Az árut addig a termelők raktározták - tőlük akarta elszállítani augusztus végén a H-Lúd Kft. Ezt megakadályozandó, a szentesi magtárépületet lelakatolták, a bejáratát eltorlaszolták nehéz munkagépekkel. Szarvas Pál azonban végül meggondolta magát: mivel a birtokvédelmi kérelmét a helyi jegyző is elutasította. Hozzá hasonlóan viselkedett a gyomaendrődi Püski Sándor vállalkozása és a szarvasi Moroko-Farm Kft. is - előzőleg ők sem kapták meg a búza árát.

- Hogyan kerülhettek ilyen helyzetbe? - kérdeztem Szarvas Páltól.

- Közeledett az aratás, ezért már nagyon szerettünk volna megszabadulni az előző évi készlettől - válaszolta a Szentesi Gabona Szövetkezet elnöke. - Megjelent nálunk Rábay János, a Mag-Ház Zrt. képviselője, és elfogadható árat ajánlott. Azt mondta, a búza nálunk marad. Két héten belül, május 20-áig kifizeti a vételár 80 százalékát, június 1-jéig a fennmaradó 20 százalékot - csak azután szállítja el a búzát. A végén előhozta, hogy közraktárra szeretné vetetni az árut, mert úgy kap rá hitelt, abból tudna nekünk fizetni. Az a szabály, hogy az eladó ilyenkor ad egy nyilatkozatot, amelyben hozzájárul, hogy a vevő legyen a közraktározó. Mi egy nyilatkozattal hozzájárultunk ehhez, anélkül, hogy a vételárat megkaptuk volna. A vevő azonban mégsem vett föl hitelt, hogy nekünk fizessen, hanem eladta a búzánkat a H-Lúd Kft.-nek: átforgatta az ő nevükre a közraktárjegyeket.

A jogszabály szerint a közraktári szervezet nem vizsgálja, hogy kifizették-e előzőleg a vételárat. Azt tekinti tulajdonosnak, akinek a nevére a közraktárjegyeket kiállították. E szabály szerint a H-Lúd Kft. jogos tulajdonosként jelent meg a három termelő magtáránál, hogy elszállítsa a búzát.

Püski Sándor gyomaendrődi gazdálkodó ugyanúgy pórul járt, mint Szarvas Pál.

- Így még nem vertek át! - háborgott a gazdálkodó. - Én a közraktár budapesti főnökeit meg a területi képviselőjét nagyobb bűnösnek tartom, mint a Mag-Ház Zrt. képviselőjét, aki becsapott. Itt volt ugyanis a közraktár képviselője, aki pontosan tudta, milyen csapdába megyek bele, de egy szóval sem figyelmeztetett, hogy vigyázzak, mert itt betyárok is lehetnek. Én ebből arra következtetek, hogy együtt van ez a banda: a bankok, az ügyvédek, a közraktár meg a csalók. Amikor ugyanis a Mag-Ház Zrt. nem fizetett, és nem találtam meg többé Rábay Jánost, akivel a szerződést kötöttük, fölhívtam a Depo-Trezor közraktár pesti vezetőjét, Félix Pált, és kértem, hogy érjék már utol a komát, mert én nem érem el - de semmilyen segítséget nem kaptam tőlük. A közraktár képviselője később is itt hagyott engem a H-Lúd Kft. képviselőjével, aki azt akarta, hogy a saját búzámat adjam át nekik ingyen, és még rakjam is fel a teherautóikra.

A pórul járt termelők abban bíztak, hogy a búza még az ő magtárukban van, és a feljelentésükre csalás miatt indult rendőrségi nyomozás lezárultáig ott is maradhat, hiszen a nyomozók lefoglalták az árut. Mivel az ügyészség megszüntette a lefoglalást, így a H-Lúd Kft. elszállíthatta a búzát. Ezzel gyakorlatilag eldőlt, hogy a három pórul járt termelő végleg elveszíti a több mint 200 millió forintot - hiszen a Mag-Ház Zrt. ellen végrehajtást rendeltek el, tőle egy megnyert polgári perben aligha lesz esély megkapni a vételárat.

