alkalmazások |

RSS |

előfizetés |

akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi

oldal tetejére

Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem | Akciók

Szolgáltatások
Nyomtatott mellékletek

NolTwitter |

2012. május
24. csütörtök

Belföld		Külföld		Gazdaság		Kultúra		Vélemény		Sport		Tud/Tech		Noller		Mozaik		A Lap

A kötcsei tenyér

Tudod, hogyan szól két tenyér, ha csattan, vajon miként szól egy tenyér, ha csattan? Ha akarta, ha nem, e feloldhatatlan zenkoant – elméleti paradoxont – igyekezett feloldani Orbán Viktor Kötcsén elmondott szavaival: „Megvan a reális lehetősége annak, hogy a magyar politika következő tizenöt-húsz évét ne a duális erőtér határozza meg. (...) Ehelyett (...) létrejön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér, amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza.” A tavaly szeptemberi gondolat utólag felborzolta a politikai közvéleményt.

Friss Róbert| Népszabadság| 2010. március 6. |35 komment

Cikk értékelés Be kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

Bikavér | 2010. március 8. | 10:43:13

Az MSZ(M)P mindig diktatúrát kiabál, ha nem ő van kormányon. Emlékezzünk, mikor Boross Péter volt a min. elnök, rendkívüli állapotot vizionált a baloldal, hogy az MDF így halasztja el a választásokat. Ne feledjük, az MSZP a diktatúra egypártrendszerének utódpártja, vezetői, tagjai között az elmúlt rendszer irányítói és haszonélvezői vannak. Meglehetősen abszurd, hogy kizárólag az ő kormányzásuk idején van demokrácia. A népuralomhoz való hozzáállásukat híven példázza a kampányuk 2006-ban, az őszödi beszéd és az október 23-i ámokfutás. Szóval ezt kell leváltani április 11-én, hogy remélhetőleg egy jobb kormányzás következhessen.

Winston | 2010. március 8. | 10:41:22

A tisztánlátás végett érdemes elolvasni erről a témáról Török Gábor blogját, mert nagyon sok ferdítés és belemagyarázás jelent meg:

http://torokgaborelemez.blog.hu/2010/02/17/64_mi_az_a_centralis_partrendszer

szemere | 2010. március 8. | 09:45:01

Igazad van, mert tényekkel és adatokkal csak rosszabbul járna az mszp.

lusta | 2010. március 8. | 09:28:31

szemere | 2010. március 8. | 08:54:14
Szeretem ezt a szöveget. Jól hangzik és nem kell erőlködni tényekkel, adatokkal. Így kell ezt csinálni gyerekek.

szemere | 2010. március 8. | 08:54:14

Az mszp egy bukott párt. Megbukott, mert már a gazdasgi válság előtt elkezdte az ország tönkretételét. Megbukott mert lop, csal, hazudik. Amihez ér, tönkre megy. Most meg jön a kétségbeesett kapálódzás, meg az Orbán-fóbia. Pedig az igencsak baloldali Kéri is elmondta, ez már betegség... Egy utolsó kétségbeesett kapálózás a cikk, és mivel naga a szerző sem érzi magát biztosnak idegen szavak mögé rejtőzik. Magyarországon akár lehet(ne) magyarul is beszélni.

DFK01 | 2010. március 7. | 23:55:17

Moderálási alapelvek- komment törölve -

teniszke | 2010. március 7. | 21:59:14

"Orbán népszerűsége a tömegígéreteken nyugszik." Füled, szerzőkém! Orbán népszerűsége a koalíció eddigi áldásos gazdaság- és társadalompolitikáján, morális csődjén nyugszik, mondhatna ő akármit, nem lenne sehol különben. Ez a lényeg, nem egy beszéd, amit az elkötelezettek közül ki így, ki úgy hallott...
Amúgy tényleg nem hangzik jól egy párt túlhatalma, de mi van, ha a nagy többség még mindig ezt tartja a kisebbik rossznak? Friss úr elemzéséből kimaradt az, amit ők "nagyobbik rossznak" gondolnak. Lehet találgatni...

