O. János szülei egyedüli gyereke volt. A nyírgyulaji férfi 17 éve kezdett el inni, amikor édesanyja meghalt. Miután apját is elveszítette, egyre lejjebb süllyedt. Munkája nem volt, pénze sem, viszont egyre többet költött italra. A szülein kívül senkije sem volt. Nyomorult helyzetét használta ki egy, jelenleg a fővárosban dolgozó helybéli, aki évekkel ezelőtt felajánlotta a férfinak, hogy megveszi a házát.

- Azt ígérte, ad érte százezer forintot, meg biztosít helyet, ahol lakhatok - mondta a 45 év körüli O. János, aki végül egy fillért sem kapott a házáért. Arra a kérdésre, hogy ez miképpen történhetett meg, a nyírgyulaji férfi így válaszolt: - Ügyvéd előtt aláírattak velem egy papírt, aztán mehettem isten hírével.

Csakhogy nem volt hová mennie. Jött az ősz, az egyik ismerőse hívta tengerit törni a helybéli gazdához, P. Lászlóhoz, aki annak idején tehenész volt a téeszben, majd amikor a gazdaságot felszámolták, ő megvette. Amikor megtudta, hogy O. János földönfutóvá vált, és nincs hol aludnia, felajánlotta neki, hogy kosztért és kvártélyért ott maradhat a telepen. Az egyik gazdasági épületben van egy szűk szoba, ott lakik most hol másod-, hol harmadmagával. Az ócska bútorokkal berendezett, talán kilenc négyzetméteres, betonpadlójú helyiségben van két rozoga ágy, rajta piszkos ágynemű. Madzagon lógnak a száradó, lyukas zoknik, továbbá két ócska szekrény, egy vaskályha a berendezés további részei. A helyiség koszos. Tele van legyekkel.

Megkérdeztük P. Lászlótól: mi az üzlet neki abban, hogy O. Jánost befogadta, s kosztért, kvártélyért dolgoztatja? Válasza: azért tette ezt, mert megsajnálta, az alkujuk erről szólt.

A Nyírbátorhoz közeli Nyírgyulaj polgármestere, Becsei György még négy-öt olyan emberről tud a faluban, aki O. Jánoshoz hasonló helyzetben van. A polgármester tapasztalatai alapján azt állítja: ők nem tudják ezeket a szomorú sorsú, vidéki hajléktalanokat elhelyezni, s így még mindig jobb helyük van, mint ha egy városi aluljáróban tengetnék hétköznapjaikat. Itt legalább ennivalójuk van, ott a napi létfenntartásért is meg kellene küzdeniük.

Az idén nyáron razzián próbálta meg felderíteni a rendőrség, hogy vannak-e Szarvason "csicskatartók", másokat fogságban tartó emberek. Összesen huszonhat olyan személyt vittek be és hallgattak ki a rendőrségen, akik esetében felmerült, hogy nem a saját jószántukból laknak ott, ahol megtalálták őket. A razzia eredménytelen volt: az állítólagos "rabszolgák" egy része eleve tagadta, hogy kényszerből tartózkodna "szállásadójánál", mások terhelő vallomást tettek ugyan, de kisvártatva visszavonták azt.

Amikor tegnap a Szarvason kényszerrel fogva tartott emberekről érdeklődtünk, többen mondták: gyakorta nem lehet hozzáférni a pénzkiadó automatákhoz, mert a csicskatartók öt, hat, de nemegyszer akár nyolc bankkártyával érkeznek oda. A helyiek szerint a kiszolgáltatott emberek nyugdíja vagy szociális ellátmánya e bankkártyákról vagy a postásoknak felmutatott - állítólag a csicskások által önként aláírt - meghatalmazások révén vándorol a modern rabszolgatartók zsebébe.

Amikor megkérdeztük, hol laknak a csicskáztatók, senki sem mert nevet és címet mondani. Melis János szarvasi jegyző is arról számolt be: az önkormányzat kapott bejelentéseket ezzel kapcsolatban, de mindegyik névtelen volt. A jegyző hozzáfűzte: segítséget kérve csupán egyetlen ember jelentkezett náluk az elmúlt években. Őt egy szociális otthonba helyezték el, ám onnan hamarosan visszakerült fogvatartóihoz, s aztán ez még hétszer (!) ismétlődött meg.

Babák Mihály, Szarvas fideszes polgármestere, országgyűlési képviselője azt mondta: többször jelezték a csicskáztatással kapcsolatos gyanújukat a rendőrségnek, az ügyészségnek, az adóhatóságnak és a munkaügyi felügyeletnek. A városháza a gyámhatóság és a családsegítő szolgálat révén lépett fel a jelenség ellen. Munkatársait emiatt többször életveszélyesen megfenyegették.

- A rendőrség nyári akciója azért nem vezetett eredményre, mert a társszervek nem vettek benne részt - állította érdeklődésünkre Babák Mihály. A szarvasi polgármester szerint a csicskáztatók magatartása a személyi szabadság korlátozása mellett munkajogi kérdéseket, illetve a jogalap nélküli gazdagodás gyanúját is fölveti. A csicskáztatók között kétségkívül vannak lótartással foglalkozó családok, de Babák Mihály jelezte: szerinte nem romakérdésről van szó, mert a "rabszolgatartók" között tudomása szerint vannak "magyarok" is.

