Fotó: Molnár Attila

A jogászok szerint a magyar házaspárok között két okból nem terjedt el a házassági szerződés megkötése. Egyrészt amiatt, mert Magyarországon ennek még nincs olyan bevett kultúrája, mint a nyugati országokban, másrészt azért, mert ezt a dokumentumot itt egyelőre a bizalmatlanság egyik jeleként fogják föl.

– Egy-egy álomesküvő előtt, amikor dúl a szerelem, még senki sem gondol arra, hogy a várva várt házasságnak esetleg válás lesz a vége – fogalmazott egy debreceni ügyvéd. – A lányom huszonkét évesen megbolondult, számomra érthetetlen módon elvetette magát egy harmincéves férfi val – osztja meg történetét egy Sopron környékén élő vállalkozó. – Amikor szóba hoztam a lányomnak a házassági szerződést, megsértődött. – Olyannak ismered a páromat, hogy lenyúlja a pénzedet? – kérdezte tőlem, majd ezt válaszoltam: – Nem, a párodat valóban nem ismerem, de téged kislányom éppen eléggé ahhoz, hogy óvatos legyek – feleltem, és igazam lett.

Egy év múlva elváltak, s két év múlva a lányom ismételten megbolondult, újra férjhez ment, s rendkívül következetesen megint egy szerencsétlen, pénztelen fickót szemelt ki magának. Mondtam neki, azt viheted magaddal, amit a házassági szerződéssel az előző kapcsolatodból kimentettem neked. Több hozományra azonban ne számíts, mert inkább az árvaházat támogatom, mint a te ideiglenes férjeidet!

Az esetek többségében a válás hivatalos: bíróság előtt felbontják a házasságot, rendelkeznek a közös gyermekek sorsáról, a vagyon elosztásáról. A felek ágytól-asztaltól elbúcsúznak, s nem ritkán új életet kezdenek. Arra is van azonban példa, hogy az életközösség megszakad, de – anyagi vagy egyéb szempontok miatt – a házastársak hivatalosan nem válnak el, sőt szét sem költöznek. A gyerekeket esetleg közösen nevelik, ám magánéletük egyéb tekintetben nem keresztezi a másikét: önállóan szerveznek programot, mennek nyaralni, élik az életüket. A törvény szerint ezek a házasságok statisztikailag léteznek ugyan, ám tartalmukban már nincs közük ahhoz a kapcsolathoz, amelyre annak idején szövetkeztek a felek, vagyis tartós érzelmi és vagyoni közösséghez.

Sok mindent tisztázhat a szerződés

Méltatlan helyzetektől, évekig tartó pereskedésektől és rengeteg stressztől kíméli meg magát, aki a házasságot nem valamiféle habos rózsaszín álomnak, hanem két ember szereteten és megbecsülésen alapuló együttműködésének tekinti, és reálisan mérlegeli azt is: mi történik, ha ez a viszony megromlik? A házassági szerződés számos részletet előre tisztázhat, s megkönnyítheti a vagyon elosztását. A felek ugyanis egy ilyen szerződésben rögzíthetik, milyen saját vagyontárgyakkal, ingatlanokkal és ingóságokkal rendelkeztek a házasság megkötése előtt, s válás esetén hogyan osztoznak az e vagyon segítségével megtermelt javakból. Vagyis ha a férj egy jól menő céget birtokol, előre rögzítheti, hogy ennek nyereségébőlmilyen arányban részesülhet a felesége, s szabályozhatják azt is, hogy a különvagyonnak számító lakásból való kiköltözéskor mekkora lelépési díjra tarthat számot a távozó fél.

Nem véletlen, hogy a házassági szerződéskötések nagy részét épp a férfiak kezdeményezik – mondja dr. Grád András egyetemi tanár, pszichológus, ügyvéd, aki évekig előbb családjogi bíróként, majd a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság és a magyar Alkotmánybíróság szakértőjeként dolgozott, s három évvel ezelőtt önálló ügyvédi praxist indított. Szavai szerint inkább a férfiak rendelkeznek cégekkel vagy nagyobb vagyonokkal, amelyet szeretnének megóvni egy esetleges válás után is.

A középkorú pasik egy része úgy látja, a pénz rendben van, a tőke arra is elegendő, hogy beruházzanak egy plázacicára. A dolog azonban nem úgy megy, hogy beültetik az új Csincikét a terepjáróba. Hanem úgy, hogy a régi feleség meg az új husi együtt vo
Mi lesz a hálapénzzel?