evianna | 2010. március 7. | 20:45:13

lynnfield | 2010. március 7. | 11:49:11
valami félreértés lesz: egypártrendszer már több mint 20 éve nincs Magyarországon, és ezt akarja OV visszahozni, ez pedig nem azonos a kétharmados parlamenti többséggel.
ez az ellenzék ledarálását, megfélemlítését és esetleg politikusainak megvásárlását jelenti (közpénzből persze, esetleg korrupcióval, baráti üzletembereken keresztül).

a kötcsei beszéd publikálása nagyon érdekes fejlemény: azt mutatja, hogy most már nagyon biztos a dolgában, és ez a "de hiszen én megmondtam előre" akar lenni, arra az esetre, ha a zemberek a választás után zúgolódnának.

evianna | 2010. március 7. | 20:37:32

Bupszi01:
márpedig tényleg nincs rendkívüli állapot.
attól tartok, majd akkor lesz, ha kiderül, hogy az adóelkerülés nem maradhat azon a bizonyos, "hihetetlen" szinten.
anélkül meg nem tudunk kimászni a kátyúból.

Bupszi01 | 2010. március 7. | 12:06:36

"nincs rendkívüli helyzet magyarországon" - írja a szerző

melyikországban él ez az "okos"?? Tönkreverve a magyar név becsülete, az emberek rettegnek a falvakban a cigányoktól, az adóelkerülés akkora, hogy hihetetlen, a korrupció olyan, mint Mozambikban, stb.. Kit akar az ilyen alantas elme átverni??? Szegyellje magát!!!

lynnfield | 2010. március 7. | 11:49:11

Az ÁLLAMPÁRTI EGYPÁRT fenyeget az orbáni egypártisággal ???? Hogy van ez ??
Ahogy az mszp"demokrata" , hát annál BIZTOSAN JOBB az orbiegypárt ! Amikor a "baloldali értékek mentén" hasbaakasztó duma azt jelenti : csalás-lopás-hazudozás, de MINDÍG az elvtasak HASZNÁRA (közpénzből) , annál jobb a 2/3 és + 1/3 ellenzék. Csak EZEN A HÉTEN hány mszp-s nagypofájú "becsületes" bukott meg ??? Kell-e több bizonyíték ?? mszp 5% alá !

bagoly | 2010. március 7. | 10:30:42

lényeglátó | 2010. március 7. | 07:01:33
Nyolc éve, azaz nyolc éve hallgatjuk drága barátom, hogy egy nagyon nyugatos, nagyon européer és rendkívül demokratikus politikai erő fújja itt a passzátszelet, miközben maradinak, mucsainak nyilvánítottak mindent és mindenkit aki egy kicsit is másképp gondolkodott nemzetről, hazáról, mint ők. És hova jutottunk vele, haver? Miközben azt kellett látnunk, hogy eladnak elkótyavetyélnek mindent, legyen szó MOL-ról, reptérről, közművállalatokról, tök mindegy. Hol a lé (emlékszel még a szlogenre, kolléga)?
"Öngyilkos bűn az is, ha egy Nemzet a maga természetes erőforrásait - bármely árért - idegen kizsákmányolásba engedi." (Szabó Dezső. És csak a te kedvedért: Az egész látóhatár).

lényeglátó | 2010. március 7. | 07:01:33

Moderálási alapelvek- komment törölve -

kozol | 2010. március 6. | 23:59:22

statez:
"Duális erőtér, meg centrális erőtér. Komolyan gondolja valaki, hogy ez érdekel bárkit is"

Nagyon is sokakat érdekel, mert nagyon fontos.
Bár lehet, hogy az ilyen fiatal játékosok meg sem értik, miről beszél Orbán Viktor.
Olvasni kellene és történelmet tanulni!!!

evianna | 2010. március 6. | 23:52:25

statez:
a duális erőtér virágnyelven azt jelenti, hogy nem lesz itt bal- és jobboldal, lesz egy elhivatott kormány, a többihez meg semmi közünk.
ha ehhez tudnának érzékelhető életszínvonal-emelkedést és létbiztonságot teremteni, akkor egy ilyen hosszú ciklusú diktatúra megvalósítható, személyi kultusszal meg minden, ahogy kell.
de ez az, ami számomra roppant kétséges.

