A szervezett alvilággal szoros kapcsolatban álló Prisztás Józsefet a nyílt utcán, fényes nappal lövik le november elsején. A nyitott kocsiajtó mögött Doszpot Péter

Népszabadság - Bánhalmi János

Pontosan tizenhárom évvel ezelőtt kezdődött, 1996. november elsején, délelőtt negyed tizenkettőkor. Óbudán, az egyik Ladik utcai telephely előtt egy máig ismeretlen biciklista lelőtte Prisztás Józsefet, a budapesti éjszakai élet ismert és befolyásosnak mondott alakját.

Prisztás egy üzleti megbeszélésről távozott barátjával. Gyilkosa "jó ideje ott szerencsétlenkedett már az utca elején", mondta néhány tanút idézve a rendőrség illetékese, kevéssel a bűntény után. Később ugyanő már azt állította: a gyilkosságnak nem volt szemtanúja. Majd pedig azt, hogy a tettes nejlonzacskót húzott a pisztolyt tartó kezére, s azon keresztül lőtt, hogy a hüvely ne maradjon a helyszínen, s a rendőrség ne azonosíthassa a gyilkos fegyvert. Elvileg Prisztás barátjától is tudhatták ezt a nyomozók, bár akkor még róla azt állították, hogy sokkot kapott a történtektől, és sokáig nem is lehetett kihallgatni. Valószínűbbnek tűnik tehát, hogy a gyilkosságnak mégiscsak volt szemtanúja, s az utóbb "ügyetlen kommunikációnak" minősített hablatyolással valójában őt (őket) akarták védeni a nyomozás irányítói. (Persze az sem zárható ki, hogy a rendszerváltást követő első nyílt színi kivégzés hatására maguktól is összevissza beszéltek a rendőrök.)

Teljes bizonyossággal ma is csak azt jelenthetjük ki, hogy amikor Prisztás az autójába ült, lövés dördült, a férfi kizuhant az autóból, a tettes pedig elkerekezett az alsó rakpart felé. Prisztás azonnal meghalt, gyilkosa és a kivégzés indítéka, esetleges megbízóinak kiléte máig ismeretlen.

Néhány nappal később az Ügetőn rálőttek Lakatos Csaba hajtóra, aki Prisztás lovaival versenyzett; 1996-ban 383 versenyen indult, 97-et megnyert, 47-szer végzett a második helyen, összesen közel hétmilliót keresett. A rendőrök tanúként őt is kihallgatták néhány órával a Prisztás-gyilkosság után. Lakatos korántsem volt annyira tehetős, mint a vendéglátóiparban utazó Prisztás, de jól ment neki. A nyomozók szerint lényegesen jobban élt, mint ahogy azt a versenyzésből tehette volna.

Totka Pál, a II. kerületben élő halnagykereskedő viszont már legális jövedelme alapján is tehetős ember volt. Őt háza kerítésének tetejéről lőtték meg, három héttel Prisztás után, de túlélte. Nem úgy, mint a Cinóber néven ismert D. Ferenc, akit az Üllői úti lakása előtt öltek meg. Őt Rákóczi téri prostituáltak futtatójaként ismerte a rendőrség.

És a gyilkosságoknak, gyilkossági kísérleteknek, robbantásoknak még messze nem volt vége; sőt, 1996 telén még épp csak elkezdődött az alvilág belháborúja. A java még hátravolt. A rendőrség azonban egy-két mellékszereplőnek számító gránáthajigálót leszámítva egyetlen gyanúsítottat sem tudott felmutatni.

Pedig állítólag tudták, hogy mi van az egyes robbantások hátterében, s azt is, hogy kik és miért ölették meg Prisztást, Cinóbert és miért akartak végezni a többiekkel. - Csak az a baj - magyarázták a rendőrség vezetői -, hogy mindenki hallgat. A támadások túlélői éppúgy, mint az áldozatok hozzátartozói, barátai, üzlettársai. Még a tanúknak sem sok hasznát vesszük. Amikor megtudják, és hála a sajtónak, igen hamar megtudják, hogy valami alvilági ügyben kell tanúskodniuk, olyan amnéziásak lesznek, hogy még a saját nevüket is elfelejtik.