Van, hogy az „extra” jövedelmüket biztosítanák be ilyen módon: egy dunántúli kórházban praktizáló orvos feleségének például a házassági szerződés aláírása előtt jutott eszébe, mi is lesz a hálapénzzel? A férj azzal érvelt: az az ő személyes zsebpénze, egyébként is bizonytalan az összeg nagysága, mint a kutya vacsorája.

– Jó, jó – mondta az asszony –, most még csak adjunktus vagy, keveset kapsz, de előbb-utóbb főorvos leszel, és akkor más lesz a helyzet.

– Úgysem tudod ellenőrizni, hány borítékot kapok, hülyeségre ne szerződjünk – alkudozott a doktor. Végül meggyőzte a nőt, úgyhogy a paraszolvencia nem került be a szerződésbe. Nem kevés pénzről lehetett szó, mert a férj sugárzott a boldogságtól, hogy ezt megúszta – mesélte el a történetet egy mosonmagyaróvári ügyvéd.

Nem csak esküvő előtt lehet

Korunk racionálisabb, anyagiasabb gondolkodásmódját tükrözi – mondja Grád András –, hogy egyre többen kötnek házassági szerződést. Ez rendszerint még a frigyre lépés előtt megtörténik, de olyanra is van példa, hogy a házasság tizedik, huszadik évében fordulnak a felek ügyvédhez emiatt. Egy név nélkül nyilatkozó, középkorú debreceni házaspár elmondta, közöttük egyszer került szóba házassági szerződés megkötése, de ezen úgy összevesztek, hogy majdnem válóper lett a vége.

– Elmentünk egy ügyvédhez, hogy a közös korlátolt felelősségű társaságunk ügyében néhány döntést rögzítsünk – mesélte a férj –, és a megbeszélésen elhangzott, hogy az általunk kért dolgokat nyugati országokban házassági szerződés formájában szokás elintézni. Először még nyugodt hangnemben kezdtünk egyeztetni a kft. fölosztásáról egy esetleges válás után, de ez sajnos másfél órás kiabálásba torkollt. Nem tudtuk eldönteni, hogy ki lenne a közös cégünk ügyvezetője, s ez odáig fajult, hogy a szerencsétlen ügyvéd előtt, aki csak jót akart, ott helyben beadtam volna a válópert – állította a férj.

A történet szerencsésen végződött: a földúlt házaspár hazament és kibékült. Házassági szerződést ugyan azóta sem kötöttek, de legalább nem váltak el.

Általában a család szeretné a papírt

Fiatal házasulandók esetében általában nem maguk a fiatalok, hanem egyikük családja kezdeményezi a házassági szerződés megkötését, méghozzá mindig az a família, amely már tehetősebb és komolyabb ingatlan- vagy cégvagyonhoz jutott. Indokként azt szokták fölhozni, hogy olyan családi vállalkozással rendelkeznek, amelyből egy esetleges válás esetén nem szeretnének tulajdont adni a házasság fölbomlása után már „idegenként” kezelendő félnek.

Grád András ügyvéd szerint ma már rendszerint nem tizennyolc, hanem inkább 25–30 évesen kötnek házasságot a felek. A jog szerint a házasság előtt szerzett vagyon amúgy is külön vagyonnak számít, így vagyonjogi szerződést az együttélés ideje alatt szerzett javakra szoktak kötni. – Az egyik fél akár ötszörösét, hatszorosát is keresheti a másik fizetésének, s ilyenkor kiköthetik, hogy az együttélés alatt szerzett vagyont is ilyen arányban osztják majd meg válás esetén – mondta.

Fotó: Teknős Miklós És a nő otthoni munkája?

De vajon nem igazságtalan-e „értéktelenebbnek” ítélni mondjuk egy négy órában dolgozó vagy a háztartást vezető és a gyerekeket nevelő feleség munkáját azáltal, hogy fizetésarányosan osztozkodnának a javakon? Grád András szerint ugyan nem forintosítható egy kiegyensúlyozott lelkű gyerek vagy a nyugodt családi háttér, de a szerződésben meghatározhatják a feleség otthoni munkájának ellenértékét. Szavai szerint a házassági szerződés nem más, mint egyfajta garancia.

