Palotanegyed a munkásosztálynak

Negyven éve, 1970 és 1975 között egy hatvanezres városnegyed nőtt ki a földből a XV. kerületi prérin: Újpalota. Azelőtt még a neve se létezett: az 1968 novemberében megejtett alapkőletétel előtt találták ki.

Nem azért, mintha palotanegyedet készültek volna építeni az akkori uralkodó osztálynak, a munkásosztálynak, hanem visszautalva a középkori Palota településre. Valami egészen új készült itt, a szocialista építőipar diadalmenetének első igazán nagy lépése: 13 500 lakás – abból az egymillióból, amelyet a következő 15 évre irányoztak elő országosan. Békásmegyer valamivel később épült, s azután tervezték csak Káposztásmegyert és a Kispesti lakótelepet.

Az újpalotai városnegyed terveit Tenke Tibor vezetésével a Típustervező Vállalat készítette, s okulván a korábban épült Üllői úti és kelenföldi panelek hibáiból, igyekeztek elkerülni a sematizmust. Az eredményt látva ez furcsán hangzik: úgy értették, hogy nem csak egyetlen típusú épületből képzelték el a lakótelepet, hanem tizennégyféle kockaházváltozatból. Alacsonyabb sávházak (úgynevezett „kövérházak”) mellett magasházakat is terveztek, változatosabb erkélykiképzést és színes paneleket is használtak például. Az egészet pedig erdővel szerették volna körülvenni. A lakásokat valamivel nagyobbra méretezték, mint Kelenföldön: 30-40 centiméterrel. Bennük beépített konyha, meleg víz, távfűtés és linóleumpadló – amire még a munkálatokat 1971 februárjában meglátogató Kádár János is megjegyezte: „A változások egyik fontos jele, hogy nőnek a minőségi igények”.

A kellő számú épületpanel előállítása érdekében Budapest egyik házgyára csak ide termelt. Nagy újítás volt, hogy a fürdőszobát például előre összeszerelték, s úgy emelték be. A házakat a 43-as Állami Építőipari Vállalat rakta össze: naponta 12 lakást építettek átlagban. A falakat hamar felhúzták, a gépészettel azonban lemaradásban voltak: a fűtés elkészültéig két kiszuperált gőzmozdony motorja fűtötte télen a kész házakat. És végre 1970 márciusában megtörtént az első tízemeletes épület műszaki átadása, novemberben megalakult a leendő lakók lakásszövetkezete, s 1971. március 15-én beköltözött az első család: Gugyella Jánosék.

Rákospalotáról jöttek, egy üzlethelyiségben berendezett ideiglenes lakásból, öten: férj, feleség, kisgyerek, nagypapa és nagymama. Az első újpalotaiak beköltözéséről természetesen minden újság beszámolt. A fotósok megörökítették a pillanatot, amikor a családfő átvette a lakáskulcsot Valachi Gyula tanácselnöktől, majd azt is, ahogy megkezdődött a behurcolkodás a ZIL platójáról, föl a második emeletre.

Gugyella János szívesen emlékszik a negyven évvel ezelőtti költözésre
Gugyella János szívesen emlékszik a negyven évvel ezelőtti költözésre

Utánuk a következő években még 60 ezer ember érkezett, ám hamarosan szembesülni kellett azzal, hogy e megyeszékhelynyi tömeget nem képesek ellátni a késve épülő szolgáltató létesítmények, kevés az ABC, nincs művelődési ház, nincsenek szórakozási lehetősségek, nincs például mozi. Így aztán még sokáig megmaradtak azok a bódék, amelyekben már az építőknek is lángost, gyümölcsöt és élelmiszert árultak. Az ide költöző 15 ezer munkáscsalád háromnegyedében volt gyerek, 1975-ben 12500-an éltek itt 14 év alattiak de a befogadásukra kezdetben nem volt elég iskola, óvoda és bölcsőde.

Végül nem 13 500 lakás készült, mint kezdetben tervezték, hanem 15 400. A lakótelep egyik jelképének szánt épület, a tizennyolc emeletes víztoronyház 1974-ben épült, tetején egy 600 tonnás víztömegbírású tartállyal, melyben aztán állítólag sosem volt víz. 1974-ben már a lakótelep első építési hibái is nyilvánosságra kerültek: például, hogy az úgynevezett F típusú házak teteje beázott, kivétel nélkül mind a negyvennyolcé. Másrészt beindult a korabeli „panel plusz” mozgalom is: sokan megpróbáltak szert tenni néhány plusz négyzetméterre, leválasztva a közösből a bejárati ajtajuk előtt lévő kis folyosóbeugrót. Nagy divat volt ez az „előszobázás” a nyolcvanas években. A házak aljában megjelentek a kis üzletek, bérbe adták még a szárítókat is.

Újpalota sokáig a világ végének számított Budapesten, de a közlekedési nehézségek a Csömöri úti felüljáró átadásával, a Keleti pályaudvarig járó expresszbusz forgalomba állításával enyhültek, s javított a helyzeten az Örs vezér térig járó metró is. Mégis voltak, akik visszaköltöztek a városba, mert unatkoztak, nem találták a helyüket, hiányolták a kirakatokat, a kultúrát, és fáradtak voltak munka után még bekutyagolni a belvárosba színházi élményekért, moziért. Való igaz, a nyolcvanas évekig művelődési központ sem épült Újpalotán, s máig sincs mozi, bár ezt már azóta pótolja a közeli Pólus Center. Ennek ellenére éltek itt olyan értelmiségiek, művészek is, mint például Kocsis Zoltán vagy Raksányi Gellért.

És még itt él az „első újpalotai”, Gugyella János is, ugyanabban a lakásban, ahová negyven évvel ezelőtt beköltözött: a Nyírpalota út 1.-ben, a 2. emeleten, igaz, hogy az utat akkor még Hevesi Gyula útnak nevezték. Az óbudai hajógyár egykori lakatosa most 64 éves, nyugdíjas, megszenvedte a rendszerváltást, a gyár tönkremenetelét, mint nagyon sok hasonló korú fizikai munkás. De azért megtalálta a helyét ebben az új világban is. Mindig közösségi ember volt: annak idején is azért lett az első beköltöző, mert a lakásszövetkezetben bekerült a vezetőségbe, s amikor megkérdezték, ki vállalná, hogy először költözzön, jelentkezett. A hajógyár szinte ingyen biztosította a ZIL-t, jöttek segíteni a munkatársak. Így költöztek ide a felesége szüleivel, s a két és fél éves kisfiukkal. Más világ volt. Akkoriban összejártak a szomszédok, jó közösség volt a házban. Szövetkezeti ház lévén a lakást meg kellett venniük: 150 ezer forintba került, s kezdőrészletnek 27 ezret kellett befizetni. Állítja, hogy jó kis házak ezek, csak ezeket is gondozni kell. Az ő házukat például a panelprogram keretében szigetelték nemrég, s így most családonként évi 60 ezer forinttal kevesebb a fűtésköltség. Gugyella úr sose unatkozott Újpalotán. Emlékszik a koncertekre az egyik iskola tetején, a téli jégpályaépítésre. Most a Szövtárs Egyesületben dolgozik, amelyik a házak megújulását segíti. Talán csak egy uszoda hiányzik neki – mondja – az még elférne itt.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.