Az Aranykéz utcai robbantás nem csak a maffia célpontját ölte meg
Népszabadság/archív - Velledits Éva A rendőrség a kezdetektől tényként kezelte, hogy minden robbantás és leszámolás hátterében "az olajat" kell keresni. Esetleg uzsorahiteleket. Vagy együtt a kettőt. Akkoriban tombolt az olajláz: aki tehette (volt hozzá elég pénze, bátorsága, eszköze és persze kapcsolata) "olajozott".

A dízelolaj árának negyedéért, vagy még olcsóbban forgalmazott háztartási fűtőolajból (a hto gyakorlatilag pirosra festett gázolaj volt) különféle módszerekkel kivonták a festéket (közömbösítették, vagy lefizettek vámosokat, akik ezért szemet hunytak az elmaradt a hto-festés felett), és a "gázolajat" az üzemanyagot terhelő tetemes adók megfizetése nélkül eladták a feketepiacon.

Lakatos András, ismertebb nevén Kisbandi, akit az idő tájt az alvilág bankárjaként emlegettek (egy évvel korábban néhány társával 150 milliós alaptőkével takarékszövetkezetet akart alapítani, de a hatóságok közbelépése miatt végül nem kapott működési engedélyt), 1996 nyarán állítólag olajra gyűjtött az éjszaka császáraitól, azoktól, akiknek volt befektetni való pénzük a drogüzletekből és prostitúcióból. Úgy hírlett, Kisbandi közel hárommilliárdot házalt össze. 2006 októberében azonban eltűnt.

Négy évvel később, Floridában fogta el az FBI. Első, a Népszabadságnak adott interjújában, majd Jónás József Kisbandi - alvilág és a milliárdok című könyvében arról beszélt, hogy valójában drágaköveket vett az összegyűjtött pénzből egy orosz csoporttól, de átverték. Menekülnie kellett. Nem voltak milliárdjai, bár tudja, hogy később sokan hivatkoztak rá, amikor az adósságukat kellett volna rendezni, hogy "azért nem tudnak fizetni, mert Bandika eltűnt a pénzükkel". Ám ahol drogból és prostitúcióból szerzett profitot adnak kölcsön, nem a polgári törvénykönyv előírásai szerint rendezik a lejárt tartozásokat, hanem gránáttal és pisztollyal, jobb esetben csak baseballütővel.

Végső tisztesség - Prisztás József temetése
Velledits Éva Kisbandi tehát, a kezdetben a rendőrség által is táplált legenda ellenére, nem vitt el milliárdokat. Más okból került súlyos pénzzavarba az alvilág. 1996 nyarán a hatóságok "egy nagyszabású akcióban" többvagonnyi, a vámokmányok szerint hto-ként importált, de még festetlen gázolajszállítmányt blokkoltak, összesen közel hárommilliárd forint értékben. Mindenki számára világos volt, hogy azokat a szállítmányokat nem lehet hto-ként elvámoltatni, és a hatóságok orra előtt festetlenül, gázolajként eladni. Máskor, pár millió forint kenőpénz fejében, ezt minden további nélkül sikerülhetett, de ott és akkor nem. A befektetőket azonban cseppet sem érdekelték az olajosok gondjai. Nekik azt ígérték, hogy néhány nap, legfeljebb egy-két hét alatt busás haszonnal visszakapják a pénzüket.

Nem kapták vissza. És ez nem is maradhatott következmények nélkül.

Máig találgatások tárgya, honnan tudott a rendőrség és a pénzügyőrség a szóban forgó olajszállítmányokról. Sem előtte, sem utána soha nem tudtak egyszerre ekkora mennyiségű olajat "blokkolni", pedig többször is megpróbálták. Azonban valahogy - soha nem derült ki, miként - mindig kiszivárgott az akció terve, s így elég ideje maradt az olajos alvilágnak a szerelvények eltüntetésére.

