A magyarországi katolikus egyházban szolgálatot teljesítő melegeket próbálták lajstromba venni egy rejtélyes honlap készítői. A weboldal pár éve jelent meg a világhálón, méghozzá egy olyan amerikai tárhelyen, amelyet – mint utóbb kiderült – szláv ajkúak, feltehetően oroszok működtetnek. Az oldalt legalább egyszer sikerült feltörni és törölni, de a tartalom visszakerült.

Aztán a honlap végképp eltűnt a világhálóról, ma már hűlt helyét se találni. A lapunk birtokában lévő nyomtatott változat a 2007. végi állapotot tükrözi. A „Homoszexuális papok, akik jóbarátok” felirat illusztrálásaként huszonöt katolikus pap, egyházi tisztségviselő (közöttük három püspök) neve és fotója látható. A huszonöt inkriminált katolikus négy egyházmegyéhez tartozik (öszszesen tizenhárom egyházmegye és több ezer katolikus pap van az országban). A körülmények arra utalnak, hogy a névsor időnként változott: akadtak, akik fel-, mások lekerültek a listáról. A honlap mindenesetre jelzi, hogy „ez még csak a töredéke a tényleges létszámnak”.

A fényképekhez szöveg is társul, ami főleg egy – az egyház alkalmazásában álló – orgonaművész „pederaszta” viselkedésével, továbbá az egyik – a „papi homoszexualitás melegágyának” minősített – egyházmegye viselt dolgaival foglalkozik. Mintegy mellékesen olvashatunk arról is, hogy a homoszexualitással vádolt plébánosok egyike a „legnagyobb ingatlanpanamás pap a katolikus egyházban”.

A weblap létezésének híre viszonylag szűk körben, egyházi berkekben terjedt. A katolikus vezetők kevésbé kényes ügyekben is hajlamosak a kulisszák mögött elsimítani a konfliktusokat, kerülik a reflektorfényt. Ezúttal azonban Beer Miklós váci és Spányi Antal székesfehérvári püspök is feljelentést tett.

Spányi püspök veszprémi tudósítónknak korábban azzal indokolta lépését, hogy bár kellemetlen számára a sajtó nyilvánossága, mégsem tekinthetett el a feljelentéstől, mivel a rágalmaktól mindenképpen meg kellett védenie magát. Híveinek is tartozik annyival – mondta –, hogy a róla terjesztett hazugsággal szembeszáll.

Beer Miklós viszont ejtette a vádat.

– Az egész ügy nálam kezdődött 2007-ben – közölte kérdésünkre a váci püspök. – Valaki felhívta e-mailen a figyelmemet egy bizonyos honlapra, amin engem és papjainkat dehonesztáló állításokkal illettek. Feljelentést tettem a rendőrségen, és a nyomozók néhány hét alatt ki is derítették, hogy ki tette fel az internetre ezt az anyagot, és ki volt, aki álnéven „figyelmeztetett”. Ügyvédemmel elmentünk a tárgyalásra, ahol az illető és ügyvédje még engem vont kérdőre, hogy milyen alapon segítettem a rendőrök munkáját. Kérdeztem az ügyvédemet, hogy mit érhetek el, ha folytatom a bírósági ügyet. Talán kap 50 ezer forint büntetést, hangzott a válasz. Ezek után elálltam a folytatástól. Amit akartunk, megtudtuk: ki és kik álltak az ügy hátterében. Az egész mögött az van, hogy az illetők nem kaptak megrendelést. Ezért akartak ily módon bosszút állni.

A váci püspök szavaihoz annyi kiegészítés kívánkozik, hogy a Spányi Antal feljelentése nyomán indult eljárás jelenleg is tart: tehát nem lehet tényként kezelni, hogy valóban azok készítették az ominózus honlapot, akik bíróság előtt állnak. Már csak azért sem, mert V. E. és V. I., az első- és a másodrendű vádlott egyaránt tagadja bűnösségét. (A cikkben csak a monogramjukat vállalják, és semmi olyasmit nem szabad leírni róluk, ami személyüket beazonosíthatóvá tenné.)

