Romák és adatgyűjtés: tabudöntő javaslatok
Annak, ha valaki otthon, ebéd közben szlováknak vallja magát, nincs különösebb relevanciája a húsleves vonatkozásában. Egészen más a helyzet, ha a kisebbséghez való tartozás jogkövetkezményekkel jár - érzékeltette tegnapi, az adatvédelmi biztossal közösen tartott sajtótájékoztatóján Kállai Ernő kisebbségi ombudsman, hogy az etnikai adatok kezelése olyan bonyolult problémakör, ami - szituációtól függően - eltérő szabályozást igényel. A kisebbségi ombudsman és Jóri András adatvédelmi biztos közösen készített jelentése az eredeti szándék szerint "finomhangolást" akart végezni a jelenlegi rendszeren. A két ombudsman végül arra a következtetésre jutott, hogy lényeges változtatásokra van szükség.
Kállai Ernő az Állami Számvevőszék egyik tanulmányára hivatkozott: a romáknak megítélt támogatásoknak legfeljebb tíz százalékáról lehet tudni, hogy valóban a romák javát szolgálta. A kormány a közelmúltban kétszáz cigány diplomás számára hirdetett állást, de elvileg senkinek nincs joga vizsgálni a jelentkezők származását. Az ombudsmani jelentés ezért olyan - garanciákkal körülbástyázott - kritériumrendszer bevezetését javasolja, amely kizárja (legalábbis a minimálisra csökkenti) a romák kárára elkövetett visszaélések lehetőségét.
Az alapelv az: ha valamilyen előny kapcsolódik a kisebbségi léthez, akkor a származásra vagy identitásra való rákérdezés nem sérti sem az identitásvállalás szabadságát, sem az önrendelkezési jogot. Ennyi azonban önmagában kevés, kell az is, hogy különféle szempontok alapján az adott kisebbségi közösség saját tagjaként ismerje el azt, aki odatartozónak nevezi magát. Hasonló elvek érvényesülnének a kisebbségi választások esetében is: a részvételhez pillanatnyilag elegendő, ha valaki ellenőrzés nélkül bejelentkezik az úgynevezett kisebbségi névjegyzékbe.
Folytatva a példákat: raszszista támadások esetén a motiváció a fontos, és nem lényeges szempont, hogy az áldozat valóban a szóban forgó kisebbséghez tartozik-e. A romák elleni sorozatgyilkosság tettesei sem kértek származási igazolást, mielőtt öltek volna. A két ombudsman másfelől indokoltnak tartja, hogy - megfelelő eljárással, anonim módon - készüljön statisztika az elkövetők származásáról. Napjainkban ott tartunk ugyanis, hogy az adatgyűjtés és nyilvántartás elvi tilalmát felülírta a társadalmi gyakorlat, és minden kontroll nélkül, megállíthatatlanul forog a közbeszédben a "cigánybűnözés" fogalma.
Kállai reméli, hogy a bűnügyi statisztikák eloszlatják majd a romákról kialakult negatív mítoszokat. Ha pedig megalapozottnak bizonyulnak, akkor a politikai döntéshozóknak kellő adataik lesznek ahhoz, hogy lépéseket tegyenek a rossz tendenciák ellen.