Ilyen még nem volt Magyarországon: nem fizetik a segélyeket
Van egy polgármesteri hivatal, ahol az önkormányzat szeptember óta nem, vagy csak részletekben fizeti ki a munka híján segélyekre szoruló emberek rendelkezésre állási támogatását. Amikor Nyírkátán fizetnek, akkor is előfordul, hogy az önkormányzat felé (is) eladósodott családok jövedelméből visszatartja az elmaradt kommunális díjakat. A rát, vagyis a rendelkezésre állási támogatás az aktív korúak szociális ellátása arra az időszakra, amíg az önkormányzat nem tud k
özcélú munkát biztosítani. Az ellátást az államkincstár utalja a településekhez, amelyeknek azt húsz százalék önrésszel kell kiegészíteniük. Így jut a rászorulókhoz 28 ezer 500 forint. A törvények szerint tartozást nem lehet behajtani bizonyos jövedelemtípusokból – ilyen a táppénz, a gyes, a családi pótlék vagy a munkanélküli segély. De nem lehetne a szintén a létfenntartást célzó rátból sem, vagyis az önkormányzat akkor is törvényt sért, amikor nem fizeti a támogatást, és akkor is, amikor levonja a családok kommunális tartozásait.
Ez évtől módosult a szociális törvény. Rátot egy családban csak egy aktív korú felnőtt kaphat. Ez a változás – a szociális tárca becslései szerint – 30-35 ezer embert érint. A szegény családokban ekkora jövedelemkiesés még nem látható, súlyos következményekkel járhat. (Még nem lehet tudni ugyanis, milyen stratégiákat alakítanak ki az emberek, hogy a szegénységük ne mélyüljön tovább, menynyire lesz képes a közmunkaprogramok kiszélesítése elérni ezeket a családokat.)
Fokozza a nehézségeket, ha az önkormányzatok kiszolgáltatják az amúgy is sérülékeny családokat az önkormányzati önkénynek. Kovárik Erzsébet, a szociális tárca államtitkára azt mondja: a nyírkátai esethez hasonló törvényszegésre, jelesül arra, hogy egy önkormányzat ne fizesse ki az emberek jogos, havi járandóságát, még nem volt példa a rendszerváltás óta.
A nyírkátai ügy azt jelzi: bármi megtörténhet. A jogalkotót ugyanis felkészületlenül éri, hogy egy önkormányzat – a rossz anyagi helyzetére hivatkozva – „játszadozni” kezdhet a segélyek kifizetésével.
A rendszerváltás egyik nagy vívmánya az önkormányzatiság: abból kiindulva, hogy helyben jobban ismerik a problémákat, a települések viszonylag nagy mozgástérrel rendelkeznek, amikor szociálpolitikai dönté seiket hozzák és kiadásaikat szervezik. Zolnay János szociológus tavalyi tanulmánya szerint a rugalmasan kezelt segélykasszából a települések átcsoportosítgatják a pénzeket más ágazatok felé – például intézmények fenntartására –, hiszen a leggyengébbek úgysem hallatják a hangjukat.
„Az önkormányzati újraelosztás és intézményfinanszírozás nem csökkenti, hanem növeli az egyenlőtlenségeket”, fogalmaz a szociológus. Ez az egyenlőtlenség fokozódhat, ha törvénytelen rendeleteket alkotnak – Monokon vagy Újkígyóson, például, ahol a szociális kártya bevezetését szavazta meg a testület. Némely önkormányzat a rendkívüli segélyek kifizetését a porta rendezettségéhez vagy elvárt magatartáshoz köti – az ilyen a rendeletek szintén ütköznek a szociális törvénnyel, és rendre el is buknak az Alkotmánybíróságon, ahogy ez például a Somogy megyei Gadács esetében történt. Ott a testület megsemmisíttette azt a rendeletet, amelyben kizárták a segélyezésből a kávét, italt, cigarettát fogyasztókat.
Az alkotmányt sértő rendeletek tehát gyakoriak, az azonban, hogy hónapokon keresztül ne fizessék ki a jövedelmet pótló segélyt, még sosem fordult elő.
Nyírkáta polgármestere azt mondja – nincs pénzük fizetni. Az önkormányzati tárca erre úgy reagál: akkor nincs mit tenni, hiszen a polgármester nem alkotott rendeletet arra, hogy nem fizeti ki a segélyeket. Ha nincs rendelet, nincs számon kérhető szöveg sem.
