A betegszállítás rögös útjai
– Többször előfordult, hogya betegszállító autó kuplungja szétszakadt, vagy a kormányműve hibás volt – állítja Tábori Kálmán, a Szolnoki Betegszállító Bt.-re panaszkodó betegek szószólója. Évek óta dia líziskezelésre szorul, és a Bács-Kiskun megyei Lakitelekről hetente háromszor viszik a szolnoki műveseközpontba. A betegek gyakran másfél órás késéssel érkeztek az ellátásuk helyszínére, s ugyanekkora csúszással indultak haza is.
– Előfordult, hogy egy másik, szolnoki dializált beteggel nem is szerepeltünk a hazaszállítandók listáján, noha rendszeresen ugyanazokon a napokon hoznak-visznek bennünket – panaszolja Tábori Kálmán, abetegsége miatt leszázalékolt tanár. – A kezelésem háromig tartott, de csak hatkor érkezett meg a betegszállító autó, amiben a sofőrrel együtt már öten ültek. A vezetője hiába telefonált másik kocsiért a fuvarokat szervező diszpécsereknek, ott azt válaszolták: oldja meg a helyzetet, ahogy tudja. Végül egy kungyalui férfi beteg, akit korában többször is műtöttek, felajánlotta, hogy az egyik idősebb martfűi sorstársa az ölében utazhat.
Az ismétlődő problémák miatt hatvan beteg nemrég levélben fordult a Szolnoki Betegszállító Bt. vezetőihez. Miután minden maradt a régiben, az ÁNTSZ regionális intézete és az Egészségbiztosítási Felügyelet segítségét kérték. A panasz kivizsgálása még tart.
Az ügyben érintett betegek többsége hetente háromszor jár dialíziskezelésre Szolnok, Bács-Kiskun, Csongrád és Pest megyéből. Rajtuk kívül még több ezer beteget szállít a szolnoki vállalkozás. Ha például egy törökszentmiklósi háziorvos Budapestre, netán Sopronba utal valakit, őket is a térségi ellátást végző szolnoki betegszállító cég viszi.
Az utazás közben előfordult, hogy az autó ajtaja, máskor a kereke esett ki. Télen nem volt fűtés az utastérben, nyári gumikkal közlekedtek.
A kezelések után nemritkán három-négy órát kell várni a hazaszállításra, s ez még azok számára is megterhelő, akik viszonylag jó fizikai állapotban vannak. Azoknak viszont, akik a veseelégtelenségen kívül még más betegségekben is szenvednek – szív- vagy cukorbetegek, netán idősek vagy magatehetetlenek –, a várakozás szinte elviselhetetlen. A vidékieknek előbb meg kell várniuk a szolnoki betegek hazaszállítását, így akad olyan páciens, aki – bár délután háromra végez – csak este fél nyolcra ér haza. Megtörtént az is, hogy egy beteget „véletlenül” otthon felejtettek, s ennek miértjére a szállítócég nem tudott magyarázatot adni.
– Tapasztalataink szerint akéséseket és a hosszú várakozást nagyon sokszor „csak” a gépkocsik rossz műszaki állapota és a gondatlan szervezés okozza – állítja Tábori Kálmán.
Szeghy Gergely, a Szolnoki Betegszállító Bt. vezetője elismeri: a panaszok egy része jogos, a kocsik állapota például nagyon sok problémát okoz.
– Tizenhét éve, amikor egytársammal beindítottuk a céget, még új autókkal közlekedtünk, de az évek múlásával nem jutott elég pénz a járműpark felújítására – mondja. A magánbeteg-szállításra az OEP-pel kötöttek szerződést, ám a tőlük kapott összeg évről évre egyre kevésbé fedezi a költségeiket. Előfordul, hogy Szolnokról Kunszentmártonba kell elmenniük, csak azért, hogy egy ottani beteget beszállítsanak a háziorvosához, majd hazavigyék. Ilyenkor a Szolnokról oda- és visszaút költségét nem téríti meg az OEP, benzinpénz ugyanis csak akkor jár, ha beteg ül az autóban.