evianna | 2010. március 6. | 23:49:35

a baj szerintem az, hogy Orbán pártállamot akar (ami még a saját választóinak se nagyon fog tetszeni), a Fideszből meg állampártot akar csinálni, amire az összes karrierista bokát csattogtatva áll majd rendelkezésre.
de biztos, hogy ők jó szakemberek is?

ráadásul Orbán már kétszer nem kellett a népnek, a népszerűsége pedig most se magasabb: nem mehet biztosra.

sajnos, a cikknek abban igaza van, hogy beavatkozás, akár a nemzetközi tőke, akár az Unió részéről nem nagyon várható, ellenben lekerülünk a térképről, és elképzelni nem tudom, hogyan (és milyen áron) kerülünk rá vissza.
a tőke például az erős kormányokat szeretni szokta, de akkor nem igazán, ha a népszerűségük 50% alatti (annál pedig kevesebb lesz).
az EU-t meg szintén nem érdekli, mi van velünk, ha az uniós szabályokat betartjuk, minden más ugyanis belügy.
nekünk meg ennél sokkal többre lenne szükségünk: vonzó befektetési célpontnak kellene lennünk (vagy legalább annak látszanunk) és jó lenne, ha nem kerülnénk azonos megítélés alá mondjuk, Litvániával, mint egy szélső, nem különösebben érdekes országgal. (pedig erre van esély.)

statez | 2010. március 6. | 23:31:27

Duális erőtér, meg centrális erőtér. Komolyan gondolja valaki, hogy ez érdekel bárkit is, amikor ezek nokiásdobozokban hordják haza a közpénzt. Jó lenne, ha baloldali értelmiségnek legalább az a része, amelyik nem az elefántcsonttoronyban várja az áprilisi csodát, leszállna a földre, és hagyná a fenébe ezeket a lila fogalmakat, meg az Orbánnal ijesztgetést, és végre szólnának a szociknak, hogy kergessék már el ezeket a lepusztult arcokat, és kezdjenek hozzá a párt újjáépítéséhez.

Bikavér | 2010. március 6. | 23:24:33

Moderálási alapelvek- komment törölve -

szuppai | 2010. március 6. | 23:07:52

Nagyon jó cikk! Egyetértek vele!

kozol | 2010. március 6. | 22:48:29

Miért nincs itt az a hivatkozás, ahol olvasható a kötsei beszéd?
http://www.nagyitas.hu/common/main.php?pgid=cikk&cikk_id=568&tema_id=28

Jager László | 2010. március 6. | 21:40:23

Kötcsei beszéd!
Mondtak már ilyent valahol egyesek!!!
Mind megbuktak!!!
Szólamokkal tele van a hócipő!!!
KONKRÉTANN!!!!!!!!!!!!!!!!!
Aki mond "A"-t mondjon"B"-t is!!!!!!
REMÉLEM MOND VALAMI NEM SABLONOSAT!!!!
J.L.

kipcsak | 2010. március 6. | 20:53:56

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Fóbia | 2010. március 6. | 20:50:11

Moderálási alapelvek- komment törölve -

hencicamica | 2010. március 6. | 20:45:06

nugát | 2010. március 6. | 20:26:13 Ugye Téged is a szétvert elmegyógyintézetekből engedtek szabadon? Megértelek, nehéz lehet betegnek lenni, ha valaki már nem találja a helyét. Azt meg hiába is mondanám egy beteg embernek, hogy az európa szerte elismert pszichiátriai intézetet is a szocik verték szét...