Kovárik Erzsébet szerint a rendszerváltás után kialakult demokrácia és jogállamiság kérdőjeleződik meg azzal, ha az államban bizalmatlanság alakul ki az önkormányzatokra bízott pénzek elköltése miatt. Mivel lehetne mégis megvédeni a családokat egy ilyen helyzet kialakulásától? Különösen azért égető e kérdés, mert a januártól egy családban már csak egy felnőtt jogosult a támogatásra, ha azt sem kapják meg, gyakorlatilag jövedelem nélkül maradnak.
A szakállamtitkár azt mondja, sokszor előkerült már az a gondolat, hogy a családi pótlékhoz és a gyeshez hasonló ellátássá kellene alakítani az aktív korúak rendelkezésre állási támogatását, hiszen akkor az emberek közvetlenül az Államkincstártól kapnák a pénzt. A rát jól körülírt támogatás, a jogosultak köre egyértelmű. Kovárik szerint azért nem lehet kikerülni az önkormányzatokat, mert azok húszszázaléknyi önrésszel járulnak a támogatás összegéhez, vagyis abban érdekeltek, hogy visszaszorítsák a munkanélküliséget. Az önrész a PM kontrollját is jelenti, mert ha az önkormányzat beszáll a havi segélyezésbe, akkor a településnek nem érdeke, hogy a jogosultak köre „elszálljon”. Ha megszűnne az önkormányzat ellenőrző funkciója, félő, hogy hirtelen sokkal többen jelennének meg a rendszerben.
Az állam tehetetlenségét jól érzékelteti, hogy a minisztériumhoz karácsony előtt futott be a nyírkátai családok segélykiáltása. Kovárik Erzsébet, felismerve, hogy a törvénysértő polgármester ellen nincs eszköze, a nagy karitatív szervezetekhez fordult. A baptisták juttattak élelmiszereket a faluba, ahol az emberek – minden jövedelem híján – éheznek.
– Régóta tudjuk, hogy bajvan az önkormányzati szociális rendszerrel. Állami és önkormányzati feladatok keverednek, sok olyan kötelezettséget a települések nyakába varrtak, amelyek nem rájuk tartoznának. Milyen alapon kérünk ezek ellátásához még hozzájárulást is? Közel 3200 önkormányzat működik az országban, tulajdonképpen 3200 kis köztársaság – fogalmaz a nyírkátai eset kapcsán Kovárik Erzsébet.
A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára azt mondja, az önkormányzati szabadság a segélyezésben fontos érték, nem itt kellene beavatkozni. Zongor Gábor szerint a segélyekhez jutás feltételrendszerét kell szigorítani, illetve meg kell erősíteni a hivatali apparátust a szociálisan nehéz helyzetben lévő településeken. A nagykátai esetet egyedinek tartja. – Ha egy család rendszeresen nem fizeti az önkormányzatnak a kommunális díjat, az törvénysértő. De ezt az állapotot nem másik törvénysértéssel kell megoldani. Márpedig a díjhátralékot a segélyekből levonni törvénysértő, ahogy a segélyek visszatartása is az – fogalmaz.
Program program hátán
Kiválthatják-e a bizonytalan állami közmunkaprogramok, átképzések a minimális életfeltételek biztosítását jelentő segélyt? Az állam több mentőövet is próbál beépíteni a rendszerbe, hogy a kieső bevételek szegénységmélyítő hatását mérsékelje. Januárban 15 milliárd forintból országos közmunkaprogramok indulnak. Azon önkormányzatok, amelyek pályázatukban a rátból kikerült emberek alkalmazását vállalnák e programokban, előnyt élveznek az elbírálási folyamatban. (Ez a program öt hónapra biztosít munkabért.) Folytatódik a költségvetési büdzséből finanszírozott Út a munkához, illetve az uniós forrásokból az Út a munka világába program.
Folytatódik a Lépj egyet előre progképzést nyújt az alacsony iskolai végzettségűeknek. Ezeknél a tanfolyamoknál is előnyt élveznek a rendelkezésre állási támogatásukat elveszítők. A nyílt munkaerőpiacon is próbálkozik az állam: jelentős támogatást kapnak bérköltségeik csökkentésére azok a munkáltatók, akik exrátost vesznek fel.
