– Elfáradt vagy „menekül”?

– Egyik sem. Egész életemben azt csinálhattam, amit szerettem. A fáradtság öt év miniszterség után természetes, a tárca élén ennyi évet egymást követően senki nem volt még a rendszerváltás óta. Ez olyan ágazat, ahol nincs nyaralás, nincs hétvége, egyszer még Horvátországból is haza kellett jönnöm. Fizikailag és idegileg is megterheli az embert ez a munka. Hatvannégy éves vagyok. Az embernek idővel azt kell mondania: ezt nem lehet tovább csinálni, családom, gyermekeim, unokáim vannak. Ha az MSZP megnyerte volna a választásokat, akkor sem folytatnám.

– Horvátországot említette. Korábbi nyilatkozataiból arra lehet következtetni, hogy épp horvát felkérésre, a jövőben déli szomszédaink uniós csatlakozását segítheti tanácsadóként. Ez sem hangzik pihentetőnek.

– Valóban több, csatlakozás előtt álló ország megkeresett, hogy távozó szakemberként az agrárium területén segítsem a felkészülésüket. Mindenkinek azt mondtam: először befejezem a miniszteri munkámat, pár hetet pihenek, és utána visszatérhetünk rá. Nem köteleztem el magam sehova. Egyelőre még nem tudom, miként bírom a nyugdíjaséletet. Nem tudom elképzelni magam láblógatva.

– Miként értékeli ötéves miniszteri teljesítményét?

– Modern, versenyképes agrárium létrehozását kezdtem el. Ezt a folyamatot folytatni kell. Az uniós források több mint felét a korszerűsítésre használtuk. Négy évtizedes tapasztalat mondatja velem, hogy mi, agrárosok hajlamosak vagyunk részérdekeken vitatkozni, a megosztottságunkat pedig sokan kihasználják. Az az agrárbéke, amelyet hozzám kötnek, épp a legkisebb közös többszörös megkereséséből jött létre. Az elmúlt öt évben látványos útlezárások, tüntetések nem voltak. Ez nagy eredmény.

– Épp a kompromisszumteremtő képessége miatt merült fel többször, hogy többet is vállalhatna. Gyurcsány Ferenc lemondása után átvehette volna a miniszterelnöki posztot, mégsem tette.

– Szigetváron vártam a barátaimat, épp töltött káposztát készítettem, amikor az egyik kereskedelmi televízió munkatársa hívott fel azzal, hogy az elnökségi ülésen engem javasoltak kormányfőnek. A hír meglepett, mert az elnökségi ülés akkor még javában tartott. Mondtam is a feleségemnek, kapcsolja be a Hír TV-t; ott épp az én fényképemet mutatták, mint pártelnök- és kormányfőjelöltét. Ki is ejtettem a fakanalat a kezemből. Később Lendvai Ildikó is felhívott az elnökségi ülés után. Két jelölt volt: Bajnai Gordon és én. A párt támogatottsága kétségtelenülmegvoltmögöttem. De, és ezt politikus ritkán mondja ki, kettőnk közül Bajnai Gordon volt a megfelelőbb jelölt. Döntésemet az elmúlt egy év igazolta is. Szakbarbár ember vagyok, mindig a mezőgazdaságban dolgoztam. Az agrárágazat költségvetését fillérre tudom, de az országét nem. Oktatásüggyel, egészségüggyel nem foglalkoztam. Még páciens sem igen voltam, így ezekhez a területekhez nem tudtam volna érdemben hozzászólni. Nem lett volna tisztességes úgy elvállalni, hogy magam is kételkedem a saját sikeremben.

– Az MSZP egyik alapító tagja. Mégis, a külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy korábban nem nagyon szólt bele a párt ügyeibe. Nemrég viszont Mesterházy Attila kormányfőjelölt kampánynyitóján beszédet is mondott. Miért állt most ki?

– A helyzet megkövetelte. A nyolcéves kormányzás, és különösen az elmúlt két év, nem sikerült túl jól. Nem csak a mi hibánkból, hiszen volt azóta egy gazdasági világválság. De azt gondoltam, hogy mint minden fiatalembernek, így Mesterházynak is ad némi bátorságot, kapaszkodót, ha a párton belül megbecsülésnek örvendő „öregek” mögé állnak.

–Mi volt az MSZP legnagyobb hibája? Hogyan jut el a párt attól az Andrássy úti tömegrendezvénytől, amelyen sokezres tömeg vállalja büszkén baloldaliságát odáig, hogy szavazóinak jelentős részét elveszítse?