Fóbia | 2010. március 6. | 20:39:50

Moderálási alapelvek- komment törölve -

oregtitan | 2010. március 6. | 20:32:19

walsz | 2010. március 6. | 07:21:05 --- Az itt kommentelők és kommenteltek közül (eddig) egy valakinek kellene orvosához, gyógyszeréhez fordulnia, és az te vagy. Az OPNI-t mindenesetre bezárták; gondoltam, szólok. :))))

Mekmörfi | 2010. március 6. | 20:29:35

Egyébként pedig úgy gondolom, hogy Amerika és az amerikanizálódás elkerülhetetlen volt a nyugati társadalmakban, ugyanakkor Nyugat-Európa sokkal több rétegű, ha nem is hagyma, de inkább lasagna.
Amerika újkori felemelkedésének egyik kulcsfontosságú tényezője véleményem szerint az, hogy tényleges területi agresszió nélkül is képes volt extenzív gazdasági növekedésre - tulajdonképpen gyarmatosításra - saját határain belül is, amely mindig nagyon olcsó, nagyon igénytelen, ugyanakkor feltétlenül amerikaivá válni akaró munkástömegekkel táplálta a munkapiramis alját.
A magyar társadalomban 89-ben megvolt az a kohézió, ami elviselte - kihordta - volna a megújulást nagyon nagy áldozatok árán. De azt akkor Antall József (és a rendszerváltó pártok) nem merték felvállalni, szerintem abból a hibás megfontolásból, hogy a legvidámabb barakkból magasabbra lehet ugorni.

nugát | 2010. március 6. | 20:26:13

Moderálási alapelvek- komment törölve -

KériSzépen | 2010. március 6. | 20:21:52

A szocdem harmadik útnak annyi, a nyugati jóléti államoknak annyi,az a hitelbőség vissza már nem tér,ami itt is lehetővé tette a 2002 utáni pár évet. Akkor most mi következik ? Az USA erős állama ? Ez lehetséges,elvégre az amiknak eléggé erős államuk van,csak talán nem abban az értelemben, ahogy pont Orbán hívei gondolnák.

Mekmörfi | 2010. március 6. | 20:21:15

Medve,

Ez egy csattanós meglátás!

:-)

gope | 2010. március 6. | 20:06:09

baracskai
Ezt mind a Vezér csinálta.
Elhitette , hogy ő kis pártok nélkül is lenullázza az MSZP, csak tévedett.
Még a Jobbik támogatása ios kevés volt 2006 ban, mert Feri jobban hazudott.
Mert ők hazudtak reggel, délben este és ha kellett éjszaka is. A Viktor tanácsadói pedig hittek a hozzájuk közel álló közvélemény kutatóknak.
Közben az 1 a tábor két zászlóból, 2 tábor és 2 zászló lett. A kitűzött célt persze elérte a Fidesz. Az SZDSZ széthullott az MSZP pedig összezsugorodott.
Most aztán lehet a volt, de ma már kellemetlen , szövetségest támadni csak nehogy késő legyen.
Igaz kocsobur?
Várom mielőbbi elemző tényeken alapuló válaszodat, bár ez nem gazdasági ügy.
Üdvözlettel gope.

hencicamica | 2010. március 6. | 19:26:51

Az Orbán-fóbiások a betegek! Átmosták az agyukat, beszűkült a tudatuk, elmegyógyászati kezelésre szorulnak. Ezután majd lehet rettegni a jobbiktól, ezt kereste magának a magyarellenes, hazug, tolvaj, korrupt MSZP.

baracskai | 2010. március 6. | 07:46:45

A kicsi pártok nem szeretnének "centrális politikai erőteret", de itt Magyarországon most van realitása annak, hogy a választók szeretnének centrális politikai erőteret. Egyesek ezt az MSZP, míg mások a FIDESZ köré képzelnék el. Az már biztosnak látszik, hogy a választók "leírták", megszüntették magukban a valamikori SZDSZ-t, Kisgazdapártot, Munkáspártot, MDF-t, MDNP-t, Centrum Pártot, MSZMP-t, MIÉP-et, LMP-t.
Nagy tanulmányt igényelne annak elemzése, hogy miért tudott a JOBBIK a mostani választási kampány egyik sarkalatos, nem megkerülhető politikai erőjévé válni.

walsz | 2010. március 6. | 07:21:05

Orbán Viktor egy skrizofen ember, beteg, ezt figyelembe kell venni. Amit Kötcsén is elmondott, nem volt meglepö. Orbán magát es a Fideszt- mint saját tulajdont - a posztfasiszta irányba terelgette, sikerrel.
Így van ez!

medve1942 | 2010. március 6. | 03:37:29

Hogy szól egy tenyér, ha csattan? Hát úgy, mint mikor valakit felpofoznak.

