Solt Ágnes szerint a szegregált telepek lakói abból indulnak ki, hogy a mélyszegénység állapotából nem lehet kitörni. Az ezzel ellentétes cselekedet és vélemény, amely ennek az állításnak a kétségbevonásához vezethet, súlyos kritika az összes mélyszegénységben megrekedt emberre nézve.

Az illetőt kirekesztik, hisz a kritika azzal szembesít, hogy valaki jelentősen javíthat saját sorsán. A közösségi öszszetartozásba nem tartozik bele egymás fejlődésének segítése sem. A telepeken élők inkább csak a bajban számítanak a másikra, és még rokoni körben sem jellemző, hogy hozzájárulnak egymás gyarapodásához – áll a vizsgálatot összegző tanulmányban.

A cigánysággal foglalkozó szakértők egy része hevesen támadta a kutatást – hozzájuk csatlakozik most a kisebbségi ombudsman is. Kállai Ernő szerint a tanulmány vitathatatlanul pillanatképeket ad néhány szegregált telep életéből, ám az egyes, önkényesen kiválasztott pillanatból összevágott „film” nem feltétlenül dokumentarista alkotás. Sokkal inkább a fikció, sőt a horror műfajába illik.

A kisebbségi ombudsman hangsúlyozza, hogy megfelelő ismeretekkel és szilárd szakmai tudással bármilyen kutatásnak lehet létjogosultsága. A szóban forgó tanulmány azonban nem minősül mértékadó publikációnak. Márpedig – állapítja meg Kállai Ernő – minőségi kontroll nélkül publikálni tilos és veszélyes, függetlenül a szerző jó szándékától, naivitásától, netán segíteni akarásától.