Dupcsik Csaba szociológus, történész szerint nyilvánvaló, hogy az egész népcsoportot sértő, általánosító kifejezés használata önmagában véve is diszkriminatív. A szociológusok ezért általában nem elemzik a jelentését, nyilvánvalónak veszik, hogy a „cigánybűnözés” fogalma az intellektuális szemétdombra való. Időnként azonban a kutatók rákényszerülhetnek arra, hogy a szemétben kotorásszanak.

A „cigánybűnözés” a hatvanas évektől kibontakozó rendészeti szakirodalomban jelent meg, és 1974-től vált hivatalos rendőrségi statisztikai kategóriává – mondta Dupcsik Csaba, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének szervezésében tartott konferencián. A hivatalos meghatározás szerint azt az elkövetőt tekintették cigánynak, aki cigány közösségben él, és csak formálisan rendelkezik bejelentett lakással, valójában rendszeresen vagy idényjelleggel vándorol. Illetve: letelepszik, de munkát nem vállal, életmódjában a cigány hagyományokat követi. A hagyományok közé sorolták a leányszöktetést és -vásárlást, a vérbosszút vagy például azt a felfogást, hogy a családfenntartás a nő kötelessége.

Szigorúan véve a kritériumokat, valószínűleg senki sem számított volna cigány elkövetőnek – jegyezte meg a szociológus. A helyzet abszurditását fokozza, hogy a Belügyminisztérium és a Legfőbb Ügyészség kiadványa Hegedűs Sándor ügyész ismertetése szerint hangsúlyozta: nem szabad cigánynak tekinteni azokat, akik életvitelét a „becsületesen dolgozó állampolgárok közé való tartós beilleszkedés jellemzi”.

A rendőrség képviseletében Tonhauser László egy 1988-as fórumon próbálta elmagyarázni, hogy a „cigánybűnözés” csak kriminalisztikai fogalomként használatos, a bűnözés adatainak feldolgozását segíti, és nem kriminológiai kategória. Nem tudjuk, hogy a hallgatóság számára kiderült-e, mi a különbség a kriminalisztika (nyomozástan) és a kriminológia (bűnügytan) között. Mindenesetre a Belügyi Szemlében a „cigánybűnözésről” szóló cikkek legnagyobb része – cáfolva Tonhauser állítását – rendre a kriminológia címke alá került.

A Kádár-korszakban még a „cigánybűnözés” fogalmát használhatónak vélő szerzők is elismerték, hogy a bűnelkövetés nem a származással, hanem társadalmi tényezőkkel függ össze. Ugyanakkor Dupcsik Csaba megállapítása szerint az a többször hangoztatott érv, hogy csak „rendőrségi szakzsargonról” van szó, közvetve annak beismerése, hogy a kifejezés – a morális szempontoktól eltekintve – szakmailag is használhatatlan.