alkalmazások |

RSS |

előfizetés |

akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi

oldal tetejére

Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem | Akciók

Szolgáltatások
Nyomtatott mellékletek

NolTwitter |

2012. május
24. csütörtök

Belföld		Külföld		Gazdaság		Kultúra		Vélemény		Sport		Tud/Tech		Noller		Mozaik		A Lap

UP: Vigyázat, csalók!

Amikor az ország elviselhetetlenségéről folyik a szó (a következmények nélküli Abszurdisztán, tudják), márpedig szinte mindig arról folyik mostanában, a legelső elviselhetetlenségek között említtetik általában, hogy Magyarországon mindenki átver mindenkit; a csalás, a simliskedés vagy ahogy nem kicsit gusztustalanul eufemizálja a szleng: az okoskodás a hétköznapok része, sőt úgy gondoljuk, hogy a kelet-európai élet megkerülhetetlen velejárója, a túlélés alapfeltétele.

Uj Péter| Népszabadság| 2010. február 17. |27 komment

Cikk értékelés Be kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

kations | 2010. február 19. | 19:08:09

Nagyon jó és igaz cikk. A kommentek jó része is kiváló. Csak az az utolsó mondat a cikkben! Felteszem a szerző és a kommentelők sem elégedettek ezzel a helyzettel. Annyira lúzerek vagyunk, hogy csak úgy nyugodjunk bele? Vagy meneküljünk el innen?

kovacsi | 2010. február 18. | 02:58:33

Sajnálatosan igaz a cikk! És az utolsó sora is.Az okokat is ismerjük jól, mi mindig is ilyen félfa..a gyerekek voltunk.
A fejétől büdösödik a hal. S bár U.P is így látja, de talán abban téved, hogy ennek hatását elbagatelizálja.
Teee Betyár! Viccelsz?(remélem)
Egyik humoristánkat idézve: "én az ő feleségével,hahaha... ő a te feleségeddel, hahaha.., te az én feleségemmel? Hű-ha!

zsirafmadar | 2010. február 17. | 19:43:33

Le is tiltattam az adatainkat ízibe'.

zsirafmadar | 2010. február 17. | 19:42:29

Kedves Uj Péter, én bizony a csalódások után igenis bankot váltottam. Elég volt ebből, hogy bankkártyáért megyek, és befektetésre próbálnak rábeszélni, ajánlatokkal hívogatnak, kártyaőrzési és postázási díjként az esedékesség előtt három hónappal leszedtek 2000 forintot, miközben én mentem be a kártyáért a bankba, és soha nem is értem postázást vagy őrzést. És bizony, mint Kohlhaas Mihály, addig járok a nyakukra, amíg meg nem magyarázzák, mi az, hogy kártyaőrzési és postázási díj, és vissza nem fizetik a nyomorult kétezer forintot.

Amikor az uszoda előtt kellett fagyoskodnom, mert a szokásos nyitás csúszott több órát, mert ott bulizott előző nap szeretve tisztelt bankom összes munkatársa, akkor tényleg elmentem a legszociálisabb profilú hazai bankba, és rejtett költségeket nem tartalmazó számlát nyitottam.

És ha becsuk a metróvezető, akkor is érdeklődöm szerényen, hogy lát, és úgy csukja rám az ajtót hét hónapos terhesen, kisgyerekkel kézen fogva, vagy nem is lát??? Kérdezni kell, és jelezni, sokszor, sokszor.

Az állam is átver, például adja el az adataimat. A tudatosvasarlo.hu írja:
"A törvény (...) – a kereskedelmi lobbi nyomására – sajnos a szabad adatkereskedelmet tette főszabállyá, amit csak maga az érintett, kifejezetten a letiltást kérelmező nyilatkozatával tud megakadályozni. A tudatos vásárlók jogosan érzik úgy, hogy ennek éppen fordítva kellene lennie, hogy itt valójában a magánélethez való alapvető joguk szenved sérelmet."

Le is tiltattam az adatainka

zstoth75 | 2010. február 17. | 17:59:37

A kapitalizmus maga a polgári álszentség alatt terpeszkedő teljes fertő és kizsákmányolás.