– Láttunk már rebegő pillájú fiatal lányokat, akik látszólag szerelmesen kapaszkodtak ötven-hatvanéves gazdag férjjelöltjükbe. Miért van az, hogy ezek a lánykák sosem a panellakásban élő nyugdíjas „Józsi bácsikba” szeretnek bele, ha már mindenáron idősebb embert választanak maguknak? Költői persze a kérdés, de ha egy érzelem valóban tisztességes, akkor a vagyonjogi szerződés csak egy biztosíték, nem pedig eszköz arra, hogy a másikat kisemmizzék – mondja Grád András, aki bíróként hat év alatt ezer házasságot bontott fel, s ezeknek alig pár százalékában könnyítette meg az osztozkodást, hogy volt házassági szerződés. Ügyvédként évente négy-öt ilyen szerződést köt.

Ne az emlékezet számítson

Mint mondta, sokszor a házasság előtt meglévő javak puszta rögzítése is elég egy gördülékeny váláshoz, papír híján ugyanis a felek emlékezőtehetségére kell támaszkodni arról, milyen vagyontárgyat mikor szereztek. Egy értékes gyűjteményt, becses családi ékszert is belefoglalhatnak a szerződésbe, hiszen ha például régi fegyvereket gyűjt a férj, akkor bizonyára ragaszkodik azokhoz a darabokhoz is, amelyeket a házassága idején vásárolt.

– A házassági vagyonjogi szerződés sem kevesebbre, sem többre nem szolgál, mint hogy a megkötésekor létezett helyzetet rögzítse – mondta el dr. Maróti Edit szegedi ügyvéd. Az ötvenes éveiben járó ügyvédnő megjegyzi: régebben ez tabutéma volt. A házasulók úgy gondolták: ha őszintén szeretik egymást, akkor nincs szükség efféle, a másik iránti bizalmatlanságot előre deklaráló okirat készítésére. Az utóbbi években azonban az ő praxisában is egyre többször kötnek ilyen szerződést a házasuló felek. Az okok között a vagyoni különbségek növekedése áll az első helyen.

Egyre több az olyan eset, amikor a házasulók nem egyenlően vagyontalanul lépnek a házasságba. Előfordult, hogy a férjnek több ingatlana, több millió forint készpénze volt, a feleségnek mindössze egy kis összegű lakáskassza-megtakarítása. Egy másik esetben a fiatalember zenész volt, a hangszereit és az erősítő berendezéseit akarta különvagyonként megtartani.

A legegyszerűbb a házasságba vitt ingatlanokat számba venni – ebben eligazít a helyrajzi szám. Bonyolódik a helyzet, ha az egyik fél magánvagyonaként számon tartott telekre később közösen építenek házat – a felépítményt is automatikusan a telektulajdonos nevére jegyzik be az ingatlan-nyilvántartásba, ha a felek elfelejtik külön megosztani a tulajdoni hányadot. Ilyen esetben szokott előfordulni, hogy váláskor derül ki: a közös szerzemények valahogy úgy alakultak, hogy minden az egyik fél nevén szerepel. Szinte már klasszikus házassági vagyonvitának számít, amikor a válófélben lévők azon veszekednek, melyikük rokonsága vitt értékesebb ajándékokat a lakodalomba.

A nászajándék elosztása sem egyszerű

Előfordult, hogy egy háromszáz fős lagziban százan voltak a menyasszony oldaláról, de értékesebb ajándékokat vittek, mint a vőlegény kétszáz rokona. Válás esetén az is vita tárgya szokott lenni, hogyan osszák el az ajándék pénzből vásárolt tárgyakat: mi történjék, ha el kell dönteni, kié legyen a kanapé és kié a plazmatévé, de mindkét fél az utóbbit akarja. Máskor az okoz problémát, hogy az egyik vagyontárgy gyorsabban amortizálódik, mint a másik: tíz év alatt egy autó elveszti az értéke nagy részét, egy ingatlannak viszont még föl is mehet az ára.

Dr. Maróti Edit gyakorlatában a leghoszszabb házassági vagyonjogi szerződést egy korosodó asztalos íratta: a szakmájához szükséges összes szerszámot, minden egyes vésőt, fúrót, de még a facsavarkészletet is egyenként leltárba kellett venni, mert a házasulandó mesterember számára pótolhatatlan értéket jelentettek.