V. I. valótlannak tartja azt az állítást, hogy abban a konkrét esetben, amire a váci püspök utalt, elesett volna a megrendeléstől: „nem is pályáztam”. Viszont a bírósági hercehurca miatt tényleg veszélybe került a megélhetése.

Gyóntatószék

A két vádlott beszédéből érződik, hogy csekély szimpátiával viseltetnek a homoszexuális papok iránt. Elismerik, tudtak a szóban forgó honlapról, V. E. azt sem vitatja, hogy álnéven többeknek, közöttük a váci püspöknek is elküldte a weboldal linkjét. Annak elkészítéséhez és tartalmához azonban elmondásuk szerint semmi közük. (V. E. hozzáteszi: ő csupán egy a sok közül, aki továbbította a linket valaki másnak.) Meggyőződésük, hogy ártatlanságukat a szakértői vizsgálat és a bíróság is igazolni fogja.

Nincs okunk kétségbe vonni, hogy Spányi püspök és mások neve méltánytalanul, „lejárató célzattal” került fel a honlapra, de azt sem lehet kijelenteni, hogy a lista teljességgel hiteltelen, azaz nem találhatók rajta meleg papok. Megkérdeztünk olyanokat, akik – érintettként – katolikus és meleg körökben egyaránt járatosak. A tőlük kapott információk szerint a felsorolt papok egy része „egész biztos”, „valószínű” vagy „abban a hírben áll”, hogy meleg.

A világi életben a homoszexuálisok megkülönböztetése egy-két speciális esettől eltekintve diszkriminációnak minősül, ezért tilos. Az egyházak azonban nagyfokú autonómiát élveznek, működésük belső szabályait tág határok között maguk alakíthatják. Így arra is lehetőségük van, hogy erőteljesen korlátozzák azokat a jogokat, amelyek egy demokratikus társadalomban máskülönben megilletik a melegeket.

A katolikus tanítások különbséget tesznek a homoszexuális cselekedet és hajlam között. Az egyház felfogása szerint a homoszexuális cselekedetek „ellentétesek a természeti törvénnyel, a nemi aktus elől elzárják az élet ajándékát. Nem származik belőlük igazi érzelmi és szexuális kielégülés. Semmi esetre sem szabadna azokat jóváhagyásban részesíteni.” Ugyanakkor „nem elhanyagolható azoknak a férfiaknak és nőknek a száma, akik veleszületett homoszexuális hajlamot mutatnak. Nem ők választották maguknak a homoszexuális állapotot, ami többségük számára megpróbáltatást jelent. Tisztelettel, együttérzéssel és gyengédséggel kell fogadni őket.”

A XVI. Benedek pápa által jóváhagyott szentszéki rendelkezés a papokkal kapcsolatban hangsúlyozza: az egyház „nem veheti fel szemináriumba és nem bocsáthatja a szent rendek felvételére azokat, akik homoszexuális cselekedeteket végeznek, akik mélyen gyökerező homoszexuális hajlamokkal rendelkeznek, vagy akik támogatják az úgynevezett gay (meleg) kultúrát”.

A katolikus egyház álláspontja világosnak tűnik, de a Spányi-féle per során felvetődött a kérdés, hogy egyáltalán jogsértést követ-e el, aki nyilvánosan homoszexuálisnakminősít egy papot. Hüttl Tivadar, a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) adatvédelmi programvezetője szerint mindenképpen. A szexuális irányultságra vonatkozó adatok fokozott védelemben részesülnek, ilyen információt mindenki csak önként, szabad akaratából tehet közzé, illetőleg hitelt érdemlően bizonyítani kell, hogy hozzájárult a közzétételhez. Ellenkező esetben – hangsúlyozta Hüttl Tivadar – különleges személyes adattal való visszaélésről beszélhetünk. Ahhoz, hogy a jogsértésnek büntetőjogi következményei legyenek, jelentős érdeksérelemnek kell fennállnia.