Sikerre ítélve – rendezvény a Polgárok Házában
Kovács Bence Nem ok nélkül, mert nem választási kampányelszólás volt, hanem komoly gondolat, amelyet illik komolyan venni. A Fidesz elnöke feladathoz mérte a megoldást: a „nemzeti ügyek” megfogalmazásához az egypárti-népfrontos képviseleti berendezkedést. Egyetlen ernyő – az ő jobboldali-konzervatív ernyője – alatti gyülekezést javasol, a háborúskodó pártok közötti viták, kompromisszumok, a meditáló értelmiség helyett. Nem a politikaellenes közhangulatot kihasználó, a megegyezéstől zsigerből undorodó, hatalmat vágyó egyéniség freudi elszólása ez: voltak előzményei. Orbán Viktor többször emlegette már fenntartásait, kételyeit általában a polgári parlamenti demokráciával kapcsolatban. Hangot adott annak a meggyőződésének is, hogy a konzervatív-jobboldal egyedüliként uralja majd a következő évtizedeket Európában.

A kérdés az, lehet-e oka, hogy így gondolja?

Lehet.

Általában tekintve a nyugati parlamenti demokrácia minden baja ellenére tűrhető állapotban van. Bajainak okozója – Orbán gondolkodásának melegháza –, hogy a hagyományos európai bal-jobb osztatú történelmi pártok mind nehezebben fedik le, artikulálják a tömegtársadalom mélyére búvó érdekeket.Mind görcsösebben képesek csak öszszehangolt akaratként azokat megfogalmazni, s a végrehajtó hatalomban annak megfelelően cselekedni. Magyarországon különösen látni ezt. Nem is a két biztos szavazótábor elszánt háborújában, vagy a Jobbik hadjáratában. Hanem az évek óta szilárd negyven százalék bizonytalan-elutasítóban.

Orbán érzékelheti mindennek – talán –fő okát, hogy a tőkés világ globalizálódásával átalakulóban a társadalom szerkezete, hogy vele bizonytalanodik a politikai képviseleti rendszer is. Fekete-fehérre egyszerűsítve: a baloldal hagyományosan tőkeellenes, a jobboldal hagyományosan tőkepárti. A baloldal ennek a tisztán soha nem létezett felosztásnak megfelelően képviselte a tulajdon nélküliek emancipációját a tőke elleni harcban, amely másfél évszázados küzdelem sikeres volt. E siker okozza a baloldal – és nem mellékesen a sokszor útitárs politikai liberalizmus – elgyengülését, egyben az emancipációt befogadó tőkés tömegtársadalom formálódása a konzervatív-nacionalista jobboldal virulens létét. Amihez kellett az amerikai minta. Az, ami Európában forradalmak és háborúk nyomán végbement, az Egyesült Államokban viszonylag békében történt meg.

Alexis de Tocqueville már 1835-ben azt írja Az amerikai demokráciában, a forradalmak elhalásának okairól: „Aki olyan társadalmi rendet tud létrehozni, melyben mindenkinek van egy kevés óvnivalója, és senki sem kíván túl sokat a máséból, az sokat tesz a világ békéjéért”. Látnok volt: Amerika tette talán a legtöbbet ezért a társadalmi békéért, bár a világ békéjéért már kevesebbet, amikor – a növekedés kényszerének engedve –a tőke globalizálásával a hagyományos osztályellentéteket száműzte saját határain kívülre. „Exportált” mást is. A második világháború után amerikanizálta a nyugati civilizációkat, a tömegtermelés és hitelre fogyasztás mintájával Európában is felbomlasztotta a hagyományos osztályszerkezetet. A társadalmi piramist Amerikában felváltotta a „hagyma”, amelyben a megerősödött középosztály nemcsak tulajdonhoz – részvényhez, biztosításhoz, megelőlegezett munkára felvehető hitelre vásárolt javakhoz – jut, hanem felelősen gondolkodik is arról. Amelynek létfeltételei is olyanok már, hogy tulajdonát becsüli a legtöbbre. E középosztály a társadalmi békében hisz, abban érdekelt, mert van mit veszítenie. Nem a munkamegosztásban elfoglalt helye az értékmérő, nem az határozza meg társadalmi pozícióját, a róla alkotott képet, hanem az életmódja, életminősége. S bár a társadalmi „hagyma” tetején mindig találni sok nagyon gazdag embert, a „hagyma” alján pedig nagyon szegényeket, a lényeg a mobilitás.