– A házassági szerződés segít a későbbi vagyonmegosztásban, de egyáltalán nem garantálja a civilizált válást – állította az ügyvédnő. A vagyongyarapodás szempontjából is nagyon sok múlik azon, hogyan alakul a későbbi együttélés. A házasfelek többnyire nem tudják függetleníteni magukat a külvilág hatásaitól – például ha egy férj és feleség egyenlőként lép be a házasságba, de később különböző okokból eltérően alakul kettejük karrierje. Egy diplomás házaspár férfi tagja vállalkozást indított, a felesége gazdasági igazgató lett egy neves cégnél. A vállalkozás nem jutott csődbe, de csak átlagos hasznot hozott. A feleség viszont nagyon jól keresett: sűrűn utazott külföldre, előkelő körökben mozgott. Az élet versenyében való eltérő siker pár év alatt kiürítette a házasságot, és elváltak.

Veszélyes a házzaságra, ha sikeresebb a feleség

Egy fiatal szegedi jogász hölgy, aki Dásaként mutatkozott be, arra hívta fel a figyelmet, hogy a házasságokat sokkal gyakrabban teszi tönkre, ha a nő a sikeresebb. A XXI. században is elevenek ugyanis azok a kulturális minták, hogy a férfi a fő kereső, ő a családfő. Dása azt mondta, neki mai huszonévesként sem volna ez ellen kifogása, nem akarja mindenáron ő viselni a kalapot, és szívesen élne „eltartott kisasszonyként” is. De ha mindkettejük munkájára és jövedelmére szükség van, az már egy más helyzet!

A mai világban együtt érvényesül a hagyományos modell, hogy a férfi harcoljon, keressen sokat, legyen győztes, azzal, hogy például Szegeden és környékén alig van képzett férfiaknak való állás. Tipikus mai helyzet, amikor a nőnek van állása, ő a kereső a családban, a férfi pedig munkanélküli: bűntudatos lesz, frusztrált, kevesebbnek érzi magát a feleségénél. Maróti Edit hozzátette: ez még súlyosabb gondot okoz az idősebb korosztályoknál. A férfiak nem tudnak mit kezdeni otthon, durvák lesznek, inni kezdenek, számos öngyilkosságnak is ez áll a hátterében.

Ha jön a fiatalabb

A siker is majdnem olyan veszélyes tud lenni, mint a lúzerség. Külön vagyonjogi kategória, amikor a meggazdagodott vállalkozó lecseréli a neki évtizedeken át támaszt nyújtó feleségét egy sokkal fiatalabb nőre.

– A középkorú pasik mérleget szoktak vonni, hogy mit értek el eddig az életben – mondta erről Dása. – Úgy látják, a pénz rendben van, a tőke arra is elegendő, hogy beruházzanak egy plázacicára, aki magasabb szinten teremtené újra a családi boldogságot. A dolog azonban nem úgy megy, hogy beülteti az új Csincikét a terepjáróba, elfurikáznak együtt a naplementébe, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Hanem úgy, hogy a régi feleség meg az új husi együtt volna jó: a régi tudja, hogyan kell kivasalni az inget, ízesíteni a reggelit. Az új is tud valamit, de vele még hamarabb eljönnek a szürke hétköznapok, a végén pedig újra osztozkodni kell.

Megkérdeztem: muszáj-e a házasság felbontásakor is ugyanolyan durván harcolni minden DVD-játszóért, mint a gazdasági életben?

– Nem muszáj, de sok esetben van kíméletlen harc a felek között – felelte dr. Maróti Edit. – Ha egyszer a piacgazdaság beépítette az emberek személyiségébe, hogy verseny van, nem lehet megállni, nem lehet engedni a másiknak, akkor a váláskor sem tudnak nemhogy nagylelkűen, de még belátóan sem viselkedni.

Kisemmizés

Arra számtalan példa akad, hogy házassági szerződés híján – vagy épp azzal – hogyan lehet kisemmizni családokat. (Mellesleg a múlt század elején még gyakran írtak ún. móringlevelet vagy hitbért, amely – korabeli házassági szerződésként – a házasulandók anyagi kötelezettségeit szabályozta, és azt a jegyző vagy a lelkész őrizte.)

Egy alföldi kisvárosban élő gazdag família egyetlen fia szegény lányt vett feleségül: a fiatalok a szülőkkel laktak egy többszintes házban. Az épületet a szülők a fiúra íratták, s még haszonélvezeti jogot sem kötöttek ki maguknak. Az ifjú férj később autóbalesetben meghalt, az egész ingatlant az özvegyen maradt feleség örökölte. Ő nem sokkal később szerelembe esett, s az új férfival közösen üldözték ki a házból az „öregeket”, akiknek egy egész élete munkája benne feküdt az épületben.

