A Twitter-alapító, Biz Stone árnyéka egy prezentáción: 'Az emberség, nem a technológia diadala'

Reuters - Phil McCarten

A magyar politikusok és pártok az internet-hozzáféréssel rendelkezők számának, illetve a közösségi oldalak népszerűségének növekedésével párhuzamosan, egyre fokozzák netes aktivitásukat. Így, miután már beköltöztek a postaládáinkba, telefonjainkba és újságjainkba, immár YouTube-videókkal, rajongói oldalakkal, mikroblogokkal támadnak, szurkolótáboruk legnagyobb örömére – illetve a magánszférájukat őrizni igyekvő, vagy csak a politikától idegenkedő felhasználók bosszúságára.

Iwiw: a kezdet

A magyar közösségi szájtok közül a legnépszerűbbet, a több, mint négymillió felhasználó által látogatott iwiwet politikusaink kezdetben inkább csak a meglévő ismerettségi körük ápolására-bővítgetésére használ(hat)ták, direkt politikai üzenetek közvetítésére kevésbé – legalábbis a Facebookhoz képest. Számos politikus – mint például Schiffer András vagy Fodor Gábor – már évekkel ezelőtt is teletömte iwiwes ismerősei postaládáját (ahogy a Jobbik is), és miután ma már az iwiwen is van üzenőfal, illetve tartalommegosztás, értelemszerűen a politikusok lehetőségei is kibővültek.

Az iwiwen rajongói csoportok is működnek, „A legjobb ember Orbán Viktor” elnevezésű klubnak például két és fél ezer, Orbán másik, szintén nem hivatalos „baráti körének” pedig nyolcszáz tagja van – ahogy a Vona Gábor Jobbik-elnök miniszterelnökségét kívánók klubjának is. Ezeken felül, létezik még három Bokros rajongói klub, illetve több Gyurcsány-ellenes csoport is...

Új játszótér

Az iwiwnél ma még szerényebb méretű magyar Facebook-közösség vált mára a vezető politikusok kedvenc játszóterévé. A rajongói oldalak, tematikus csoportok, események, szavazások és egyéb, aktivitásra, közös tevékenységre ösztönző, „hűségpontozós” alkalmazások létrehozásának lehetősége olyannyira vonzóvá tette számukra a Facebookot, hogy már szinte nincs olyan vezető politikus, akinek ne lenne Facebookprofilja, rajongói oldala. Miközben az iwiw jelenleg is a második leglátogatottabb magyar weblap, már szorongatja a 900 ezer magyar felhasználóval rendelkező Facebook, amely az alexa.com statisztikája szerint mára bekerült a top tíz közé.

A csaknem ötmillió magyar internetezőből tehát legfeljebb minten ötödiket érhetik el a pártok üzeneteikkel a Facebookon, viszont a hazánkban harmadik legnépszerűbb YouTube videomegosztóval és az iwiwvel együtt a potenciális szavazóknak már egy tekintélyes hányada elérhető (mármint elméletileg, egy okos web2-es stratégiával), ráadásul a hagyományos eszközöknél (tévéhirdetések, óriásplakátok stb.) jóval olcsóbban.

A Facebook azért is lehet csábító a politikusok számára, mert a hazai közösségen belül felülreprezentáltak a 18–24 évesek, akik körülbelül háromszázezren lehetnek. A több mint százezer első szavazó tehát jó eséllyel a Facebookon lóg, és nem is keveset: az átlagos felhasználó egy órát tölt a Facebookon naponta. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a 2010-es parlamenti választások eredménye azon is múlhat, hogy a pártoknak menynyire sikerül meglévő táborukat mozgósítaniuk, akkor érthető, hogy a vezető politikusok miért bíbelődnek ennyit azzal, hogy néhány ezer rajongójuknak jó legyen (merthogy ennél sokkal többre egyelőre nem számíthatnak).

A magyar politikusok és pártok együttesen sem tudnak 30-40 ezer embernél többet elérni a Facebookon –közvetlenül. (Ha nem is fair az összehasonlítás, de az internetes kampányának sikere miatt példaképpé vált Obama amerikai elnöknek 7,7 millió rajongója van a Facebookon). A megfelelően „belőtt” oldalak, események, szavazások viszont a teljes magyar online közösséget „beránthatják”, főleg, ha a véleményvezérek elegendő muníciót kapnak a politikusoktól, így a 30-40 ezerből könnyen lehet több százezer – legalább alkalmi –rajongó.

A Facebookon Orbán Viktor Fidesz-elnöknek van a legtöbb rajongója (lásd táblázatunkat), de ő is csak nemrég fedezte fel, és az idei évértékelő beszédében említette először. Azóta viszont már Mesterházy Attila is a Facebookon – pontosabban egy ott közzétett YouTube-videóval – üzent Orbánnak, ezzel összefüggésben a facebookos kampányolás jelentősen felerősödött az elmúlt hetekben. Orbán, Mesterházy, illetve Vona Gábor rajongói oldalán is erős aktivitás tapasztalható – ez a hozzászólások és „kedvelések” magas arányán is látszik (viszont a rajongói oldalak üzemeltetői – általában nem maguk a politikusok, hanem kampánystábjuk tagjai – egyelőre csak százas nagyságrendben tudnak hozzászólásokat generálni, míg a korábban létesített Gyurcsányblog egyes bejegyzéseihez háromezernél is többször szóltak hozzá).