A lehetőség, hogy semmi sem kényszeríti a szegénységet és a nyomort végérvényessé és örökletessé. A társadalmi békét erősíti, hogy a jogrendszerbe beépültek a baloldal és a politikai liberalizmus általános emancipációs céljai, a közintézmények működése megfelelően öntisztító, a nyilvánosság ellenőrzi a hatalmat. Az elmosódott osztályszerkezetű társadalmat Amerikában lefedi a politikai berendezkedés, a pártszerkezet, az érdek-képviseleti rendszer, az erős civil szféra. Ez a minta érkezett meg Európába a második világháború után, de csak alkalmazkodni volt képes. Az itteni kulturális és politikai hagyományt sem lenyelni, sem kiköpni nem tudta, és viszont. Sok kritikusa szerint ezt az európai állapotot nem értette meg teljesen Tony Blair és Gerhard Schröder, amikor 1999-ben kiáltványukban kijelölték a baloldal „harmadik útját”, a szociáldemokrácia modernizációjának jövőjét. Andreas Nahles, a német SPD-ből és Jon Cruddas, a brit Munkáspártból tavaly nyáron tette közzé az 1999-es koncepció ellenmanifesztumát. Azt írják: Blair és Schröder „félreértették az európai társadalmakban zajló strukturális változásokat.

Úgy hitték, hogy az osztályalapú társadalom átadta helyét egy egyénközpontú, meritokratikus (a teljesítmény szerinti – a szerk.) kultúrának. De az új kapitalizmus nem teremtette meg az osztály nélküli társadalmat.” S a baloldal „harmadik útja” minden jel szerint kifulladt. A szociáldemokrácia balszerencséjére közbejött a pénzügyi-gazdasági világválság is (a hitelgyakorlat csődje), amely eloszlatta álmait az erős jóléti államokról. Kokettálását a neoliberalizmussal kihasználta a konzervatív politika, s kisajátította az erős állam jelszavát. Nem egyedüliként, mert a tömegtársadalom jellemzőjeként anynyira azért felbomlott a hagyományos osztályszerkezet, hogy a történelmi pártfelosztás elmosódjon, a jelszavak, szlogenek, mondanivalók összekeveredjenek.

Mindez, ha látensen is, létezett 1989-ben, amikor a rendszerváltással Magyarország „megérkezett” Európába, bár állapota sokkal színesebb, mint az amúgy sem szürke Nyugaté. Itt szembe kellett nézni a kádári politikai-gazdasági örökséggel, kultúrával, gondolkodásmóddal. Azzal a civilizációs hagyománnyal, amely elszenvedte, de nem kívánta a termelés és a szociális rendszer szerkezeti átalakulását, támogatás híján az nem is sikerült. Viszont érthető falánksággal esett neki a kapitalista tömegfogyasztásnak, éli, ha tudja azt az életmódot, miközben a szegénység mérhetetlen.

A társadalomban mindennek nyomán bekövetkezett változásokról érdemben alig tudunk valamit. De nagy lehet a zűrzavar a mélyben, ha a felszín hullámai ekkorák: a pártok identitása, értékrendje, programja összekavarodott. A szocialisták elveszett baloldaliságukat keresik, akármi legyen is az, ám eddig csupán romantikus képek skiccére futotta, miközben tőkebarát politikájukat csak a világgazdaság kényszerzubbonyában született pragmatizmussal tudják mentegetni. A Fidesz sem járt jobban: a konzervatív jobboldal általános szellemi kongása nyomot hagyott rajta. Európai társaihoz hasonlóan – főként a válság nyomán – a pénztőkével viaskodik, tőkeellenes baloldali jelszavakat skandál, erős államról beszél, jól működő állam és erős polgárok helyett. Közben fél szemmel a szélsőjobbra pislog. Meg kell akadályoznia, hogy az végleg kisajátítsa a nacionalista jelszavakat, mert akkor neki végképp nincs szellemi szövete, amibe csomagolva el tudja adni magát a választóknak. Neki sincs már hagyományos – osztályalapon megfogható – célközönsége, az egész társadalom megszólítására törekszik, de ennek mértékében felhígul markáns konzervatív érvrendszere.

