Hök, avagy a politikai élet iskolája
A legtöbb felsőoktatási intézményben külön kaszt a hallgatói érdekképviseletek tagjaié: annak gyakorlati iskolája, hogyan kell a pénzzel és a hatalommal bánni. Van olyan város, amelyet az egykori jogi kari hök irányít, szinte teljhatalommal.
Mivel a hallgatókon múlnak a legfontosabb személyi kérdések, rektorválasztás esetén zsarolhatják a jelölteket.
Ha egy jelölt van, akkor azzal, hogy nem szavazzák meg, ha pedig több jelölt van, akkor azzal, hogy arra szavaznak, aki az egyetemen belül nagyobb pénzügyi döntési lehetőségeket ad nekik. Óriási pénzekről van szó, egy nagy egyetem több pénzből gazdálkodik, mint egy megyei jogú város.
A hallgatói önkormányzatok a legtöbb helyen befolyásuk alá vonták a diákjóléti szolgáltatásokat. Klubokat, szórakozóhelyeket, büféket üzemeltetnek, vagy döntenek az üzemeltető személyéről.
A hallgatói önkormányzatok a legtöbb helyen szigorúan zárt csoportot képeznek.
Tagjaik gyakran „örök egyetemisták”, némelyikük a második-harmadik szakjára jár.
Az újraválasztás szempontjából nem számít, hogy az illető sohasem fejezi be a szakját. Az első évfolyamokon még viszonylag tiszta a választás, ám azokat a kari hök-tagokat, akik nem vesznek részt a vezérkar manipulációiban, fokozatosan kiszorítják, és a helyükre folyton új, tapasztalatlan fiatal tagokat választatnak, miközben a tényleges döntéshozók változatlanok maradnak.
Egy professzor úgy jellemezte a helyzetet, hogy számos, különböző szakra beiratkozott hök-tagtól megkérdezte: mi szeretne lenni? Mindegyik azt válaszolta: politikus.