Nekik viszont ellátási kötelezettségük van, s ilyenkor is menniük kell a betegért. Szeghy Gergely szavai szerint egyre kevésbé éri meg betegszállító vállalkozást működtetni. Arra a kérdésünkre, hogy akkor miért nem hagyja abba, azt válaszolta: azért, mert évekig dolgozott mentőtisztként, egyéb képzettsége nincs. Igyekeznek talpon maradni, s ott spórolnak, ahol tudnak: a sofőröknek minimálbért fizetnek, az autókon pedig csak a legszükségesebb karbantartást végzik el.
Amikor a szolnoki példát említjük Bíró Ferencnek, a Betegszállítók Országos Egyesülete elnökének, azt mondja: több betegszállító cég van bajban hasonló okok miatt. Hozzáteszi: aki folyamatosan figyel az autók műszaki állapotára, és rendszeresen javíttatja azokat, régi járművekkel is megfelelően el tudja látni a feladatot. Az egyesületnek hetvenöt betegszállító cég a tagja – köztük a Szeghy-féle szolnoki bt. is. Az országban kilencvennégy magáncég végez az OEP által finanszírozott betegszállítást: akad köztük, amelyik csak három-négy autót üzemeltet, mások tizenöt, húsz gépjárművel viszik a kezelésre szorulókat.
– Az egészségügyi törvényszerint tizenöt-húszezer lakosra kell jutnia egy betegszállító autónak, amely nem lehet több tízévesnél. Ám ezek a járművek leterheltek, általában százezer kilométert futnak évente, van, amelyiket csaknem egymillió kilométer megtétele után cserélik le – mondja az egyesület elnöke, aki szerint az OEP olyan feltételeket is szab, amelynek költségeit nem téríti meg. Ezek közé tartozik, hogy a szolgáltatóknak huszonnégy órás ügyeletet és diszpécserszolgálatot kell ellátniuk, amelynek fenntartása a betegszállító cégeket terheli.
A kilencvennégy magánszolgáltató évente majdnem hárommillió beteget szállít, hatszázötven autóval, s egy esztendőben negyvenmillió kilométert tesznek meg a gépjárművek. Sok vállalkozás pengeélen táncol: ha például drágul a gázolaj, az veszteséget okoz, hisz a működtetési szerződésben még alacsonyabb árakon számolták ki a díjszabást. Van, aki például lízingelte a járműveket, s nem tudja fizetni a törlesztést.
Bíró Ferenc azt állítja: az idén nagyjából egymilliárd forint többletpénzre lenne szükség ahhoz, hogy a betegeket biztonságos körülmények közt szállítsák a kezelésekre.
Még ebben a hónapban találkoznak az egészségügyi miniszterrel, mert tőle várják a probléma megoldását, vagyis azt, hogy több pénzt kapjanak az OEP-kasszából. Bíró Ferenc hangsúlyozta: ha nem változik a finanszírozás, több szolgáltató is kieshet a rendszerből, márpedig ez az egész magán-betegszállítás működtetését veszélybe sodorhatja.
Az OEP sajtóosztályán megkeresésünkre annyit közöltek: a költségvetés számairól az Országgyűlés döntött, ezeken ők nem változtathatnak.
Magáncégek 1992-től vesznek rész Magyarországon a betegszállításban. Két évvel ezelőtt, 2008 januárjától szétváltak a mentési és a betegszállítási feladatok: amíg az előbbieket továbbra is túlnyomó részben az Országos Mentőszolgálat, illetve más, erre a feladatra működési engedéllyel rendelkező szolgáltatók végzik, addig azoknak a betegeknek a szállítását, akiknél nem szükséges legalább mentőápolói felügyelet a szállítás idejére, betegszállító szolgáltatók teljesítik. A mentőszolgálat járművei akkor kapcsolódnak be a betegszállításba, ha a szállítás sürgős, vagy ha mentőápolói vagy mentőorvosi felügyelet szükséges. Arról, hogy mentőautóra vagy betegszállítóra van szükség, minden esetben a szállítást elrendelő orvos dönt.
