A parlamenti frakciókhoz fordul az élelmiszerek áfáját érintő javaslataival a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, amelynek vezetői ma nyilvánosan is ismertetik az adószabályok július elsejei életbelépése óta gyűjtött tapasztalataikat.

- Első hallásra talán furcsának tűnhet, hogy egy szociális intézményeket működtető civil szervezet az adóemelés szükségessége mellett érvel - mondta lapunknak Vecsei Miklós, a szeretetszolgálat alelnöke -, de kiderült, hogy a szegénység határán élő, az ország lakosságának körülbelül a harmadát kitevő népesség a kenyér kivételével alig fogyaszt a 18 százalékos áfakulcs alá tartozó élelmiszerekből. A biotejre, a magvas cipóra, a francia sajtokra érvényes alacsonyabb adókulcs kedvezményeit nem a rászorulók élvezik. Az árban érvényesített támogatással eleve azok járnak jól, akik sokat vásárolnak vagy a drágább termékekből választanak.

A költségvetés hétfőn elfogadott főbb számai alapján készült számítások szerint a szociális szféra intézményeit körülbelül húszmilliárd forintos elvonás sújtja. 2005 óta - reálértéken - negyven százalékkal csökkent az ágazat támogatása, az ellátóintézmények további megvonásokat már nem viselnének el károsodás nélkül - mondta Vecsei. A hajléktalanokat gondozó intézmények például mára csaknem mindenhol megteltek, a szállók és az ingyenkonyhák szolgáltatásaira már most komoly igény jelentkezik, ebben a helyzetben inkább az intézmények megerősítése volna indokolt.

A szeretetszolgálat javaslata szerint a tej- és sütőipari termékek kedvezményes áfájának megszüntetése többmilliárdos bevételt hozna, ez a pénz pedig a rászorulókat segítő intézményeknek jelenthetne mentőövet.

Közhely, hogy a szegény és gazdag családok asztalán más-más élelmiszerek vannak. A KSH-nak a háztartások fogyasztási színvonalát és szerkezetét vizsgáló 2007-es adatsorából kiolvasható: a korábbi évekkel összevetve a tejfogyasztás nagyon lecsökkent, amit a szakemberek elsősorban az üdítőitalok térhódításával magyaráznak.

Ez különösen igaz a szegényebb háztartásokra, ahol a tej még csak-csak előfordul, de sajt, túró, joghurt alig kerül az asztalra. A szegénységet kutatók arról is beszámolnak, hogy magával az adatfelvétellel is csínján kell bánni: a megkérdezett szegény emberek ugyanis inkább szépítgetik a valóságot, azt mondják, "mindennap iszunk tejet", mert szokásaikban szeretnének hasonlítani a középosztályéihoz.

A kenyér az egyetlen, amely a jövedelmi létra két végén élők asztalán egyaránt megtalálható. De: minél rosszabb anyagi helyzetben van egy család, annál ritkábban kerül gyümölcs és zöldség a bevásárlókosarukba. Ételeikre a magas szénhidráttartalom jellemző: elsősorban tésztát és krumplit esznek.

Az állati zsíradékból készült termékeket is leginkább a szegények fogyasztják. Az ábrán látható, hogy a leggazdagabb háztartások négyszer annyit költenek sajtra és gyümölcsre, mint a legszegényebbek. A leggazdagabbak kétszer anynyi zöldséget vásárolnak, mint a legkiszolgáltatottabbak.