– Nyolc év kormányzás, különösen ilyen nehéz időszakban, mindenképpen erodáló. Az MSZP ráadásul olyan időszakban kormányzott, amikor az alapelveit meg kellett sértenie, de legalábbis azt gondolták, hogy meg kell sértenie. A körülmények túlzottan elvitték a klaszszikus baloldali értékektől a liberális gazdaságpolitika felé. A másik ilyen tétel személyekhez kötődik. Gyurcsány Ferenc a magyar baloldal egyik legtehetségesebb, legfelkészültebb embere. De a nagyon tehetséges emberek gyakran elvétik a határaikat, és elvetik a sulykot. Sokszor rögtönöznek, váratlan dolgok elé állítják a pártot, a kormányt és az országot. Minél roszszabb volt a helyzet, ez annál sűrűbben fordult elő. Néhány pártpolitikus is meghúzódott a szélárnyékban, és vagy azt várták, hogy Gyurcsány majd újra kivezeti őket a gödörből, vagy alig várták már, hogy megbukjon, de fel nem állt egyikük sem. A harmadik tétel, hogy minden kormányon lévő erőhöz – és erre a Fidesznek is figyelnie kell majd – sokan „odacsapódnak”. Az MSZP-ben is jött egy új értékrendet valló, fiatal generáció. Vannak köztük valóban mélyen elkötelezett baloldaliak, de olyanok is, akik bármelyik pártba beléphettek volna, mert csak a karrierlehetőséget látták. Ezek, látván a süllyedő hajót, vagy elmenekültek, vagy olyanra használták fel a hatalmukat, ami erkölcsi válságot okozott a pártban. Komoly befolyásra tettek szert az MSZP-ben azok, akik nem az igazi eszmerendszer képviseletére érkeztek. Jómagam ezért menekültem vissza a munkába. Rövid ideig voltam a párt elnökségének tagja, mert láttam a tehetetlenséget, azt, hogy nem tud az MSZP valódi pártként működni.

– Mesterházy Attila a korrupciós ügyekre utalva sokszor hangoztatja, hogy korrupt emberek vannak, de korrupt párt nincs, így kollektív bűnösség sincs. De vajon az őszödi beszéd kapcsán elmondható ugyanez? Nem fűződik kollektív bűnösség az ott elhangzottakhoz?

– Az őszödi beszéd a politikai életben kuriózum, és tíz év múlva egészen mást fogunk gondolni róla. A tartalmi része nagyon komoly és érdemi, de az, amibe Gyurcsány öltöztette, vállalhatatlan volt. Leegyszerűsítette az ügyeket, és azt szerette volna, ha az a közel kétszáz képviselő felébred és magára ismer. A beszéd okozhatott volna katarzist is. De nem okozott. És azóta sem tudjuk, hogy a felvétel hogyan került ki. Ezt tisztázni kell. Az tényleg katarzis lenne. Nem kormányzati pozícióban ezt meg is kell tenni. A kollektív bűnösségre visszatérve: egy pártot nem lehet egységesen a vádlottak padjára ültetni, hacsak nem ordas eszméket hirdet.

– A második forduló után nyilván újra kell gondolni a teljes baloldalt, az MSZP pártszervezetét, vezetői összetételét, struktúráját, alapszabályát, működését. Ön mit javasol?

– Az első és legfontosabb, hogy reális és pontos elemzést adjunk az elmúlt nyolc évről. Meg kell állapítani, hogy a mostani, húsz százalék körüli eredményben kinek mi a felelőssége. Fiatalítani kell, és fiatal arcokat bevonni a pártvezetésbe. A politikai rendszer most alapvetően megváltozott. Szinte a semmiből is elő lehetett jönni, történelmi pártok pedig eltűntek. Az értékelések többsége tárgyszerűen rendelkezésünkre áll. Elsősorban azt a pánikot, azt a zsibbadtságot kell feloldani, amit a mostani eredmény okoz. Hiszem, hogy az országnak hosszú távon szüksége van a baloldali értékrendre. Ehhez viszont meg kell találni azokat az embereket, akik ezt hitelesen tudják képviselni. A munkának, a szervezésnek kell dominálni a következő időben, és nem a sarzsinak. Most nem karrier a párt elnökévé válni. Azokat kell kiválasztani, akik alkalmasak erre. Ha a fiatalok kérik a segítségemet, minden támogatást megadok. Ugyanakkor nem tudok olyan pártvezetést elképzelni, amelyben nincsenek tapasztalt politikusok. Annak a vezetésnek azonban, amellyel idáig jutott azMSZP, le kell vonnia a szükséges konzekvenciákat. Jelentősen meg fog újulni a pártvezetés. Ebben biztos vagyok.

– Látja már azt a politikust, aki a baloldal következő négy-nyolc-tíz évének meghatározó vezetője lehet?

– Mesterházy Attila nehéz időszakban került a kormányfőjelölti pozícióba, s ez láthatóan feszélyezte is. Hozta azt, amit tudott, de igazán nagy mozgósítóerővel nem rendelkezett. Az a nagy kérdés most, hogy valamilyen parlamenti szerepben miként tudja ezt felerősíteni. A „pártvezérség” külön kategória. Az nagy baj, ha egy pártvezér békeidőben is nagyon erősen uralja a pozícióját. Békeidőben nem kell mindennap ellenséget keresni és háborút nyerni. Gyurcsány Ferenc szerintem kicsit ez a típus volt. A demokráciában az a legjobb iskola, ha valakinek parlamenti frakcióvezetőként van közszereplési lehetősége. Fontos, hogy miként él ezzel a lehetőséggel. Ha Mesterházynak ilyen pozíció jut, akkor viszonylag hamar, egy-két év alatt eldől, hogy az MSZP-ből képes-e újból nyerő pártot formálni vagy sem. A lehetőséget és bizalmat meg kell neki adni.