Mesterházy Attila büszke a nemzetmentő munkára

Új baloldalt kell felépíteni a választások másnapjától, közösen, új egységben – fogalmazott lapunknak Mesterházy Attila. Az MSZP kormányfőjelöltje szerint a változó politikai erőtérhez a szocialistáknak is alkalmazkodniuk kell, de a párt hitelességének visszaépítéséhez az kell, hogy konzekvensen ugyanazt képviseljék. Legyen bármi az eredmény.

– Hogy van?

–Tudtam,mivel jár, amit elvállaltam. Nehéz három hónap után vagyunk, de köszönöm, szellemileg, fizikailag és lelkileg is jól vagyok. Száznál több rendezvényen vettem részt, több tízezer emberrel találkoztam. Egyfajta dac, lelkesedés és félelem van az emberekben. A Jobbik helyenként felvételeket készít a szavazóinkról, lefotózza az autóikat, megörökíti, ahogy eljönnek a gyűléseinkre. A verbális agresszió a napokban már tettlegességig fajult: a dabasi jelöltünk gyermekeit verték meg Jobbik-szimpatizánsok. Azt hittem, legalább ezt megússzuk ebben a kampányban.

– Az utolsó napok egyik meghatározó híre, hogy egy nyilvánosságra került hangfelvételen Kubatov Gábor Fidesz-pártigazgató a pécsi időközi polgármesterválasztásról beszélve elismeri: adatbázissal rendelkeznek a szocialista szavazókról.

– Bevallom, a felvétel engem is megdöbbentett, pedig valószínűleg kevesebb illúzióm maradt, mint egy civilnek. Ha hiteles a felvétel, akkor jogos a kérdés: országosan is létező gyakorlat-e az, amit a Fidesz a hangfelvétel szerint Pécsett művelt. Az ügyben ezért rendőrségi és ügyészségi feljelentést tettünk, az Országos Választási Bizottsághoz és az adatvédelmi biztoshoz fordultunk. A Fideszt és személyesen Orbán Viktort pedig felszólítjuk, hogy álljon ki a nyilvánosság elé, és valljon színt, milyen adatbázist vezetnek az emberekről, illetve követeljük, hogy ha létezik az illegális adatbázis, adja át a hatóságoknak, hogy azok ellenőrzött módon megsemmisítsék. Orbán buzdította már arra az aktivistáit, hogy szegjenek szabályt, mert majd a jogászok jogászkodnak, „oszt jó napot”. Ez alapján úgy látom, szerintük minden eszköz megengedett a cél elérése érdekében. A szavazófülkében mindenki maga dönt egyedül és titkosan arról, kit támogat. Ezeknek az értékeknek amegőrzéséről beszéltünk végig a kampányban.

– Miként értékeli pártja kampányát? A közvélemény-kutatási adatokból az látszik, hogy érdemben nem tudtak erősíteni a támogatottságukon, igaz, egy ideje nem is romlanak az adatok. Vagy már ez utóbbi is eredmény?

– Nem lehet megmondani, hogy mi lesz a végeredmény. Azt látom, hogy a szocialista táborban vannak olyan aggodalmak, amelyek a bázist nagyobb valószínűséggel tolják a bizonytalanok vagy a rejtőzködő szavazók táborába. Ez pedig azt jelenti, hogy a bázisban még van tartalék. Az MSZP-t mérték a mostaninál alacsonyabb támogatottsággal is az elmúlt hónapokban, de a mélyponton láthatóan túl vagyunk. Nőtt a szocialista szavazók aktivitása is, ami mindenképpen a mozgósító kampányunk eredménye. Az ideihez hasonló kampány egyébként a rendszerváltás óta nem volt. Nem volt még olyan, hogy egy párt minden vita, konfliktus, minden szakmai kérdés elől elhajoljon. A Fidesznek nincs olyan programja, amelyben bármilyen konkrétum lenne, paneljei bármely más párt programjában szerepelhetnének. A Fidesz stratégiája láthatóan az volt, hogy minimálisra csökkentsék a kockázatot: ne mondjanak semmit, abból baj nem lehet. Tulajdonképpen a negatív, gyalázkodó kampányon túl nem kampányoltak. Ez azonban az én felfogásom szerint nem túl demokratikus. Programot kínálni és vállalni a demokratikus játékszabályok szerint a választások előtt kell, és nem utána.

– Gyurcsány Ferenc is ígért programot, meg is nyerte a választást, majd a főbb vállalásoktól jelentősen eltérő lépéseket valósított meg.

