A 35 milliárd forintos beruházás hátterében sajtóhírek szerint felsejlenek Leisztinger Tamás nagyvállalkozó érdekeltségei, de tényszerűen eddig csupán annyi derült ki, hogy az Első Nógrádi Erőmű Zrt. egy ciprusi offshore cég tulajdona. Farkas Tamás vezérigazgató sablonválaszát idézve: a tulajdonosok külföldi pénzügyi befektetők, akik nem kívánják felfedni kilétüket. A beruházáshoz állami pénzt nem, bankhitelt viszont igénybe vennének - ennek a mértéke is kérdéses.

A szénerőmű Heves és Nógrád megye határánál létesülne, Mátraterenye külterületén. A munkahelyek és a támogatások ígérete, no meg a helyi civil szervezetek között szétosztott kedvcsináló milliók megtették hatásukat. Bár a beruházásról Mátraterenyén rendezett népszavazáson a részvételi arány nem érte el az ötvenszázalékos érvényességi küszöböt, azok, akik elmentek szavazni, túlnyomórészt igennel voksoltak.

De ez nem kizárólag Mátraterenye ügye: az úgynevezett hatásterületen huszonhat település van. Körükben nagy a zúgolódás. Az erőmű negyven évig működne, a szén jelentős részét a környéken nyitott bányákból, külszíni fejtésből nyernék. És közúton szállítanák: reggeltől estig járnának a teherautók, oda-vissza.

Földi Gyula, Mátranovák polgármestere azért szervezett egyeztető fórumot, hogy az érintett települések vezetői első kézből ismerhessék meg a pró és kontra érveket. Farkas Tamás vezérigazgató hosszan ecsetelte a majdani erőmű előnyeit. Szerinte a településeken múlik, élnek-e a lehetőséggel, vagy az a szemlélet érvényesül, hogy "nekünk már megdöglött a tehenünk, dögöljön meg a szomszédé is". Ivády Gábor (Ivád) zokon vette a hasonlatot: a térségre szerinte nem ez a mentalitás, hanem az összefogás a jellemző.

Az erőművet keményen ellenző környezetvédő szervezetek, a WWF Magyarország és a Greenpeace képviselőinek nem nagyon kellett megszólalniuk: mondták a polgármesterek helyettük is. "Láttunk már karón varjút" - jelezte Menyhárt Imre (Kisfüzes), hogy nem minden tekintetben ad hitelt a vezérigazgató szavainak. A pétervásárai polgármestert helyettesítő Varró Magdolna az iránt érdeklődött, hogy az erőműcég készített-e már foglalkoztatási tervet. Magyarul: lehet-e tudni, hogy milyen szakmákban hány embert akarnak alkalmazni? Nem kapott választ.

A mátramindszenti polgármester személyében akadt olyan résztvevő is, aki a zöldeket gyalulta, a többiek leginkább a lakosság életét megkeserítő, a turistákat elriasztó környezetkárosítás miatt aggódtak. Pál István László (Váraszó) például attól fél, hogy a csodálatos völgy, ahol a faluja fekszik, az erőmű miatt "fulladásig tele lesz füsttel".

Szóba került a rossz emlékű Nógrádszén Kft. is, amelyet felvásárolt az erőműcég tulajdonosa. A kft. korábban a Kazárhoz tartozó Székvölgypusztánál esett neki a hegyeknek. "Az út tönkrement, a házfalak megrepedeztek" - számolt be a szénszállítás következményeiről Vincze László (Mátraszele). Lavajné Dóka Éva (Bátonyterenye) olyan munkahelyteremtő beruházásokat sürgetett, amelyek a fiatalok számára is vonzóvá teszik a környéket. Az erőművet illetően azonban komoly kétségei vannak. Biztosra veszi, hogy a települések nem járulnak hozzá a közúti szénszállításhoz.

Székvölgypusztánál amúgy a külszíni bányászkodás befejeztével elmaradt a rekultiváció, a pusztítás nyomai ma is csúfítják a tájat. Farkas Tamás vezérigazgató elismerte, hogy "valóban horror, ami ott van", de szerinte nem szabad a múlt tapasztalataiból kiindulni.

Sólyom László államfő már aggodalmát fejezte ki az erőmű ötlete miatt, és hasonló nyilatkozatot fogadtak el a mátranováki találkozó résztvevői is. (A szövegezés már zárt ülésen történt: többek tájékoztatása szerint csak Mátraterenye polgármestere nem értett egyet az állásfoglalással.) A településvezetők aggályosnak tartják az erőművet, a hozzá tartozó külszíni termelést és a szénszállítást: veszélybe kerülhet a "Mátra északi lábának páratlan szépségű környezete, amely több tízezer ember lakóhelye". A nyilatkozatot az államfőnek, a miniszterelnöknek és parlamenti képviselőknek is elküldik.