Nem a több pénz gyógyít
Miközben a szakma képviselői szinte állandóan azért lobbiznak, hogy adjanak a politikusok mind több pénzt a lakosság egészségének javítására, egyre erősebb a kétely: valóban javíthatók-e az egészségmutatók pusztán a nagyobb anyagi ráfordítással. Elvben – állítja Kaló Zoltán közgazdász, az ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontjának vezetője – a lakosság rossz egészségi állapota miatt növelni kellene a közkiadásokat.
De szerinte a recesszió idején nem igazán reális elvárás az állam egészségügyi közkiadásainak növelése, és valójában nincsenek is adatok arra, hogy a közkiadások növelésével valóban javítható volna az emberek egészségi állapota.
Nehezen magyarázható például az emlő- és méhnyakrák okozta halálozás mértéke, hiszen van szűrőprogram, és e területen kétszer annyi szakorvos van, mint például Hollandiában. A kérdés az: ha ezt a mutatót javítani szeretnénk, valóban forrásbevonásra van-e szükség?
A szakemberek azt állítják: csak szegény országokban lehet látványos eredményeket elérni nagyobb GDP-arányos egészségügyi költéssel. Az tény, hogy a hazai rendszer kapacitásainak működtetéséhez kevés a jelenlegi forrás, ezért vagy forrásbővítésre, vagy racionalizálásra lesz szükség. Kaló ez utóbbit támogatja.