Éppen Adrian Mutu, a Fiorentina román labdarúgója zúdítja a labdát a Debrecen kapujába a budapesti Bajnokok Ligája-találkozón, amikor Csunderlik Péter komoly arccal kijelenti: konzervatív fordulatot él meg. Rudolf Gergely hajdúsági támadó álomgólja pillanatában már érteni vélem, hogy miféle furcsa változások mennek végbe a történelem szakos hallgató értékrendjében. A fiatalember olyannyira odahagyta ifjonti lázadását, a forradalmi hevületet, hogy ma már biztosan nem viselne hajpántot a Magyar Tudományos Akadémián rendezett díszvacsorán...

Radikális fordulat, de lassan itt az ideje a reformnak, hiszen ahogy a Csucsu becenévre hallgató, 24 esztendős férfi idézi: "Aki negyedszázados koráig nem szocialista, annak nincs szíve, aki pedig később is az, annak nincs esze." Péter a citált eszmei útkereszteződés előtt is döntött már értékalapon. A dorogi serdülő tizennégy éves korában úgy határozott, hogy az esztergomi ferences gimnáziumban tanul tovább, merthogy akkor éppen Csokonai életrajzát olvasgatta. Azaz: "Romantikusnak tetszett a költő fiatalkora, a debreceni református kollégium..." A legközelebbi hasonszőrű iskola pedig a Temesvári Pelbártról elnevezett intézmény volt. Bár a vadregényes részleteket, legfőképpen érzelemdús vágyakat illetően érték csalódások, nem bánta meg választását. Ugyanakkor kétségkívül voltak napok, amikor kevéssé szépnek látta a világot a zárt intézmény falain belül: harminchat fiú egy hálóteremben; tudatos, tervezett készülődés egy olyan kora esti erotikus film titkos "elfogyasztására", amelyben a bujaságot egy pillanatokra felvillanó női mell jelentette...

Persze, a tanulás az ment. Péter évtizedes terve nyomán az ELTE-re felvételizett az érettségit követően. A történelemmel nem volt gond, a magyarral azonban betlizett. Nyelvtanból nagyot hasalt, mert nem jutott eszébe a felszólító mód jele. "Hősi halált haltam alkalmi bíráim előtt, mint József Attila Szegeden" - értékel utólag.

Az egyetemen aztán megtalálta számításait. Nem titkolja: tudósnak készül. Végső döntés azonban még nincs: érdekli a Krausz Tamás-féle iskola, Kelet-Európa históriája, a baloldali radikalizmusok története, mostanában leginkább a historiográfia vonzza. Szerencsére még nem kell választania: néhány éve ugyanis felvette a levéltár szakot is. Egyrészt, mert az végre "szakma", másrészt így még kicsit egyetemezhet, azaz (ahogy ő mondja): "Elodázhatja a munkanélküliséget". A Mathias Corvinus Collegium diákja amúgy a politikáról is markánsan fogalmaz: "Elkötelezett gyurcsányista voltam. Bár Lukács György Dosztojevszkijt parafrazálva azt írta: az igazsághoz nem tudjuk keresztülhazudni magunkat, de azért Őszöd még belefért volna. A radikális reformok, a modernizáció elveszejtése már nem." Merthogy Csucsu ezért preferálta a néhány éve még baloldali Mózesként tisztelt politikust: mintha Jászi Oszkár polgári radikalizmusa támadt volna fel pillanatokra. Csakhogy: "Nem szedtük szét Magyarországot, s raktuk újra össze", így pedig Gyurcsányt sem legitimálta többé semmi a szemében. Igaz, a korábbi miniszterelnöknek legalább volt valamiféle víziója, a maiak... "Mint egy teleszart búvárruha..." - csakhogy képletesen rajzoljon formát a baloldal legnagyobb szervezett erejének.

Véleménye nemcsak ebben a kérdésben oly sarkos; néhány éve barátai utasították: az iwiw üzenőfala helyett találjon új fórumot gondolatai közzétételére. Blogot indított hát, Csucsuka fedőnév alatt. Sikeres a napló, néha botrányt kavar. Legutóbb a Junior Prima-díjas Babiczky Tibor lopott el néhány bekezdést az egyik posztból egy Playboy-cikkhez. Csucsu skandalumot kiáltott, az Index megírta a sztorit, a költő fogvégről bocsánatot kért. A blogger nem felejt: "A legnagyobb baj az igénytelensége. Nem valami széteffektezett mondatot nyúlt le, hanem csak egy szimpla tartalomleírást."