Futó Sándor, a Békés Megyei Főügyészség szóvivője kérdésünkre válaszolva így indokolta az ügyészség döntését:

- A rendőrség a gabonát mint bizonyítási eszközt foglalta le. A lefoglalás fenntartása azonban már nem jogszerű. A büntetőügy tárgya az, hogy nem fizették meg a vételárat - e tekintetben pedig a lefoglalt búza nem bizonyítási eszköz.

Csík Zoltán, a H-Lúd Kft. ügyvezetője szerint kétség sem fér hozzá, hogy az ő cége a búza jogos tulajdonosa.

- Mi a búzát banki átutalással kifizettük a Mag-Ház Zrt.-nek, amely per-, teher- és igénymentesen adta el nekünk ezt az árut. Miért kellett volna nekem tudnom, hogy ők nem fizették ki az árát? - kérdezte dr. Csík Zoltán.

- Ha tudta volna, hogy a Mag-Ház Zrt. nem fizette ki az árut, ennek ellenére az ő nevükön van a közraktárjegy, akkor is megvásárolja tőlük a búzát?

- Ha tudtam volna, hogy bűncselekményből származik az áru, és azt mégis megvettem volna, akkor orgazdaságot követtem volna el. Az szintén bűncselekmény lenne, nem lennék hajlandó ilyet elkövetni - felelte a H-Lúd Kft. ügyvezetője. - De a közraktárjegyek teljesen rendben voltak - nekem milyen pluszbiztosítékot kellett volna még kérnem? A termelők azt hiszik, a mi cégünk nyert ezen az üzleten, holott a rendőrségi feljelentés miatt körülbelül három hónapig nem jutottunk hozzá a búzához, ezért 7-8 ezer forintot buktunk minden tonnán.

Csík Zoltán szerint inkább az a kérdés: a búzatermelők miért mentek bele abba, hogy fizetés előtt hozzájáruljanak, hogy a vevő közraktárra vegye a búzát.

Megkérdeztem ezt Szarvas Páltól is.

- Logikusnak látszott, hogy a közraktári konstrukcióban felvett hitelből fizessen ki bennünket - felelte Szarvas. - Az ember általában jóhiszemű, és nem abból indul ki, hogy tolvajokkal áll szemben.

A H-Lúd Kft. ügyvezetője megosztotta velem a feltételezését: talán az eladók nem pusztán jóhiszeműek vagy jogtudatlanok voltak, hanem maguk is megpróbáltak sumákolni. Méghozzá úgy, hogy számla nélkül adják el az árujukat, megspórolva ezzel az adót. Megemlítette, hogy a szarvasi székhelyű Moroko-Farm Kft.-nek az ő cége előbb tett vételi ajánlatot a búzájára, mint a nem fizető Mag-Ház Zrt., de azért nem jött létre az üzlet, mert a vevő ragaszkodott ahhoz, hogy banki átutalással fizessen.

Roszik György, a Moroko-Farm Kft. ügyvezetője ezt tagadta. Roszik nem kívánt részletesen nyilatkozni az ügyről, de azt kijelentette: a 440 vagon búzát készletre vették, szerepel a mérlegükben - képtelenség lenne zsebre eladni.

Szarvas Pál is cáfolta, hogy számla nélkül akarták eladni a búzát. Rábay János amellett, hogy megfelelő árat ajánlott, átutalással akart fizetni. Szarvas szerint a jogszabályokat kellene rendbe tenni, hogy kizárják az ilyen visszaéléseket. Szarvas ugyanis még azt is megpróbálta, hogy a saját magtárában tárolt, de más nevén közraktárra vett búzát visszavásárolja. Azzal számolt ugyanis, hogy lejár a közraktárjegy a ki nem fizetett búzájára, és akkor elárverezik - ilyenkor pedig a piaci ár töredékéért megszerezhető az áru.

