Iskolai pofonok, némasági fogadalom
– Fura gyerekek járnak hozzánk – mondja mosolyogva egy 18 éves molett lány, amikor a Kolping Katolikus Szakképző Iskoláról kérdezem.
– Ugyan, mitől furák?
– Hát nem nagyon szeretnek tanulni. Én se tanulok sokat, a nyolcadikat elsőre nem is tudtam elvégezni. Most ötös vagyok. A mi osztályunkban a többséget semmi sem érdekli.
– Ők miért járnak ide?
– Mert máshová már nemveszik fel őket.
A lány amúgy bemutatkozott, s megmondta, milyen szakmát tanul, s melyik faluból jár be Szekszárdra. Adatait mégsem írom le, nem akarok neki bajt okozni: az iskola igazgatójának utasítása szerint ugyanis tilos a diákoknak újságírókkal szóba állniuk.
Legalábbis azóta, hogy kiderült: az intézmény egyik tanulóját többször is bántalmazták a társai. Két verésről valaki mobiltelefonnal felvételt készített, s azt megküldte egy internetes portálnak. Miután az iskolai agresszió kitudódott – bár feljelentés nem történt –, a rendőrség vizsgálódni kezdett.
Buda Bernadett, a szekszárdi rendőrkapitányság szóvivője közölte: január 11-én elrendelték a nyomozást garázdaság gyanújával. A sértett 19 éves, mondta a szóvivő, s a két, filmre rögzített bántalmazás tavaly szeptemberben, valamint 2010. január 4-én történt.
A fimre vett agresszió visszhangja nagy volt. Ebben szerepe volt annak, hogy lányok között csattantak el a pofonok, s annak is, hogy a szekszárdi iskola katolikus intézmény. A bántalmazás módja is hozzájárult a megrökönyödéshez. Az első, egyébként rendkívül homályos felvételen az látszik, hogy egy lány idegesen felugrik az osztályban az asztalától, mert mellett ülő lánytársa lelökte a tolltartóját. Felveszi, az asztalra dobja, csapkodja a tanszereit, mire a mellette ülő visszalöki a hozzá repült tolltartót talán valamit mondhatott is és tovább provokál, mire az ideges rátámad. Az ekkor még ülő lány visszatámad, ráveti magát, földre viszi, s fejét kíméletlenül a padlóhoz veri. A másik „klip”: egy lány ül a széken, társnője lehajol hozzá, és kétszer, erősen pofon vágja. A sértett mindezt ellenállás nélkül tűri. (Elterjedt, hogy a két verekedés csak színjáték volt, de ezt a rendőrség eddigi vizsgálata cáfolja.)
Amikor a fenti felvételek ismertekké váltak, telefonon találkozót szerettem volna kérni az iskola igazgatójától, László Pétertől. Soha nem volt elérhető. Pár nap elteltével személyesen kerestem föl. Fogadott, de azonnal jelezte, hogy nem akar az esetről nyilatkozni. Hozzátette: e héten az iskola közleményt ad ki, ebben leírják, mi történt, s azt is, hogyan akarják meggátolni a hasonló atrocitásokat. Ami ez utóbbit illeti, annyit azért elmondott, hogy január 4-e óta őrt alkalmaznak, aki nemcsak a kaput vigyázza, de a belső nyugalmat is.
László Pétert faggattam az iskoláról is, s megtudtam tőle, hogy az 1991-ben alapított intézménynek 660 tanulója van, a létszám évek óta nagyjából ugyanennyi. A felvett fiatalok közt a szokottnál nagyobb százalékban találunk hátrányos helyzetű, többféle tanulási zavarral – például súlyos olvasási és számolási gondokkal – küszködő gyerekeket, sokuknak a közösségbe való beilleszkedés és az órák fegyelmének elviselése is komoly nehéz séget okoz.
A diákok családja gyakran roppant szegény, a szülők közt sok az iskolázatlan, motiválatlan munkanélküli. Ennek ellenére a felvett diákok 95-96 százaléka elvégzi az iskolát. Arról nem készül statisztika, hogy később miként boldogulnak tanult szakmájukkal. Ennél többet az igazgató nem hajlandó megosztani velem, mondván, minden, amire kíváncsi vagyok, elolvasható az iskola honlapján. Azt felelem, hogy a iskolai honlapok „politúrozottak”, inkább kérdeznék, ám ő a beszélgetés tizedik percében feláll a helyéről, így jelzi a harmincas éveiben járó direktor: ennyi időt szánt rám, a diskurzus véget ért.
Igyekeztem megtudni, hogy a mobillal felvett verekedéseknek kik voltak a szereplői, ám az általam megkérdezett diákok – lehet, hogy a nyilatkozati tilalom miatt – egybehangzóan azt válaszolták: nem ismerik sem a sértettet, sem a két bántalmazót, az iskola több telephelyen működik, a tanulók keveset tudnak egymásról.
Az egyik diák azt mondta: ő azt hallotta, hogy a filmeken látható lányokat a varrónők között kell keresni. Közülük azonban senkit nem sikerült szóra bírni.
A rendőrség – személyiségi jogok miatt – nem közölte, hogy kik voltak a bántalmazók.
Így kénytelen voltam az iskolából hazafelé induló gyerekeket kérdezni az esetről.
– Azért küldtek ebbe az iskolába a szüleim, mert nálunk fontos a katolikus hit – állítja egy 17 éves vékonyka lány, aki nem szakmát tanulni jött a Kolpingba, hanem érettségizni.
– Az igaz viszont, hogy a társaim közül sokaknak semmit sem jelent a hit. Szeretek idejárni, rendesek a tanárok.
Az általam megszólított, érettségire készülő diákok kivétel nélkül dicsérik az iskolát.
A szakmát tanulók kevésbé:
– A mi osztályunk taníthatatlan – véli egy szőke lány, aki egy Szekszárd melletti faluból ingázik. – Ráadásul a fiúk néha leugatják a tanárokat.
– Nem ritka, hogy a fiúk verekednek – mondja egy férfias megjelenésű, magas srác. – Tavaly bejött egy fickó az iskolába, és megverte az egyik gyereket, mivel az bántotta az ő barátját, aki abba az osztályba járt. Az viszont, hogy már lányok is verik egymást, meglepett.
– Miért? – kérdez vissza egyköpcös fiú. – Ha beütöd az internet keresőjébe azt a két szót, hogy „iskola” és „agresszió”, kiesik félmillió cikk.
Megnéztem: „csak” 58 ezer esett ki.
