Határtalan határőrbiznisz
A Határőrség Országos Parancsnoksága úgy adott túl a bázison, hogy sosem volt az övé. A kétszáz fős laktanya tulajdonosa a magyar állam, így csak az állami vagyonkezelő értékesítheti. Hujber mit sem tudott erről.
– Hivatalos, nyílt pályázat volt, amelyet egy országos napilapban hirdettek meg – emlékezik vissza a soproni vállalkozó, aki korábban már sikeresen bonyolított le egy szolgálatilakás-cserét a határőrökkel. Ezúttal nem volt ilyen szerencsés. Alig fizette ki a bázis vételárát, máris sűrűsödni kezdtek a felhők. A föld alatti két szivárgó olajtartályról például elfelejtettek szólni a határőrök. A szenynyezés miatt az egész területen ki kell cserélni a földet, ami milliós tétel. Milliókat költött már az objektum őrzésére, az állagmegóvásra és a kaszáltatásra is. Úgy tűnik, feleslegesen. Immáron 17 éve küldözgetik egyik hatóságtól a másikig.
–Akkor két lakást is vehettem volna Sopronban ennyi pénzért, most már egyet se – kesereg Hujber, aki már nem is reménykedik, hogy az ingatlanra költött pénzből valamit is viszontlát. A vételárhoz viszont ragaszkodik. Ő tisztes üzletet kötött, honnan gondolhatta volna, hogy egy állami hatóság olyasmit ad el, ami nem is az övé.
Erre a harkai önkormányzat sem gondolt, amikor 1993-ban megpályázta az ingatlant. Hujber kapta meg helyettük, holott elővételi joguk lett volna rá.
– A szép épületek azóta teljesen lepusztultak, mindet le kell bontani – magyarázza Szabó Károly polgármester, aki ennek ellenére nem mondott le az ingatlanról. – Ha ingyen megkapnánk a területet, akkor építhetnénk oda szociális vagy turisztikai létesítményt. Így is sokba kerülne a földcsere és a bontás miatt, de szép helyen van, megérné. A jelenlegi állapot viszont senkinek sem jó.
A Soproni Földhivatal 1996-ban utasította el először Hujber tulajdonjog-bejegyzési kérelmét, mire a vállalkozó megtámadta a határozatot a Győri Városi Bíróságnál, ám ott sem jutott többre. A Belügyminisztérium viszont az ingatlan vagyonkezelőjeként ismételt értékesítési eljárás eredményeként új adásvételi szerződést kötött a vállalkozóval 2001-ben. A vételárat azonban az aktuális forgalmi értékhez igazítva 21,5 millió forintban határozták meg, amelybe beleszámították a korábban kifizetett ötmillió forintot. Csakhogy a Soproni Földhivatal ismét elutasította a tulajdonjog bejegyzését, mivel a magyar állam nevében csak a KVI járhatott volna el. Hujber János nem tett büntetőfeljelentést, és polgári pert sem indított. Ügyvédei inkább az egyezkedést ajánlották feljelentés helyett. – Jobb, ha nem ugrál. A végén még többet kérnek tőle az ingatlan használatáért, mint amennyit fizetett érte – figyelmeztették az eljáró hatóságok. Hujber évekig hitt is nekik, de tavaly ismét előállt régi-új ajánlatával: az 1993-as áron és feltételek mellett megvásárolná az ingatlant. Ha ez nem fogadható el a vagyonkezelő számára, akkor visszakéri a kifizetett vételár kamatokkal növelt összegét.
Az ügyet ebben az állapotában örökölte meg az Országos Rendőr-főkapitányság, amely állásfoglalást kért a BM jogutódjától, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumtól (IRM). Az IRM minden korábbi jogügyletet semmisnek nyilvánított, és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. hatáskörébe utalta a kérdést. Válaszára tavaly augusztus óta vár az ORFK , Hujber János és a harkai önkormányzat.
Nemcsak őket zavarja a rendezetlen helyzet. Ágfalva körül három egykori határőringatlan is van, de a falunak egy se jutott közülük. A legújabbat Sopron városa szerezte meg, jelenleg pszi chi átriai otthon működik benne. A másikat – egy laktanyát – egy magánszemély vette meg, akit azóta se láttak a környéken. Az épület meg csak pusztul. A legjobban azonban a faluhoz legközelebb eső, Fehérvári úti ingatlanra fájt a fogunk –ismeri el Gaál István polgármester, ám hiába kérték, az épületet végül a Németh László Népfőiskolának adták. Hozzá is láttak a földcseréhez, de azután itt hagyták százmilliós jelzáloggal. Az önkormányzat szívesen átvette volna – persze az adósság nélkül –, de nem sikerült megegyezniük.