– Nem is volt helyes. De ne legyünk álszentek: a Medgyessykormányt meg épp azért kritizálják, mert az adott lehetőségeken túlnyúlva is betartotta az ígéreteit. Szerintem a kettő kombinációja a helyes. Olyat kell ígérni, amit be is lehet tartani. Mi most ezt tesszük. A párt programjában csak olyan vállalás szerepel, amelynek megvan a fedezete, amelyet meg lehet valósítani. Új politikai kultúrára van szükség, a választókkal szembeni őszinteségre, önkritikára, nem túlzó vállalásokra és ígéretlicitre. A következő években sokkal több együttműködésre van szükség. A képviselőket azért küldik a Parlamentbe, hogy a nemzet érdekét, és ne a sajátjukat képviseljék. Az állandó „nem”-ek politikája rövid távon jó a politikai zsákmányszerzéshez, de nem a nemzet érdekét szolgálja. A válságkezelés programja is hatékonyabb lehetett volna, ha az ellenzéktől minimális támogatást kap. Abban hiszek, hogy ezen változtatni kell.

– Ezek szerint az MSZP ellenzékként nem fogja „háromszor is visszaverni” a Fideszen mindazt, amit az elmúlt nyolc évben tett?

– Én olyan politikát képviselek, amelyet ellenzékből és kormányon is meg lehet valósítani. Az MSZP hitelességének visszaépítéséhez az kell, hogy a párt konzekvensen ugyanazt képviselje. Nem lehetnek cikcakkok menet közben. Ha a programunkban a felelős politizálást és olyan nemzeti modernizációt hirdettünk meg, amely igazságosabbá teszi a társadalmat, amely növeli az esélyegyenlőséget és csökkenti a fejlettségbeli különbségeket, ahol a munkájukból élők és az elesettek érdeke az első, akkor nem válthatunk menet közben. Kormányon is azt képviselném, hogy gesztusokat kell gyakorolni az ellenzék felé éppen azért, mert a nemzetet érintő ügyekben minimális együttműködésre szükség van. Nem lehet mindig a revánsvágyra építeni a politikát. Azzal együtt, hogy sokszor gondolom: a Fidesz valóban megérdemelné, hogy olyan ellenzéke legyen, mint amilyen ő volt; a nemzet érdekét mégis az szolgálja, ha a rövid távú politikai pártérdekeket félretesszük. Felül kell emelkedni az eddigi gondolkodáson. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek szenvedélyes viták, konfl iktusok, de nem határozhatja meg egy párt programját pusztán az, hogy elégtételt vegyen.

– Mindarra, amit most felsorolt, sokan azt mondhatják: rendben, de Mesterházy Attila miért éppen most világosodott meg?

– Én mindig ezt mondtam, mindig ezt gondoltam és képviseltem. A Fidesz retorikájában szerepel az, hogy az MSZP nem a nemzet érdekét nézte a kormányzása idején. Ez nem igaz. Amikor beálltunk például a válságkezelő program mögé, a nemzet érdekét néztük. Sokan mondták, hogy a megszorítások vállalása helyett legyen előre hozott választás, dőljünk hátra, és zsűrizzük, ahogyan a Fidesz szenved, és veszít a népszerűségéből. Lehet, hogy a párt érdekeit ez szolgálta volna inkább, de mi nem emellett döntöttünk. Büszke vagyok, hogy nem ezt az utat választottuk. Azt tettük, amit tenni kellett. Igazi, nemzetmentő munka volt. Csak ez a politika lehet hiteles a jövőben is.

– A kampányban az MSZP-t mint a „demokratikus oldal” egyetlen képviselőjét határozzák meg. Ha a szocialista logikán haladva a Fideszt és a Jobbikot kizárom a demokratikus erők sorából, még mindig nem érthető, miért nem veszik észre az MDF-et és az LMP-t?

– Sajnálom, hogy olyan helyzet látszik kialakulni: az Országgyűlésbe csak három párt fog bekerülni. Attól tartok, hogy a Fidesz stratégiája sikeres lesz, és az MDF-ből, illetve az LMP-ből két, négy-négy százalékos pártot csinál, amely nem kerül be a parlamentbe, viszont nyolc százalékot elvisz a demokratikus oldaltól. Márpedig erőre van szükség ahhoz, hogy megvédhessük mindazokat, akik fenyegetve érzik magukat a jobboldaltól.

– Folyamatosan Fidesz–Jobbiktengelyről beszélnek, miközben a Fidesz vezető politikusai az utóbbi időben egyre többet kritizálják a Jobbikot, a jobboldali sajtóban szabályos háború indult a két párt között, a pártelnökök pedig közölték: nem lépnek koalícióra a másikkal.

