissé, hiszen a képző intézmények így nem azt valósítják meg, és nem olyan óraszámban, amit az akkreditációs eljárás során ígértek. Szivi József szerint egy képzési programot úgy kell akkreditáltatni, ahogyan azt a későbbiekben megvalósítják. Megjegyezte: „az értelmező rendelkezés” elsősorban a nyelviskolákat érinti, hiszen ott volt ez bevett gyakorlat. Azt nem tudta pontosan megmondani, hogy hány felnőttképzőt érinthet a módosítás, de szerinte uniós pályázatok vagy egyéb sürgető okok miatt most legföljebb 100–200 programot szeretnének a képző intézmények újra akk reditáltatni, a többit pedig le het folyamatosan. Már csak azért is, mert nem minden nyelvoktató cég követte a fenti gyakorlatot, ezért sok olyan program is van, amely már most megfelel a kívánalmaknak –mutatott rá.