Több mint valószínű azonban, hogy a hírforrás az a Boros Tamás (valódi neve: Boros József Károly) lehetett, akit 1998 nyarán máig ismeretlen tettesek az Aranykéz utcában felrobbantottak. A belvárosi merényletben rajta kívül három vétlen ember halt meg és több mint húszan megsebesültek. (Több, 1998-ban aktív nyomozó állítja, tudják, hogy kik repítették a levegőbe Borost, de a tettesek eltűntek, s azóta minden bizonnyal likvidálták őket, hogy ne beszélhessenek.)

Boros az alvilág fekete báránya volt. Áruló. Már fénykorában is nyílt titok volt, hogy olajügyekben ő a rendőrség első számú besúgója. Maga is "olajozott", tudta, miről beszél. Az őt ismerők szerint gátlás nélkül bemártott mindenkit, aki az útjába került.

1997 tavaszán nagyrészt a tőle kapott információk alapján csapott le a rendőrség az Energol Rt. és a Conti Car Kft. vezetőire. Nyolcmilliárdos adócsalás gyanújával kezdődött az ügy, azonban a közel tíz évig tartó büntetőeljárás végére pár százmilliós összegre olvadt a vád. Minden idők legnagyobb olajügyének vádlottjai a végén akkora ítéleteket kaptak, mint amennyit előzetesben töltöttek. Volt, aki kevesebbet.

Noha a rendőrség a kezdetektől azt hangoztatta, hogy az olaj jelenti a megoldást az 1996-ban kirobbant alvilági belháborúban, az Energol és a Conti Car vezetőinek perében szóba sem került, hogy a vádlottaknak bármi közük volna robbantásokhoz, a gyilkosságokhoz.

Egyes rendőrségi körök szerint Boros Tamás felrobbantásával olyan koronatanújuk veszett oda, aki mindent tudott és minden összefüggést ismert. Akkor hogyan ölhettek meg egy ilyen fontos tanút? (Boros halála után Ignácz István, az ORFK akkori főigazgatója belső vizsgálatot rendelt el, tisztázandó, kellő körültekintéssel kezelte-e a rendőrség a Borossal fenntartott kapcsolatát. A vizsgálat eredményét nem hozták nyilvánosságra.)

Bár akkor még nem létezett a mai értelemben vett tanúvédelem Magyarországon, a rendőrségnek azért már azokban az években is megvoltak az eszközei arra, hogy ha nagyon akarja, meg tudta volna védeni Borost. De akkor miért nem sikerült megvédeni?

Nos, Boros legalább akkora teher volt a rendőrség számára, mint amekkora hasznot hajtott. Személye és "besúgó volta" megosztotta a testületet. A szervezett bűnözés ellen létrehozott Központi Bűnüldözési Igazgatóság védte őt, és eljárások sorát indította az információi alapján. A BRFK és a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság ellenben ugyanolyan veszélyes bűnözőnek tartotta, mint azokat, akikre Boros terhelő vallomásokat tett, s ekként is bántak vele. E két főkapitányság akkori nyomozói úgy vélték, Boros Tamás saját érdekében, üzleti riválisainak negligálására használja föl a rendőrséget. Egyszer tetten is érték, kézigránátok eladása közben, de néhány órával később már szabad volt - felsőbb utasításra. A gránátos ügyről pedig szép lassan mindenki megfeledkezett. Az ilyen és ehhez hasonló esetek Borost az alvilágban "érinthetetlenné", ám épp ezért veszélyessé is tették. Halála után egy nyomozó találóan úgy fogalmazott: könnyebb lenne begyűjteni azokat, akik nem kívánták a halálát, mint számba venni az ellenségeit, akiknek megért (volna) pár milliót, hogy kiterítve lássák.

