Katolikus kezdeményezés a romák védelmében
– A romák elleni újabb és újabbgyilkosságokról hallva első reakciónk az imádság volt. Az Üllői úti Örök Imádás templomában imaórát szerveztünk az áldozatok emlékére. A megrendülés, a felháborodás és az együttérzés arra indított, hogy más kezdeményezéseket is tegyünk. Inspirációt merítettünk Sólyom László köztársasági elnöknek a kislétai gyilkosság után, tavaly augusztusban megfogalmazott üzenetéből is: a jelenlegi helyzetben a cigányság mellett állni becsületbeli kérdés – meséli Szőke Péter jogász, a Sant’Egidio katolikus közösség képviselője, hogy milyen előzmények vezettek a konferencia megrendezéséhez.
Cigányügyi tanácskozásokkal tele a padlás, a mostani azonban unikális a maga nemében. Ebben a témában nem találtunk példát arra, hogy katolikus szervezésű eseményen együtt szerepeljenek egyházi személyek, politikusok, egyházhoz nem kötődő szakértők és a roma holokauszt túlélői.
– Katolikusként – folytatjaSzőke Péter – hiszünk a szavak erejében. Szeretnénk létrehozni a jóakaratú emberek koalícióját. Lehet, hogy sok konferenciát tartanak a cigányokról, de nem vagyok biztos abban, hogy a remény tiszta szava elégszer elhangzik. A gyilkosságoknak a civilizált együttélés is áldozatul esett. Sok olyan fórumra lenne szükség, amely a remény építőköveit képes összegyűjteni, és egymásra rakva szilárd erődítménnyé emelni.
A rendezvényen a bécsi Ceija Stojka roma asszony a bergen-belseni koncentrációs táborban elszenvedettekre emlékezik, többek között a református Balog Zoltán, a parlament emberi jogi bizottságának fideszes elnöke, Katz Katalin, a jeruzsálemi Héber Egyetem tanára, Ladányi János szociológus és Székely János katolikus püspök is előadást tart. Valamint Mohácsi Viktória, a Mozgalom a Deszegrációért Alapítvány igazgatója, az SZDSZ-ből már kilépett volt európai parlamenti képviselő.
– A gyilkosságok idején többszolidaritási kezdeményezés indult a romák mellett, de ezek mára mintha kifáradtak, feledésbe merültek volna – mondja Mohácsi Viktória. – A feltételezett elkövetők elfogása óta egyre nagyobb a csend, a rendőrség és a nemzetbiztonság felelősségéről is kevés szó esik. A társadalom napirendre tért a történtek felett. Pedig a cigányság brutálisan rossz helyzete nem javult, a rasszizmus és a mindennapos kiszolgáltatottság a gyilkosságok megszűnése után sem csökkent. Ezért is örülök ennek a konferenciának: végre egy lépés abba az irányba, hogy próbáljuk meg ébren tartani a társadalom lelkiismeretét. És külön jó, hogy a szervezők katolikusok. Bár templomba ritkán járok, én is hívő vagyok. Most is gyakran imádkozom otthon, de azokban a hónapokban, amikor a gyilkosságok történtek, egyetlen napot sem hagytam ki. Mégis, úgy látom, hogy a konferencia szervezőinek erősebb a hite, mint az enyém. Hála Istennek, eltökélten hisznek abban, hogy sikerül pozitív jövőképet nyújtani a cigányságnak. Engem néha elfog a kétség...
Mit várnak a katolikusok a jogvédőktől, és mit a jogvédők az egyháztól? Szőke Péter a maga részéről más módszereket részesít előnyben, de a polgárjogi küzdelmet is legitim formának tartja. XXIII. János pápa szavait idézi: keressük azt, ami összeköt, félretéve, ami elválaszt. Mohácsi Viktória az oktatási szegregációról fog beszélni a konferencián. A katolikus iskolák többsége szerinte nem hajlandó fogadni hátrányos helyzetű roma gyerekeket, és ezzel az egyház maga is hozzájárul a cigányok kirekesztéséhez. A roma jogvédő reméli, hogy – talán éppen ennek a tanácskozásnak köszönhetően – sikerül változásokat elindítani az egyházi intézményeknél.
Szőke Péter veszi vissza a szót:
– A történelem bizonyítja,hogy Magyarország azokban az időkben volt sikeres, amikor a befogadás, ha úgy tetszik, az integráció pártján állt. Egészen biztos, hogy a magyar társadalomban van szellemi és lelki tartalék, amelynek a mozgósításával meg lehet akadályozni, hogy végérvényesen elszabaduljanak az indulatok. Ha szeretettel és barátsággal közeledünk másokhoz, akkor az anyagi javakban szűkölködő szegényeknek is segítünk megőrizni a legfontosabbat, a méltóságukat. Ezért hangsúlyozom anynyira a reményt. A katolikusok számára a remény nem széplelkűség, hanem végrehajtható, racionális cselekedetekben is megnyilvánuló életprogram.
A Saint’Egidio (Szent Egyed) katolikus közösség 1968-ban alakult Rómában. Napjainkban a világ 71 országában van jelen, taglétszáma 50-60 ezerre tehető. Tevékenysége középpontjában a „szegények iránti tevőleges szeretet” áll. A közösségnek idehaza Budapesten, Győrben és Pécsett működnek csoportjai. A tagok önkéntes munkában, térítés nélkül végzik szolgálatukat – Magyarországon elsősorban a hajléktalanok és a szociális otthonokban élő idősek körében.
