Társai újra látják nevetni a kislétai gyilkosság túlélőjét
Tímea anyja – aki aznap hajnalban indult volna a helyi dohányföldekre dolgozni – a támadás következtében a helyszínen meghalt, a kislány pedig súlyos sérüléseket szenvedett: többször műtötték, további kezelésekre szorul.
A tragédia óta a nagyanyja, a 76 éves Balogh Istvánné neveli, ő a hivatalos gyámja. A vékony asszony azt mondja, hogy a kislányt hamarosan újabb műtétre viszi Budapestre, ezúttal plasztikai sebészetre, hiszen Tímea arcán, nyakán és mellkasán máig látható hegeket okoztak a puskasörétek.
– A jobb karja annyira megsérült, hogy alig tudja használni. Nem tudom, hogy azt az orvosok rendbe tudják-e majd hozni – teszi hozzá.
Az elmúlt hónapokban kaptak adományokat, pénzbeli támogatásokat az államtól, a helyi önkormányzattól és magánemberektől is. A nagymama havi nyugdíja 47 ezer forint, ennyi pénzből segítség nélkül nem tudná az unokáját etetni és ruházni. Azt mondja: az egyik minisztériumtól ígéretük van arra, hogy Tímea állami támogatással egy házat kap a faluban, de az ügy egyelőre nem halad. Arra a kérdésemre, hogy mi van azzal az ingatlannal, ahol a gyilkosság előtt a kislány az édesanyjával lakott, Balogh Istvánné azt válaszolja: azt az önkormányzat segítségével felújították, de Tímea nem akar oda visszamenni.
– A testvére fog odaköltözni a családjával – magyarázza. Arra a kérdésemre, hogy a most hetedik osztályos lány mit gondol a továbbtanulásról, a nagymama elmondja: még nem lehet tudni, hogy Tímea a sérült karjával milyen pályára lenne alkalmas.
Pénzes Sándor kislétai polgármestertől megtudom: az önkormányzat minden lehetséges eszközzel segíti a családot. Az iskolában a lány ingyentankönyvet és ingyenebédet kap, egykori otthona felújításának két és fél milliós költségéhez pedig az önkormányzat több mint egymillió forinttal járult hozzá.
– Épp a minap jártak itt Pestről a kancelláriaminisztériumból annak a háznak az ügyében, amit az állam venne a kislánynak – mondja –, ebben is próbálunk egyeztetni, közvetíteni. A nagymama közel van a nyolcvanhoz, már nem tud mindent elintézni egyedül.
Arra a kérdésemre, hogy milyennek ítéli a kislány jövőbeni kilátásait, Pénzes Sándor azt mondja: tudomása szerint egy amerikai magyar házaspár szívesen magához venné Tímeát, hogy ott iskoláztassák, de ő maga nem hiszi, hogy ebből lenne valami. S hogy miért nem? Nagyon egyszerű: a kislány nem akar Amerikába menni.
A lányról azt tartják a vele egyidős kamaszok, hogy az osztályában közepes tanuló, s habár fél az ismeretlenektől, a barátai és az osztálytársai között fel tud oldódni – igaz, nem nagyon beszél arról a szörnyűségről, ami vele és az anyjával történt. Az egyik szomszéd fiú a Bocskai utcában azt mondja róla: már nem olyan letört, mint korábban, és mostanában egyre többször látják nevetni is.