Miért gondolhatja Orbán Viktor, hogy neki sikerülhet létrehozni a „nagy centrális politikai erőteret”? Az elhivatottságon kívül a választásokig ennek egyetlen igazolása a pártpreferenciákban mért népszerűség. Ennek oka lehet a csalódáson alapuló, széles körű protesztérzelem, ami normális egy politikai váltógazdaságban. És oka lehet az Orbán Viktorról, mint erős vezetőről kialakult képzet. Ez a magyar hagyományban gyökerezik, s jobban vonzódik az autokratikus berendezkedéshez (Ferenc József, Horthy Miklós, Kádár János), mint a parlamentarizmushoz, amelyről a társadalomnak nincsenek mély történelmi tapasztalatai.

Orbán népszerűsége a tömegígéreteken nyugszik. Válasz arra a populista igényre, amelyet a még oly felemás európai és magyar tömegdemokrácia is támaszt, amelyre vevő, s amelyet a konzervatív jobb- és szélsőjobb oldal ki is elégít. Ezért a sok hivatkozása a népre, annak szolgálatára, amelyre ő az egyetlen hivatott, mint minden partikuláris érdek fölött álló. Pedig csak a nép nevében gyakorolt uralomról van szó. A Fidesz, ha lehet, már kerüli A Nép emlegetését. A Jobbik erősödésével felfeslett a mondanivaló populista szövetének ez a szála. Orbán más fonalat keres. A nemzet kormányáról, a nemzet önbecsüléséről beszél. „Nemzeti ügyekről” – általában, amelyeket önmagunkból önmagunknak kell megfogalmaznunk, az ő „ernyője” alatt. Nem Európához méri az országot, Európát méri hozzánk. A nacionalizmus sejlik itt fel, amely oly kedves öröksége az európai (tömeg)társadalomnak (is). Harcos, gyengíthetetlen, felszítható, egységteremtő, kirekesztő érzelem, szemben a baloldal hagyományos hazafiságával, amely inkább befogadóan liberális, mint konzervatív.

Meg kell-e rémülnünk a kötcsei gondolattól? Nem kell, bár óvatosságra int, hogy „egyetlen centrális politikai erőtér” tartós működésére demokráciákban csak rendkívüli helyzetekben – háborúban – volt példa. És változékony keménységű diktatúrákban –a tiszta egypárt-uralomtól a népfrontos, korporatív államig. Ma Magyarországon nincs rendkívüli állapot, semmi sem indokolja a többpártrendszer felszámolását vagy csonkítását. Ennek ellenére Orbán Viktornak sikerülhet megvalósítania a kötcsei gondolatot. Az autoriter berendezkedés egyfajta puha jobboldali változatát. Parlamentáris pucscsal a többség diktatúráját. Dönteni róla amagyar választó fog, vélt, vagy valódi érdekeinek megfelelően. Nem lesz elviselhetetlen gazdasági-pénzügyi ellensúlya a nemzetközi tőke, s nem lesz politikai ellensúlya az Európai Unió. Más léptékű gondjaik lesznek: mit kezd a globalizált tőke Ázsiával, mit a saját tömegtársadalmaikkal? Meg lesznek elégedve annyival, ha a földrész e hátsó udvara látszat szerint békében elvan az általánosan elfogadott normák szerint. Legfeljebb majd nem itt üzletelnek, legfeljebb a margóra szorulunk.

Ha tehát a választó úgy dönt, az „egyetlen centrális politikai erőtér” hatalomra kerül. Ha úgy gondolja, tetszik neki, ott is marad, akár 15-20 húsz évre. Ha nem, akkor ahogy hatalomba emelte, le is taszítja onnan. Parlamentáris eszközökkel vagy azok nélkül. A maga két tenyerével.