Szintén egy alföldi faluban történt meg, hogy a család unszolására a fiatalok házassági szerződést kötöttek: a traktust az ara keresztapja fogalmazta, s iratba foglalta: a lány ajándékba kap egy telket a szülőktől, amely minden növekményével együtt az ő különvagyona marad. A kőművesként dolgozó fiú a „növekmény” szónak nem tulajdonított túl nagy jelentőséget, csak miután felépítette rá a házukat, s öt év múlva az asszony elvált tőle, akkor döbbent rá: a ház, a telekkel együtt, különvagyonnak számít, abból semmit nem kap.

A többedszer házasodók óvatosabbak

Akik másodszor vagy harmadszor házasodnak, óvatosabbak: a középosztálybeli státuszú, negyvenes-ötvenes korosztály esetében a házasodó felek már olyan saját vagyonnal – legtöbbször lakással – rendelkeznek, amely nem közös szerzemény, így mindkét fél számára természetes, hogy nem formálnak jogot a másik tulajdonára. Az adatok szerint Európa szinte valamennyi államában évről évre egyre kevesebben kötnek házasságot.

A Központi Statisztikai Hivatal adataiból kitűnik, hogy amíg Magyarországon az 1970-es évek elején az élettársi kapcsolatok aránya az összes család százalékához viszonyítva 2,1 százalék volt, addig ez az arány az ezredforduló után tíz százalék fölé emelkedett. Az ezer lakosra jutó házasságkötések száma eközben az 1980. évi 7,5-ről 2006-ra 4,4 százalékra csökkent, és ma már minden harmadik új kapcsolat élettársi viszonynak tekinthető.

700 ezer élettárs

A statisztikák szerint ma Magyarországon 350 ezer pár él élettársi kapcsolatban, tehát hétszázezer embert érint ez a jogviszony. Élettársak esetén talán még fontosabb a vagyonjogi szerződés léte, mint házastársaknál. Utóbbiaknál a házasság alatt szerzett vagyon külön szerződés híján automatikusan feleződik, míg élettársi viszonynál a szerzés arányában történik az osztozkodás. Extrém helyzet: ha az egyik fél lottózik, és megnyeri az öttalálatost, házastársként kénytelen felezni a párjával, míg élettársként az egész összeg őt illeti. Az öröklésnél ez másképp van: az így szerzett javak az örökös különvagyonának számítanak, akár házastársról, akár élettársról van szó.

Tavaly júliusban lépett életbe a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény, amelyet 18 év feletti, azonos nemű párok köthetnek: a jogviszony anyakönyvvezető előtti akaratnyilvánítással jön létre, és az egyik fél haláláig vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat felbontásáig áll fenn. A „sima” és a bejegyezett élettársi viszony között a legfontosabb különbség, hogy utóbbi esetben vagyonközösség keletkezik, a kapcsolat fennállása alatt szerzett vagyon fele-fele arányban oszlik meg.

A nem bejegyzett élettársak esetén viszont a hozzájárulás arányában illeti meg őket a vagyon - vagyis aki többet fizetett a lakás árába, annak nagyobb rész jár belőle. A bejegyzett élettársak jogosultak tartásdíjra, végrendelet hiányában törvényes örökösöknek számítanak, és végrendelet megléte esetén is megilleti őket az úgynevezett kötelesrész. Az élettársak ezzel szemben csak végrendelettel örökölhetnek egymástól, és akkor is magasabb illetéket kell fizetniük.

Vidéken ritka a szerződés

Megfigyelhető, hogy házassági szerződéseket főként fővárosi, magasan kvalifikált férfiak kötnek: egy átlagos ügyvédi praxisban általában évente néhány ilyen szerződést írnak alá a felek, s a válások tíz-tizenöt százalékában támaszkodhatnak a jogászok ilyen jellegű szerződésekre is. Vidéken – főként faluhelyen – ez a gyakorlat még korántsem elterjedt. Még az olyan nagyvárosban, mint Debrecen sem gyakori a házassági szerződések száma. Ezt alátámasztja, hogy az általunk itt megkérdezett ügyvédek azt mondták: évente egy-két ilyen ügyben keresik föl őket a házasulandók. Volt olyan jogász is, akinek négy éve nem volt ilyen jellegű megbízatása. Ennek megfelelően a régió bíróságaira kerülő válóperes ügyek között is ritkán találni olyat, amelyben ilyen dokumentum szerepel.

A Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar megyei illetékességgel rendelkező, több mint kétmillió állampolgár fellebbviteli ügyeit ellátó Debreceni Ítélőtáblára nagyon kevés olyan családjogi peres ügy kerül – nyilatkozta Koszta János, az ítélőtábla titkára –, amelyben a bírák döntését házassági szerződés segíti. Ha van is ilyen dokumentum – tette hozzá –, az legtöbbször egyszerű fölsorolás, vagyis a férj és a feleség aktuális vagyoni helyzetének puszta rögzítése, semmint válás esetére szóló osztozkodási szerződés. Az ország nyugati felében viszont nem ritka az ilyen dokumentum.

Kerényi Ervin győri ügyvéd tapasztalata szerint elsősorban az újraházasulók kötnek házassági szerződést egymással. Őket azok a tehetős vállalkozók követik a sorban, akik több gazdasági társaságban rendelkeznek érdekeltséggel, vagyonrésszel s a házastársi vagyonközösség magában hordozná a vállalatok működésének esetleges zavarát.

A jó erkölcs a határ

Ám a házassági szerződésben sem lehet olyan feltételeket szabni, ami a jó erkölcsbe ütközik. Nyilvánvalóan nem lehet arra szerződni, hogy a feleség csak akkor részesül a házasságban szerzett vagyonból, ha fiúgyereket szül a férjnek – mondja a győri ügyvéd. Soproni kollégája praxisában fordult elő, hogy a gazdag menyasszony ki akarta kötni: ha a férje megszegi a házastársi hűséget, akkor a közös vagyon jelentős hányadából nem részesül. Ezen ugyan hümmögött a vőlegény, de úgy általában elfogadhatónak tartotta a feltételt. Az ügyvéd javasolta neki: a későbbi viták elkerülése végett pontosabban kellene definiálni, ki mit ért a házastársi hűségen. Kiderült: a nő egy másnak adott csókot, sőt az intenzívebb alkalmi flörtöt egyértelmű megcsalásnak tartja, a vőlegény azonban egy-egy futó, érzelem nélküli kapcsolatot – megesküdvén, hogy úgysem esik bűnbe – nem tekintett hűtlenségnek.

Gyerekről csak bíróság dönthet

Nem lehet házassági vagyonjogi szerződésben szabályozni a születendő gyermekek majdani elhelyezését – erről csak a bíróságnak van joga dönteni. Beszédes lehet azonban, ha a férj mégis nyilatkozik a házasság előtt egy ilyen szerződésben arról, hogy például válás esetén mennyi gyerektartást fizetne, s végül a konkrét élethelyzetben ennek a töredékét kínálja csak fel. – Ilyenkor egy bíró elgondolkodik azon, vajon akkor jelölt-e meg valós jövedelmi viszonyokat az apa, vagy amikor a fizetésre került a sor – mondja Grád András.

A sokat tapasztalt, hajdani családjogi bíró, ma praktizáló ügyvéd szerint bölcs dolog lenne, ha házasságkötés előtt minden pár kötne házassági szerződést, vagy legalább elkészítene egy, a meglévő vagyontárgyakat lajtromba vevő dokumentumot. – Rengeteg stresszhelyzetet lehet elkerülni egy ilyennek a birtokában – mondja Grád András, aki több évtizedes megfigyelését osztja meg velünk, amikor azt állítja: minél puccosabb és hivalkodóbb egy esküvő, annál biztosabban lesz válás a vége.

Mérséklet és önismeret

Szerinte a megfelelő önismeret és önmérséklet jó belépő a tartós házasságba. De ha valaki csak hatlovas hintóval, arany étkészlettel, nyolcemeletes esküvői tortával és félezres násznéppel tudja elképzelni ezt az ünnepet – nos, annak talán a látszat jóval fontosabb a valóságnál, s maga sem tudja, igazán, mit akar az élettől. Olyan elvárásokkal kezdi meg a közös életét egy másik emberrel, amelyeket a hétköznapokban szinte lehetetlen teljesíteni.

A paripák és a hatlovas hintó azt feltételezi, hogy valaki párjául királyra vágyik, vagy épp annak képzeli magát. S milyen kiábrándító ilyenkor a váláshoz vezető valóság, amikor kiderül: én csak Lajcsi vagyok, a szomszéd utcából, hétköznapi ember, teli gyarlósággal.

Kapcsolódó cikkek: A kokárda | A történet ereje | Ámítás nélkül | Charlie Sheen és felesége kibékültek | Félmeztelenül súlyzózik Tiger Woods a Vanity Fair címlapján