Nyugaton azért elviselhetőbb a helyzet, mert a különböző ellenkultúrák - elsősorban a munkásmozgalom - átmenetileg humanizálták és demokratizálták a rendszert. Ma már ott is számos helyen rohad az egész, csak a tengerparti szállodákból és az álnyugatos hozsannákból nem ez csapódik le nálunk.

A Kádár-rendszer utolsó harmada éppen a piaci (értsd: kapitalista) fordulat, a bürokrácia burzsoá átalakulása és a szocialista-kommunista, munkásmozgalmi kultúra szétesése miatt vált ilyen korrupttá. Bár hol vannak az akkor elsíbolt ezrek a mai milliárdokhoz képest?

MoRa_Lisa | 2010. február 17. | 17:49:27

Csatlakozom Uj Péterhez:

pesszimizmus ON

tn68 | 2010. február 17. | 16:30:34

Moderálási alapelvek- komment törölve -

betyaar | 2010. február 17. | 15:29:57

Hát, kedves(?) Új Péter, azért ekkora öngólt ritkán lát az ember.
Volna szíves felsorolni, hogy a cikkében említett, lehúzós "multik" között mennyi a magyar tulajdonú? Vagy akár csak kelet-európai?
Szerintem települjön át az ön által olyannyira imádott országok valamelyikébe, hazája úgysem volt soha.

Lukrécia | 2010. február 17. | 14:44:25

Re: Adamu | 2010. február 17. | 13:14:04
Rossz válasz, valahova HAZA is kell tudni jönni. Mire elmennél, kedves Adamu, úgyis házhoz jön a Nyugat (sőt, túljelentkezés is van az üresedő helyekre), és a saját - közelről nem is annyira szeplőtlen - képére formál minket. Röviden: Én speciel jobban örülnék, ha maradnátok ;-)

Re: minime | 2010. február 17. | 13:18:02
Ja. Olyan magyaros ;-)

minime | 2010. február 17. | 13:18:02

annyira felszínes és semmitmondó ez az írás...

Adamu | 2010. február 17. | 13:14:04

A nagyszuleim és szuleim itthon maradtak, pedig jó okuk lett volna kivándorolni (menekulni). Én veluk ellentétben nem éltem háborúban vagy forradalomban. Mondhatjuk, a békeidok gyereke vagyok. Már nekem is vannak gyerekeim, és ma úgy látom az oseim hibáztak. Sajnos innen menni kell, szuloként tartozom ennyivel a gyerekeimnek, az o jovojuknek.

Lukrécia | 2010. február 17. | 11:09:08

Volt régebben egy Wahorn András interjú - talán a MANCS-ban?- és két dolog ragadott meg belőle:
Elutazott külföldre, de hazajött, mert úgy érezte (!), hogy sehol nem olyan számára az élet minősége, mint itthon. Ez sokunkra igaz.
A magyarok alaptulajdonságának azt tartotta: képtelen az együttműködésre. Ez is igaz.
Kedves Uj Péter, a közepes diagnosztát többre tartom, mint a kiváló patológust. Kitartás, már csak gonoszságból se haljunk ki, kedves magyarok ;-) Akkora lúzerek vagyunk, hogy még KÖZÖS ellenséget se bírunk találni :D
Tudjátok: Kés a hátunkban, de csak akkor fáj, ha nevetünk!

sydney | 2010. február 17. | 11:06:21

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Józsi | 2010. február 17. | 11:06:10

Az a baj, hogy az összes bűnözői csoport pártnak álcázza magát. És az összes multi a pártoktól vásárolja a jogszabályokat, igy mindent lehet nekik is.

Ma már minden hatalom és pénztulajdonos elérte az olajbiznisz résztvevőinek szintjét az ügyészségtől a bíróságokon át a közműcégekig , a Magyar Telekomig és az ELMŰ-ig.A Raifeisenig, a CIB-ig, a biztosítókig. A fővárosi pénzbeszedőig.

Akinek pedig nincs hatalma, pénze, befolyása, az dögöljön meg.