– Ki kell derülnie annak, mégpedig lehetőlegaválasztásokmásodik fordulójáig, hogy a Fidesznek nem a jobbik énje a Jobbik. A Fidesz és a Jobbik közötti vita arról szól, hogy melyikük tudja megnyerni a két párt között ingázó több százezres tábort. Szavazatszerzésről szól, nem többről. A Fidesz és a Jobbik több mint hetven önkormányzatban a mai napig együttműködik. Akkor lenne hiteles ez a vita, ha a Fidesz valamelyik fajsúlyos politikusa azt mondaná: úgy döntöttünk, hogy nincs közösködés egyetlen önkormányzatban sem a Jobbikkal, mert nem értünk egyet az általuk képviselt politikával. Ezt nem halljuk. A látszatelhatárolódás tehát csak a kampánynak szól, és éppen ezért nem kizárt, hogy a jövőben akár szorosabbra is fűzik majd az együttműködést. Emlékszünk arra, amikor a Haider-féle radikális párt Ausztriában koalícióra lépett az osztrák jobboldallal, az európai politikusok közül ezután csak Orbán Viktor fogadta Schüssel kancellárt. Azért ez jelent valamit. Orbántól láthatóan nem áll távol az az ideológia, hogy adott esetben szélsőséges erővel is kész legyen együttműködni, ha az érdekei úgy kívánják. Vona Gábor politikai karrierjét pedig egyértelműen Orbán indította el. Ez elég alap egy szövetségi politikához.

– De vajon érvényes-e még az MSZP kampányfilmjében megfogalmazott állítás, miszerint csak a szocialisták képesek megállítani „OrbánViktor és a szélsőjobboldal teljhatalmát”, amikor Bajnai Gordon kormányfő utolsó parlamenti beszédében épp arról beszélt, hogy Orbán és Mesterházy is demokrata, és legalább ebben ki kellene egyeznie a két nagy pártnak.

– Én nem is mosom össze a két jobboldali pártot. A Fidesz szavazóinak jelentős része, a Fidesz politikusainak jelentős része bizonyosan demokrata. Ezt nem kétlem. De nem tudom nem észrevenni, hogy több vezető politikusuk, így Orbán Viktor megnyilatkozásai is gyakran antidemokratikusak. Számos kijelentésük, cselekedetük bizonyítja, hogy az értékvállalásukat gyakran felülírja a pártpolitikai érdek, a felelőtlen populizmus. A Jobbik rasszista, szélsőséges eszme mentén politizál, amely már a rendszerváltás, a demokrácia alapelveit is megkérdőjelezi. De a Fidesz olykor nem a vállalt értékei, hanem a rövid távú pártérdekei mentén politizál, mint ez kiderült akkor is, amikor 1998-ban Torgyán Józseffel képes volt szövetséget kötni. A Fidesznek egyértelműen meg kell nyilatkoznia, hogy vállalja-e a harcot a szélsőjobboldallal szemben.

– A választások után szinte bizonyosan újra kell definiálni a baloldalt, újra le kell verni az MSZP cölöpeit a szociáldemokrata értékek mentén. A párt miniszterelnök-jelöltjeként ebben nyilván szerepet kíván vállalni. Merre tovább május után?

– Az MSZP sem akkor, ha kormányon marad, sem akkor, ha ellenzéki szerepre kényszerül, egy dolgot biztosan nem tehet: nem folytathatja eddigi politikáját. Megváltozik a politikai erőtér, bekerül egy szélsőjobboldali párt az Országgyűlésbe, ehhez alkalmazkodni kell. Másfelől az ország számára mi a progressziót ajánljuk, ami azt jelenti, hogy saját pártunkat is modernizálni, változtatni kell. Nem pártreformról beszélek, hanem pártmodernizációról. Igazodni kell a körülményekhez. Egy új baloldalt kell felépíteni a választások másnapjától. A baloldal számára kiemelten fontos rétegeket kell képviselnünk a felkínált programunk mentén: a középréteget és az elesetteket. Különösen akkor, amikor a Fidesz egy másik irányt választott: a bankokkal, a nagyvállalkozókkal kötött szövetséget. Nekünk a munkavállalókkal, a szakszervezetekkel kell szövetséget kötnünk és képviselni az érdekeiket.

– Azzal kezdte, hogy szellemileg és lelkileg is, köszöni, jól van. A 2010-es választások első fordulója előtt pár nappal hogy érzi: megérte elvállalni az MSZP kormányfőjelölti szerepét?

– Nem bántam meg a döntésemet. Az történt, amit vártam. Nagyon kemény munkán vagyunk túl, minden munkatársam, minden jelöltünk tisztességgel végigdolgozta az elmúlt időszakot. Olyan körzetekben is komolyan vettük a feladatot, ahol a rendszerváltás óta egyszer sem tudtunk mandátumot szerezni. Azért dolgoztunk, hogy az MSZP ne csak az elmúlt húsz év, hanem a következő húsz év legsikeresebb pártja is lehessen. Ezért a munkánk nem ér véget a választásokkal, új baloldalt kell építeni, együtt, új egységben.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.