Félix Pálhoz, a Depo-Trezor Közraktári és Kereskedelmi Zrt. igazgatójához fordult segítségért, aki azonban széttárta a kezét, hogy ő nem tehet semmiről. Azt azonban tudomására hozta Szarvasnak: ne reménykedjék abban, hogy akár ő vagy a többi károsult az árverésen majd olcsón visszavásárolhatja a búzáját. Szarvas Pál szerint Félix arra célzott, hogy a gabonaárveréseket egy maffia tartja a kezében, előfordulhat, hogy a körön kívüli licitálóknak egy kést nyomnak az oldalához. Ha árverés lesz, alacsony áron fog elkelni - de nem nekik.

Rábay Jánost, a nem fizető Mag-Ház Zrt. igazgatóját én sem tudtam elérni: a korábban használt telefonját kivonták a forgalomból. A névjegyén szereplő címen nem található a Mag-Ház Zrt.-nek irodája. A tudakozó szerint a Mag-Ház Zrt. nevén jelenleg nincs telefon bejegyezve.

A beszélgetésünk végén megkérdeztem Csík Zoltántól: nem kellett volna-e jobban körüljárnia ezt az adásvételt, hiszen mégiscsak egy végrehajtás alatt álló cégtől vették a búzát.

- Ismétlem: per-, teher- és igénymentes árut adott át - felelte a H-Lúd Kft. ügyvezetője. - Az, hogy a Mag-Ház Zrt.-n végrehajtás van, bennünket nem kell, hogy érdekeljen. Az is szereptévesztés lenne, ha elkezdenénk vizsgálgatni, hogy ez az áru ki volt-e fizetve. Nem azért tettem panaszt az ügyészségen, mert ki akarok tolni a termelőkkel, hanem azért, mert mi kifizettük a búzát, ezért az a miénk.

Azzal érveltem, hogy éveken át ugyanerre a srófra járt a lakásmaffia működése is: valakitől trükkösen vagy erőszakkal megszereztek egy ingatlant, eladták egy harmadik személynek, akitől később nem lehetett visszavenni arra hivatkozva, hogy jóhiszeműen járt el. Egészen addig nem történt változás, amíg az utolsó tulajdonostól vissza nem lehetett venni az ingatlant anélkül, hogy vizsgálni kellett volna: valóban jóhiszemű volt-e a vevő, vagy öszszejátszott a maffiózókkal. Azóta nyilván jobban megnézik az emberek, kitől mit vásárolnak.

- Szarvas úr, Roszik úr, Püski úr, az eladók nem naiv elsőáldozók: harminc éve vannak a gabonaszakmában. Szerintem pontosan tudták, mit mond a jogszabály. Ha ennek ellenére mégis így adták oda a Mag-Ház Zrt.-nek a búzájukat, annak bizonyára megvolt az oka.

Én is fölhívtam Félix Pált, a Depo-Trezor Zrt. vezetőjét, aki kérdésemre, hogy a közraktár nem segíthetett volna-e a károsultaknak, azt felelte:

- Ez az ő magánügyük. A közraktárnak az égvilágon semmi köze hozzá. A közraktár nem hitelintézmény.

Megjegyeztem, hogy itt azért mégiscsak kétszázmilliós kár ért vállalkozókat. Félix Pál erre azt mondta: a törvény nem tudása nem mentesít a büntetés alól. Viszszakérdeztem, hogy szerinte jó-e az olyan törvény, amely nagy értékű csalássorozatot tesz lehetővé. Azt felelte: neki mint törvénytisztelő magyar polgárnak nincs joga a törvényeket minősíteni - erre valók a tisztelt és jól megfizetett országgyűlési képviselők. Amikor szóba hoztam, hogy esetleg nem tisztességes módon zajlanak a közraktári árverések, a közraktári igazgató azt mondta: ő nem tud ilyesmiről.

Arra a kérdésemre pedig, hogy érdekli-e őt ez egyáltalán, lecsapta a telefont.