Komolyabb tartalmat is gyárt azért a történészjelölt, annak idején a szépemlékű Alapítvány a Modern Baloldalért nevű szervezetnek készített "ultraprogresszív '56-os blogot", illetve alkalmanként recenziókat ír a Kommentár folyóiratba.

Ablonczy Balázs történész, a Kommentár című folyóirat főszerkesztője meséli: ő felvételiztette hősünket a Mathias Corvinus Collegiumba, s emlékei szerint nem volt egyöntetű a hallgató támogatottsága; persze, nem esze, hanem verbalizmusa okán...

"Rendkívül érdekes személyiség, írásai alapján nemzedéke egyik legtehetségesebb publicistája lehet majd; blogját rendszeresen olvasom, jókat nevetek rajta. Ugyanakkor sokszor vannak vitáink különböző kérdésekben, de ez talán természetes is. Írt már néhány cikket az általam szerkesztett folyóiratba, több hasonlatát ki kellett gyomlálnom, mert ha benne marad az anyagban, akkor kiveri a biztosítékot az olvasóknál..." - mondja a tudós. Hozzáteszi: "nem biztos, hogy békés történész vagy fakókék köpenyes levéltáros lesz belőle; nem az az alkat"...

Csucsu amúgy Budapesten él: harmadmagával, albérletben. Persze, ferencesekkel. Ő tartja csak a frontot a kégliben, 2003 óta nem váltott főbérlőt. A társak jönnek-mennek, Csucsu marad.

Kancsal Milán az aktuális lakótársak egyike - egyébként ügyvédjelölt - sejti a választ a kérdésre, miért Csucsu "lakáshűsége": "Azért nem költözik el, mert csak innen talál be az egyetemre, haza meg még ide is nehezen. Amúgy elmebeteg dolog vele élni, hiszen nappal alszik, éjszaka van ébren; Kőbányait iszik, mert az akciós a közeli boltban, az ország legnagyobb Kobra energiaital fogyasztója, és ha az ágya mellett felhalmozott, eldobható pet-palackok visszaválthatók lennének, akkor már egy budai minivillában éldegélnénk...

Csucsu könyvekkel zsúfolt írósztala fölött egy fekete-fehér kép díszeleg. Volt osztálytársát, Herr Andrást ábrázolja. A miértet megelőzi a válasz: "Példakép. Jéghideg profi. Perfekt angolul, tolmácskodik, bizonyos munkáiról nem beszél, minimális kommunikációval cserél információt, továbbá a legnagyobb bírálóm." Herr nem cáfol rá az elmondottakra, kulcsszavakban jellemzi Pétert: undorító, elviselhetetlen, kíméletlen kritikus, aki ráadásul sarkít is, továbbá finoman szólva is szétszórt. Tény: Csucsura kevéssé jellemző az utolsó mozdulatig tudatos életforma. Talán ezért is facér. Bár: "A cikk megjelenése után várom a combfixes rajongó lányok jelentkezését." Telefonon lehetetlen elérni; nem veszi fel. Inkább az e-mail vagy az sms, mert pötyögni azért szeret.

Ír még verseket, pusztán kíváncsiságból: tudja-e használni a magyar nyelvet. Egy-egy kacajt minden költeménye megér; "komolytalanság felől közelítem a komolyságot" - mondja. Mert aki még nem tudná: "A túlzott komolyság nácizmushoz vezet." Ha képtelen lenne röhögni, akkor már rég felakasztotta volna magát. "Bár ez sem biztos: nem érem el a csillárt..."

Csucsu szomorúan konstatálja: a Debrecen 4-3-ra kikapott a firenzei együttestől hazai pályán. Aztán már indul is tova, elfogyott a Kőbányaink. Nem nyugodt a sötétben, mert ahogy mondani szokta: már akkor is összeugrik a gyomra, ha mások előtt kell fénymásolnia.

Egymás közt legyen mondva: a túlzott komolyság nem fenyeget.