Egyelőre bizonytalanul mozognak a magyar politikusok a közösségi térben. Sok vezető politikusnak még önálló honlapja sincs (például Bokros Lajosnak, Mesterházy Attilának), vagy ha van is (mint Orbánnak, Vonának), a közösségi szájtokon való megjelenésüket itt nem is hirdetik, feltehetőleg rajongói adatbázisukat sem tudták még megfelelően hasznosítani, meglévő hálózataikba integrálni. A parlamenti pártoknak is szinte kivétel nélkül van saját Facebook-oldaluk, némelyiknek több is – a parlamenten kívüliekről nem is beszélve. Ezek többségén azonban érződik, hogy „kötelező gyakorlatként” hozták létre. Kivételnek számít ez alól a web2 világában a kezdetektől otthonosan mozgó LMP és a Jobbik.

Az iwiwen és a Twitterhez hasonlóan, a Facebookon nyomuló politikusok meghatározó része is még a régi stílusban kampányol: „Szavazz rám!”, „Támogass ajánlószelvénnyel!”, „Szükségem van mindnyájótokra!” – az interakció többségüknél abban merül ki, hogy felolvasnak egyegy rajongói kommentet egy nyilvános rendezvényen, esetleg megköszönik rajongóiknak a „kitartó biztatást”. Ezért sem meglepő, hogy még az aktív netezőknek is csak elenyésző hányada hagyta, hogy behálózzák.

Célkeresztben a fogkrémváltogatók

„A közösségi média azoknak a fiataloknak az elérését könynyítheti meg, akiknek még nincs kialakult fogyasztói, választói magatartásuk, tehát akik még »váltogatják a fogkrémüket«. Főként az új pártoknak, illetve a szerényebb anyagi eszközökkel rendelkező pártoknak fontos kampányeszköze a Facebook és a hasonló közösségi oldalakon való nyomulás.” Kiszelly Zoltán politológus szerint ezért nem meglepő, hogy a Jobbik és az LMP nyúl a legbátrabban és leghatékonyabban a web2-es eszközökhöz.

Az amerikai Obama-kampányt mintázó hazai próbálkozások azonban csak korlátozottan lehetnek sikeresek. Kiszelly szerint: olyan erős a polarizáció a mi háromosztatú erőterünkben – ahol létezik egy balos és egy jobbos szubkultúra, valamint a bizonytalanok egy óriási tömege –, amely nagyon megnehezíti azt a fajta elköteleződést valamelyik politikai erő mellett, mint Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban. „Ha Orbán rajongójává válok, odaégek. Ha Mesterházynak is rajongója leszek, akkor is odaégek, csak az a kérdés, melyik csoporthoz való csatlakozásomat veszik észre először a Facebookon. Elsősorban az érettebb korosztályok nem merik felvállalni kötődésüket, márpedig ők azok, akik aktívan foglalkoznak politikával. Ezért, miközben valóban az Obama internetalapú kampányát igyekszenek átvenni, de ott egyszerűen és következmények nélkül mutathatták ki elköteleződésüket a választók, például annak deklarálásával, hogy én az egészségügyi reform miatt támogatom Obamát. Így ez Magyarországon egyelőre nem biztos, hogy működni fog, inkább a meglévő bázisuk aktivizálásában, mozgósításában lehet komoly szerepe a közösségi szájtoknak.

A web2-es megoldásokban Obama valóban áttörést hozott, amikor megfordította a hagyományos kampányt (amikor a pártok fizetnek azért, hogy kiderítsék, mi érdekli a választóikat), hanem elérte, hogy a választók maguk rajzoljanak problématérképet. Ezt a módszert választotta Orbán Viktor is, amikor a facebookos rajongóitól kérdezte, milyen témák szerepeljenek az évértékelő beszédében. Azzal pedig, hogy Mesterházy Attila „bement” Orbán rajongói oldalára, illetve YouTube-videóban üzent Orbánéknak, szintén azt jelzi, hogy kezdik felismerni a webes közösségi terekben rejlő lehetőségeket: közvetlenül, kötetlen stílusban szólnak nemcsak rajongóikhoz, hanem a konkurencia táborához is. És ha a bizonytalanoknak –akik tehát nem mernek, illetve nem akarnak odaégni egyik táborhoz sem – nem is sikerül bizonyosságot adni, de legalább a személyes üzenetek és képi eszközök által az együttélés illúzióját kelthetik a saját táborukban. Olyan, mintha ott lennénk, mintha beleszólhatnánk a politikába mi is...

Kapcsolódó cikkek: Orbántól követel vitasorozatot Mesterházy - videó | Hajrá alma! | Facebook-on nyomulnak a magyar politikusok | Bokros évértékelőjéről csiripelünk | Noller-rapid: Kupper vs. Pettkó