Valószínűleg még azok járnak a legjobban egy kis idő után.

alamuddin | 2010. február 17. | 10:44:52

A legkirívóbb az, hogy egy BŰNÖZŐI CSOPORT pártnak álcázza magát, bejut a parlamentbe és hatalmat szerez a birkák felett, 8 évig röhög a markába. A napokban kezd megtelni velük az előzetes.....Viszont a szlogen : " becsületes párt "

dexter | 2010. február 17. | 10:27:40

Na igen, bankok. Az példál nonszensz, hogy lehetetlenség a fizetésedet a munkáltatótól borítékban kérni. Akár tetszik akár nem, csak átutalással kaphatod.

Ha lenne jogszabály ami kimondja, hogy a munkavállaló kérésére készpénzben kell folyósítani a fizut, a jelenlegi bankszámlatulajdonosok kb. 80%-a nem lenne rákényszerítve ennek a szarnak az igénybevételére és mindjárt másként feküdne a leányzó. Gondolom az erőteljes bankárlobbi pillanatok alatt megakadályozna egy ilyen törvénytervezetet a "korszerűségre" és a "modern pénzügyi kuttúrára" hivatkozva.

kovacs | 2010. február 17. | 09:40:13

Csodalatosan megkozelitette a valosagot ez a cikk. En tizezer kilometer tavolsagrol veszekszem ezekkel a gondolatokkal a regi ohazarol, melyet 40 eve elhagytam, de eletem vegeig szeretnem, ha kitudnank torni ebbol az ordogi korbol..........

alibaba | 2010. február 17. | 09:24:30

Azt hiszem UP fején találta a szöget ismét.Tessenek csak elolvasni a Himnuszt végig és akkor rájönnek, hogy az elmúlt 1000, azaz ezer évben a magyar néplélek semmit nem változott. Még mindig önmaga legnagyobb ellensége.

weatherby | 2010. február 17. | 09:18:09

A magyarok általában a világ legrosszabb fajtája.... Mindenki a maga kényelmére gondol, lopják a közt, és kevesen törődnek vele. Mindig dicsekednek saját dolgaikkal, azonnal készek bármit megfogadni, de igen késedelmesek a végrehajtásban. Kevés dologgal foglalkoznak, kivéve a dőzsölést és a köznek a meglopását. Ebben nagyon serények.
Francesco Massaro velencei titkár (a doge titkára) vetette papírra ezeket a sorokat 1523-ban.

medve1942 | 2010. február 17. | 09:07:18

Egy kis adalék egy jó százesztendős simlihez. Ezeket a budavári dolgokat azért tudom, mert egyszer beleástam magam Benczúr híres képébe Buda visszafoglalásáról. Ő is odafestette Eugent a foglalók közé, bár tudta, mi a heléyzet. Sőt. Megváltoztatta az előteret, ahol most ágyúcső és egyéb élettelen dolgok vannak. A nagy vázlaton, amely a Hadtörténeti Múzeum tulajdona, még halott török asszony és csecsemő van, továbbá egy repedt török váza, ami igencsak egyértelmű szexuális szimbólum. Vagyis Benczúr egyes korabeli tanúságokat követve arra célzott, hogy a német-római felszabadítók is igencsak férfiból voltak. De aztán szólhattak neki, hogy moderálja magát, végülis az Osztrák-Magyar Monarchia ünnepelt festője, és nem holmi független értelmiségi. Hát így született meg a Nemzeti Galéria változata.

grafoanalitikus | 2010. február 17. | 08:07:30

"Tanulság nincs, hacsak az nem, hogy soha a büdös életben nem fogunk ebből kimászni." Írja a szerző.
Régi tény, hogy az emberek mintát követnek pici gyerekkoruktól kezdve a sírig. És kiét? Természetesen az általuk tisztelt, vagy netán irígyelt előljáróikét.
A megoldás kulcsa ebben rejlik. Jó példával kell szolgálni felülről lefelé.
Ergo: nem az alsó szekciókban kell kezdeni a népoktatást, hanem a felsőben.
Olcsóbbis, eredményesebb is.
Aki kipereg, netán nem megy át a vizsgán, kerüljön egy szinttel lejjebb, vagy ugorjon a legalsóra, ha ez sem segít, menjen a dutyiba.
"A jó példa ragadós!"

