A magyarországi felnőtt lakosság közel hatvan százaléka érdeklődik valamilyen szinten a gazdasági és politikai élet legalább egy területe (leginkább a belpolitika, illetve a hazai gazdaság, legkevésbé a külpolitika) iránt, e csoport fele – tehát a felnőtt lakosság harmada – követi napi szinten a politikai/ gazdasági eseményeket.

Teszik ezt elsősorban hírportálok segítségével (a televíziókra – a többség számára elsődleges információforrásra – a felmérés nem tér ki); a felnőtt lakosságnak csak alig több mint egytizede olvas rendszeresen politikai napilapot, míg internetes hírportált majdnem háromszor ennyien (30 százalék) látogatnak naponta.

Aki egyszer átállt... A napilapok rendszeres olvasóinak több mint egyharmada hírportálokat is rendszeresen látogat, míg a hírportálok rendszeres látogatói közül csupán egyhatod rész tekinthető rendszeres újságolvasónak is – azaz a napilapok olvasói nyitottabbak a hírportálokkal szemben, mint azok látogatói a nyomtatott sajtó irányában.

A kutatás eredménye szerint az országos politikai napilapok rangsorát a Népszabadság vezeti, a rendszeres olvasók száma alapján viszont nagyjából a Magyar Nemzettel áll egy szinten. Az internetes ranglista jóval „szellősebb”: a legnépszerűbb két hírportál: az Origo és az Index mögött az országos politikai napilapok online változatai elmaradnak látogatottságban.

Az internetre fogják. A legalább egy hírportált napi szinten látogatók több mint fele úgy érzi, hogy az internet miatt ritkábban olvas nyomtatott politikai napilapokat. A másik oldalról nézve: a rendszeres napilapolvasók negyede, a nyomtatott sajtót csak időnként választóknak pedig a harmada választaná gyakrabban a papíralapú informálódást, ha nem tehetné meg ezt az interneten. Sőt a napilapot egyáltalán nem olvasók egytizede is „az internetre fogja” a nyomtatott változattól való tartózkodását.

Értelemszerűen a hírportálok rendszeres látogatóinak döntő többsége (kilenctizede) a nyomtatott sajtó elé helyezi az online hírcsatornákat, és preferenciájukat még az is nehezen befolyásolná, ha fizetőssé tennék az online tartalmakat.

Álomhatár. A megkérdezettek többsége bizonytalan volt (nem tudja/nem válaszol) a tekintetben, hogy mennyit volna hajlandó áldozni havonta on line tartalmakért, mindenesetre a felmérés azt hozta ki, hogy a felhasználók néhány száz forintos havi díjat még kifizetnének, de ezer forint fölött már átbillenne a mérleg a nyomtatott sajtó javára. Azaz efölött már inkább napilapot olvasnának; 3000 forintos havi díj mellett pedig az online preferáltsága már csak 16 százalékos lenne, a nyomtatott sajtóé pedig 36 – jelenleg nulla forintnál 86 százalékon áll az online, míg a napilapok 9-en). Magyarul: a napilapoknak – e felmérés alapján legalábbis – csak akkor volna esélyük, ha az internetes tartalmakért a többszörösét kellene fizetniük az olvasóknak (igaz, a felmérés nem tér ki arra, hogy milyen tartalmakért kellene fizetni: ugyanazért, ami most ingyen elérhető, vagy csak az „extrákért”).

Ugyanakkor az ezerforintos határnál sem növekedne a nyomtatott sajtót preferálók aránya olyan ütemben, mint ahogy az internetesé csökkenne – sokakat ugyanis elriasztana, elbizonytalanítana, ha fizetniük kellene a hírportálok tartalmaiért.

Közgazdasági nonszensz. – Irreális a több ezer forintos havi díjjal kapcsolatos kérdésfelvetés, ezt jelzi a válaszadók alacsony hányada is. Az pedig közgazdasági nonszensz, hogy a felhasználók ugyanazért a tartalomért, amit eddig ingyen megkaphattak, pénzt adnának ki – nyilatkozta lapunknak a felmérés kapcsán Gálik Mihály, a Corvinus Egyetem média tanszékének vezetője.

Szerinte öngyilkossággal érne fel, ha a vezető hírportálok fizetőssé tennék a hozzáférést tartalmaikhoz; legfeljebb akkor lehet ennek értelme, ha olyan exkluzív plusztartalmakat tudnának kínálni, amelyekért már megéri pénzt kiadni.

Milyen újság? Ami a hírportálok és a napilapok közönségének viszonyát illeti, a médiaközgazdász felhívta a figyelmet arra, hogy az online közösségnek van olyan hírfogyasztó rétege, amelynek tagjai már az iskolában tanulták az internet használatát, akik még televíziót sem néznek, s akik számára az újság gyakorlatilag nem létezik. A felmérés azonban nem bontja fel a válaszadókat sem internethasználat, sem korosztály szerint, így ebből nem derül ki, hogy ezt a tizen-huszon éves réteget már semmilyen módon nem lehet rávenni a nyomtatott sajtótermékek fogyasztására.

Ami az NYT-nak nem ment... Az online tartalmak fizetőssé tételével kapcsolatban megkerestük Bajomi-Lázár Péter médiakutatót is. A Budapesti Gazdasági Főiskola tanára szerint a kérdés eldöntését nehezíti a nemzetközi tapasztalatok ellentmondásossága.

Példaként említette a New York Timest; az amerikai lap 2005 és 2007 között próbálkozott azzal, hogy online változatának egy részét fizetőssé tegye, de a kísérlet akkor kudarcba fulladt, így az ma ismét ingyenesen érhető el, legalábbis egyelőre.

A Médiakutató főszerkesztője kitért arra is, hogy a mai nyomtatott sajtó és az online hírportálok nem feleltethetőek meg teljes mértékben egymásnak. Egyrészt azért nem, mert ma még a nyomtatott lapot olyan helyzetekben – buszon, kávéházban, strandon – is lehet olvasni, amikor az online tartalmakat nem, vagy csak nehezebben. Igaz, ezen az e-book (hordozható, kijelzős könyvolvasó – a szerk.) vagy annak valamilyen változata a következő években változtathat.

Másrészt azért nem, tette hozzá, mert a mai napilapok vonzereje már nem a frissességükben rejlik – ezen a téren nem versenyezhetnek a hírportálokkal –, hanem abban, hogy azoknál alaposabban járják körül a napirenden szereplő politikai eseményeket, azaz nemcsak a történésekről számolnak be, hanem azok hátteréről is.

– Úgy látszik tehát, hogyrészben eltérő fogyasztói szükségleteket elégítenek ki a nyomtatott és az online hírmédiumok – jegyezte meg. Neten fizetni nem menő. A kutató a magyarországi nyomtatott újságok online változatának fizetőssé tételéről úgy vélekedett: ezt egyebek mellett az is kétséges vállalkozássá teszi, hogy az online bankkártyás fizetés nálunk még nem terjedt el; az adatlopástól tartó felhasználó nem szívesen adja meg kártyája adatait, ráadásul a viszonylag kis összegek bankkártyás kifizetésére egyelőre nincsenek gazdaságos megoldások.

Kapcsolódó cikkek: A Facebook megelőzi a tévét | Háromdimenziós napilap jelent meg Belgiumban | Hány mód létezik David Hasselhoff megkínzására? | Rabolj ki, kérlek! | A világhálón is fizetős lehet a minőségi tartalom