Azt, hogy kik voltak Boros gyilkosai, és őket ki bízta meg, még ma is csak találgatja a rendőrség. Állítólag az Interpol körözése alapján 2008 októberében Prágában letartóztatott Josef Rohác segíthetne a rejtély megoldásában, de ő hallgat. Pedig a rendőrség korábban Rohác elfogásától több más, politikai indíttatású és alvilági merénylet megoldását is remélte.

Ne adjuk fel a reményt, hogy így lesz. Végül is nehezen hihető, hogy puszta véletlen volt Rohác prágai elfogása. Nehéz elhinni, hogy a Szlovákiában komoly titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkező Rohác ittasan vezet, s amikor megállítják, hamis cseh jogosítványt vesz elő, de szlovákul válaszol a rendőrnek. Az egykori maffiaháború alatt elkövetett gyilkosságok és robbantások ügyében eljáró nyomozók lényegesen többet tudnak, mint azt az érintettek gondolják. Kérdés, mit lehet ennyi év után még bizonyítani. Az érintettek egy része halott, többüket más ügyek kapcsán lecsukták, és nem túl közlékenyek a hatóságokkal, akik pedig túlélték a történteket, és szabadlábon vannak, felednék a múltat.

A maffiaháború egyetlen megoldottnak hitt ügye, Szlávy Bulcsú meggyilkolása Boros felrobbantása előtt egy évvel történt. A Balaton királyaként elhíresült (ismerői szerint droggal kereskedő, lányokat futtató, védelmi zsarolással is foglalkozó) Szlávy kikezdett a később a gyilkosok felbérlésével vádolt vállalkozó, Wappler László barátnőjével. Wappler megfenyegette Szlávyt: ha fájdalomdíj gyanánt nem fizet ötmillió forintot, feljelenti. A vád szerint 1997. június 31-én Wappler budaörsi irodájában találkoztak is, ahol Wappler utasítására Szlávyt fejbe lőtték, majd a holttestét egy Wappler érdekeltségébe tartozó garázs aknájába temették, majd lebetonozták.

Wappler szerint azonban Szlávy nem ment el a találkozóra. Felhívta viszont Boros Tamás, és azt mondta: "letettük Szlávy hulláját a garázsod elé". Azonban csak hat és fél évvel később került elő Szlávy hullája. A nyomozók Wappler környezetében elhintették, hogy a garázs betonját hamarosan feltöretik, mert tudják, hogy ott nyugszik Szlávy Bulcsú. Wappler - azt mondja - elveszítette a fejét, és nekilátott kiásni a holttestet. Munka közben érték tetten.

Wappler azonban tagadja, hogy ő lett volna a gyilkosok megbízója. Szerinte Boros ölette meg Szlávyt, amit - mint fogalmazott - mi sem bizonyít jobban, mint hogy már másnap rátette a kezét Szlávy balatoni érdekeltségeire. A rendőrség hivatalosan évekig eltűntként kereste Szlávyt, miközben a Balaton északi partján minden maffiózó tudta, hogy ki és miért ölette meg a Balaton királyát.

A rendőrség szerint ez valójában egy minden alapot nélkülöző fikció, Wappler mesébe illő védekezése. Csakhogy Borossal összefüggésben számos, mesébe illő fikcióról derült ki már az elmúlt években, hogy nem mese, hanem maga a kőkemény valóság. A Heves Megyei Bíróság Wapplert felmentő nem jogerős ítélete, persze ezt nem állítja. Mindössze annyit tartalmaz, hogy a Wapplerrel szemben megfogalmazott vád sem tűnik bombabiztosnak. Ettől persze még másod-, esetleg harmadfokon bármi megtörténhet.

Kapcsolódó cikkek: Életfogytiglan az esztergomi rendőrgyilkosnak | Jogerősen elítélhetik az esztergomi rendőrgyilkost | Bíróság előtt a finn 'halál angyala' | Jogerős életfogytiglan a pécsdevecseri gyilkosoknak | Utcai kivégzést rögzített egy térfigyelő kamera Nápolyban - azonosították a gyilkost