minekpista | 2010. február 17. | 07:51:27

Moderálási alapelvek- komment törölve -

lenoardo999 | 2010. február 17. | 07:48:04

Moderálási alapelvek- komment törölve -

puli | 2010. február 17. | 07:30:18

Fura a nol másik cikkében keményen támadták a hozzászólók Kövér Lászlót pedig ugancsak azt állította mint e cikk szezője ,-mármint romokban az országés a morál .
Én szeretném megjegyezni hogy nem lett volna mit lopni 20 év óta ha az " átkosban " mindenki " fusizott és csalt volna .
Folyamodvány nem kellene ma gürcölnöm ha más lett volna a valóság .!!!

medve1942 | 2010. február 17. | 07:26:25

Kedves Pista, amit itt írok, ez nem tartozik egészen hozzá a dologhoz, amiről Új Péter ír, egyébként ironikus túlzással és talán még inkább túézó pesszimizmusal, de azért elmesélem. A derék Savoyai Jenőnek egyáltalán nem kellett akkor magyarul tudnia, egyrészt, mert itt csak kastélyt építtetett (Ráckeve), de tudtommal sose látta. Másrészt Buda visszafoglalása Lotharingiai Károlyra maradt, Jenő, a képzett hadvezér egy bélfertőzés áldozata lett, és, hogy úgy mondjam, végigfosta az ostromot. Amelyet egyébként gőleg külföldiek vívtak a némnet-római birodalom seregeként, egy-egy harcos magyarral, mint például Petneházy Dávid hajdúi (bár maga Petneházy, a korábbi "thökölysta" személyesen szintén nem volt jelen).
Hogy aztán miért áll ott Savoyai Jenő, Prinz Eugen, der edle Ritter szobra a Várnál? Mert a zentaiak, akik Jenő tényleges ottani győzelméért szobrot készíttettek neki, végül nem tudták kifizetni a művet, és így Budán ragadt. Ha már ott volt, felállították, jól ment egy neobarokk Róna József-szobor a szintén neobarokk Várpalotához.

Rá Dios | 2010. február 17. | 07:24:04

"...soha a büdös életben nem fogunk ebből kimászni."
Nem fogunk. Sőt.

Hallgatom a volt és leendő kormányzati tényezőt, aki a tisztesség hatalmának helyreállításáról beszél magával ragadóan. Látom ugyanakkor, hogy valójában már kettős hatalom érvényesül. Nem a régit legyőző tisztesség, csak a "új", vagy akár csak "másik" erő hatalma.
Szóval hagyjanak engem békén az új-régi szónokok!
Élni kell. Nem kell elől járni a csibészségben, de ne is érjen felkészületlenül.

minekpista | 2010. február 17. | 04:14:17

Moderálási alapelvek- komment törölve -

És itt most nem arról a jelenségcsoportról beszélek –bár az összefüggés kétségtelen –, amely mostanában megtölti az újságokat, és amely mögé szeretjük elbújtatni a saját kis (nagy) csalásainkat, tehát a politikusok lenyúlásairól, a korrupciós láncokról és hasonlókról, hanem azokról a csalásokról, amelyeket mi magunk, abszolút politikamentesen követük el egymás kárára. Nyereségvágyból.

Vannak a gazdasági és társadalmi életnek olyan területei, amelyek szinte szimbólumaivá váltak a magyar tisztességtelenségnek, például a futball, az építőipar vagy a vendéglátás. A bundázás már a hatvanas-hetvenes évektől jelen van – a mai napig, tényleg mi is lett azokkal a meglepően jól beazonosított rutinos hátvédekkel és U20-as titánokkal, akiknek a neve fölmerült a tavalyi nemzetközi sportfogadási botrányban? –, a nejlonharisnya-csempészéstől a totóbotrányokig lehetne sorolni tucatnyi sumákságot, manapság az adócsalás megy leginkább, meg ami azon kívül belefér, csak a véletlen, és esetleg az egyes szereplők mögött fölsorakozó érdekérvényesítő erő függvénye például, hogy egy játékos-adásvételi ügyletben mindenki megkapja-e a szerződésben rögzített járandóságát. A vendéglátóipar elmúlt hatvan évének emblematikus simliskedéseit hadd ne közhelyezzem végig a hortobágyi palacsintába reciklált rántotthús-daraboktól a két kis jugoszláv konyakra kiszámlázott 170 000 forintig, lényeg a lényeg, hogy nagyon kevés, általában hülyének is nézett piaci szereplőt kivéve a többség – a sarki büfés, az önkiszolgáló nagymenzás és a belvárosi luxusétterem egyaránt – ma ehhez a normához igazodik: minél szarabb kajáért-piáért minél több pénzt lehúzni. Az építőipar pedig az építőipar, ott az a normális, ha nem fizet senki senkinek, cserébe mindenki irtózatos mennyiségű adót csal, túlszámláz, kilop, fantomizál. Itt már megjelenik a csalási láncban az állam is, lelkes, minden hájjal megkent szereplőként.