A „jelentős érdeksérelem” megléte, ha papokról van szó, aligha kétséges. Más a helyzet, ha az illető hazugságnak tartja a róla terjesztett pletykát. Ilyenkor például – mint azt Spányi püspök is tette – rágalmazás miatt lehet eljárást kezdeményezni.

Másfelől: miközben a Vatikán a hatalmas vihart kavart (az egyháznak óriási erkölcsi és anyagi veszteséget, az áldozatoknak egész életükre kiható szenvedést okozó) szexuális visszaélések következetes feltárását ígéri sok országban, nálunk csupán egy-két elszórt, véletlenszerűen nyilvánosságra került eset borzolja a kedélyeket. Máig gyakran idézik Gyulay Endre, az időközben nyugállományba vonult szeged-csanádi püspök egyik témába vágó nyilatkozatát a molesztáló papokról: „Igazi bűnbánattal egyszer még megbocsátható a vétkezés, a további munkája folytatható, hiszen botlás előfordul. Ha nem tudja befejezni, akkor kell eltávolítani”.

Pár éve a Pest megyei Rád plébánosának mobiljáról egy 20 év körüli ministráns fiatalember kapott SMS-t: az ajánlat orális szexért cserébe anyagi ellenszolgáltatást helyezett kilátásba. A pap azzal védekezett, hogy valaki más használta a telefonját. Kiderült azonban, hogy a püspökséghez egy év leforgása alatt három-négy bejelentés érkezett ellene, és korábbi szolgálati helyein is volt rá panasz. A plébánost nyugdíjazták.

Biztosak lehetünk benne, hogy nem használt az egyház presztízsének a jászberényi pap esete sem. Egy melegpornófilmekben szereplő férfi – az általa készített, bizonyítéknak szánt hangfelvétel kíséretében – tavaly ősszel kereste meg az egyik bulvárlapot. Elmondta, hogy a jászberényi pap testi kapcsolatot tart fenn vele, ám nem akarja kifi zetni az ezért járó összeget. A papot az egri főegyházmegye sietve felmentette a szolgálat alól.

Idehaza is előfordult már, hogy kislányok zaklatásával vádoltak meg egy plébánost (ez egy régebbi történet, 2001-ig nyúlik vissza). Ebből is látszik, hogy a pedofília nem specifikusan a melegekhez köthető. Mégis, az egyház időnként mintha próbálná összemosni a kettőt. Komoly tiltakozást váltott ki Tarcisio Bertone bíborosnak, a Vatikán „miniszterelnökének” Chilében tett kijelentése, amely a pedofíliát a homoszexualitással magyarázta. A vatikáni szóvivő igyekezett menteni a menthetőt, mondván, hogy a bíboros „nyilvánvalóan a papságon, és nem pedig az egész népességen belül elkövetett visszaélésekre utalt”.

Amagyar nyelvű „melegpapos” honlap ügyének két említett vádlottja biztosra veszi, hogy Magyarországon egyelőre csak a jéghegy csúcsa látszik: úgy vélik, bármelyik pillanatban elindulhat a lavina, több eddig csendes sértett megszólalhat a jövőben. Az elszenvedett sérelmek miatt V. I. eltökélt az „igazság kiderítésében”. Állítása szerint élénk levelezést folytatnak a Vatikánnal, jelesül Bertone bíborossal és munkatársaival. Ezekbe a dokumentumokba azonban nem enged bepillantást: „talán majd eljön annak is az ideje”. Mindketten hangsúlyozzák, hogy céljuk semmiképpen nem az egyház támadása vagy lejáratása, hanem „csupán bizonyos személyek szembesítése a problémákkal, és megoldások sürgetése”.

Gyóntatószék