Szó sincs róla, hogy a mindig példaképként szolgáló, nagyjából normálisan működő nyugat-európai országokban tökéletesen simlimentesek lennének ezek a területek –már csak azért sem azok, mert elég nagy számban dolgoznak ezekben a bizniszekben keleteurópaiak –, de ott az átverések okozta erkölcsi és anyagi kárt némileg enyhíti, hogy a simliskedések mellett azért többnyire jó teljesítményekkel is találkozik az ember.

Egy darabig úgy gondolhattuk, hogy ez a sokkoló erősségű szélhámoskodási hajlam a Kádár-korszak öröksége, ott szokott rá mindenki arra, hogy féllegálisan, illegálisan üzleteljen, vállalkozzon, mutyizzon, de húsz évvel Kádár után már nyilvánvaló, hogy mély gyökereket eresztett ez a gaz a magyar valóság talajába.

Sőt azt látjuk, hogy a nyugati munkaerkölcs, vállalkozási kultúra terjesztőiként tisztelt multinacionális cégek is gyorsan alkalmazkodtak az itteni viszonyokhoz, és nemcsak az állammal, illetve a nagyban kötött üzleteikben alkalmazzák a helyi módszereket, de az egyszerű ügyfelet is időről időre megpróbálják átverni.

Persze, sokan foglalkoztak már ezzel a jelenséggel is: Günther az alsó-szászországi műbútorasztalos otthon a világ legszerényebb, legtörvénytisztelőbb polgára, lakott területen nem hajt ötvennél gyorsabban, a zebránál akkor is megáll, ha ötméteres körzetben nincs gyalogos, esténként egy sörnél többet véletlenül sem inna meg a kocsmában, és már akkor is gyalog megy haza, kocsiba ülni eszébe sem jutna, de amikor kéthetes balatoni nyaralásra érkezik, Hegyeshalomnál már bedob egy felest, és száznyolcvannal csapatja az autópályán, Alsóörsön pedig már szénrészegen, nyolcvannal ugrasztja szét a járókelőket a zebrán. Tehát percek alatt igazi keleteurópai taplóvá válik.

Na, hát nagyjából ilyenek lettek a mi multijaink is, az elmúlt két hónapban három is megpróbált egészen döbbenetesen pofátlan módon lehúzni, a képembe hazudtak többször is, csak azért, hogy néhány ezressel többet fizessek nekik. Bank, telefontársaság és biztosító, egymás után.

Ez a legbosszantóbb és legostobább módja a csalásnak. Bepróbálkoznak, hülyének néznek, aztán, ha nem jön be, megrántják a vállukat. A normális reakció az lenne, hogy azonnal szerződést bontasz velük, igen ám, de Magyarországon például bankot váltani többnapos, akár -hetes procedúra, úgy intézték maguknak a szabályokat, és ha maguk a szabályok egyes ügyekben nem is nehezítik a váltást, amikor rákérdezel, megint cinikusan hazudnak a pofádba. Megéri nekik. Megéri az ügyintézőnek, a telefonos ügyfélszolgálatnak, de még a vezérigazgatónak is. Mert tízből öt-hat bejön, és százból talán jó, ha két ügyfél háborodik föl annyira, hogy lelép.

Tanulság nincs, hacsak az nem, hogy soha a büdös életben nem fogunk ebből kimászni.