A helybéliek úgy tudják, hogy a csicskáztatók távolabbi településekről, gyakran szociális otthonokból és szenvedélybetegeket ellátó intézetekből hozzák Szarvasra a nyugdíjjal vagy valamilyen szociális ellátással rendelkező embereket. Őket "látja" is a városháza, hiszen ahhoz, hogy a járandóságukat itt folyósítsák, be kell jelentkezniük Szarvasra. Babák Mihály szerint elgondolkodtató, hogy egy-egy helyi lakcímre öten, hatan vagy ennél is többen jelentkeznek be, ráadásul ott később nem lelhetők fel.

A szarvasi polgármester elmondta: a megyei önkormányzattal összefogva összesítették, hogy a térségi szociális otthonokból évente legalább 10-15 ember kerülhet a csicskáztatókhoz. (Amelyik ilyen gondozott nincs a cselekvőképességét kizáró gondnokság alá helyezve, az szabad akaratából bármikor elhagyhatja az intézményt - A szerk.) Babáktól azt is megtudtuk, hogy csak Szarvas évente hárommillió forintot költ olyan köztemetésekre, amikor feltételezhető, hogy csicskáztatók a beteg és idős emberektől megszabadultak, a végtisztesség költségét az önkormányzatra hárítva.

- Csicskáztatási ügyben tett-e bármikor feljelentést? - kérdeztük a szarvasi polgármestertől, aki azt válaszolta: éppen hétfőn fordult az ügyészséghez. Hivatalos levelében azt firtatja, mennyiben törvényesek azok a meghatalmazások, amelyek segítségével a modern rabszolgatartók átveszik a postástól a csicskások nyugdíját vagy szociális ellátmányát.

- Pár éve váratlanul eltűnt otthonából egy egyedül élő, nyugdíjas, medgyesegyházi férfi. Kiderült, hogy egy Szarvason élő roma család hívta el magához - mondott el egy általa ismert esetet Nagy Béla, Medgyesegyháza polgármestere. - Visszatérve a férfi panaszkodott, hogy a szarvasi család tagjai, akiknél élt, elveszik a nyugdíját, áruvásárlási kölcsönöket vesznek föl a nevére. - Nagy Béla javasolta a férfinak, hogy tegyen feljelentést a rendőrségen - ő meg is ígérte ezt, de aztán felé sem ment a rendőrőrsnek.

Egy medgyesegyházi roma családnál is felbukkant egy másik faluból való, 80 év körüli asszony. A szomszédok jelezték a polgármesternek, hogy az idős nőtől minden hónapban elszedik a nyugdíját, sőt a korábbi lakóhelyén lévő házát is eladták. A polgármester megkérte a helyi családsegítő szolgálat munkatársait és a rendőrséget, menjenek ki a helyszínre, és ellenőrizzék a hallottakat. Az idős nőnek előkészítettek egy helyet az öregek otthonában, de a közel 100 ezer forint nyugdíjjal rendelkező néni - noha fogvatartói a családsegítők és a rendőrök látogatásakor nem voltak jelen - elutasította a lehetőséget. Noha valóban minden pénzét elszedték, azt mondta: az idősek otthonában sokadmagával lennének öregek, ő pedig olyan családban szeretne élni, ahol három nemzedék lakik együtt.

Nagy Béla szerint nem a családhoz kerültek dolgoztatása a fő cél, hanem a rendszerint magányos emberek nyugdíjának, esetleg ingatlanának megszerzése, nevének felhasználása. A fizikailag-szellemileg leépült emberek többsége nehezebb munkára nem is használható. Jellemzően olyanokból lesznek "XXI. századi rabszolgák", akik magányosak, érzelmileg kiszolgáltatottak, de nincs családjuk, vagy nem törődik velük senki.

Eltérőek a családi viszonyok a romáknál és a nem romáknál. A romák még ma is nagycsalád-centrikusak - ha rosszul élnek, akkor sem taszítják ki véglegesen családtagjaikat. Nagy Béla megjegyezte: szinte egyáltalán nem látni roma hajléktalanokat, mint ahogyan az idősek otthonába se költöznek roma származású emberek.

- Az önkormányzat vagy bárki kívülálló csak akkor tehet feljelentést, ha biztos benne, hogy ha bűncselekménnyel vádol meg valakit, az az utolsó pontig bizonyítható - magyarázta Nagy Béla. - Bizonyítani pedig az érintettek nélkül, pláne ellenükre, nagyon nehéz. Azok a végsőkig elmagányosodott emberek, akik ilyen helyzetbe kerültek, nem menekülnek el a csicskáztatóktól, sőt tartósan kimenekíteni sem hagyják magukat. Részben mert úgy érzik: akármennyire rossz a helyzetük, mégiscsak tartoznak valahová. Részben mert ha kimenekülnek a "rabszolgaságból", többnyire akkor sincs hová és kihez menniük.

Franciaország: A modern kori rabszolgaság esetenkénti felbukkanásától Franciaország sem mentes. 1994-ben létrejött a CCME ("modern rabszolgaság ellenes bizottság") elnevezésű szervezet, amely a rabszolgaságra utaló ügyek felderítésével, jogi útra terelésével, a sértettek szociális és pszichológiai megsegítésével foglalkozik.

A szervezet - amelynek munkáját önkéntesek (orvosok, jogászok, tolmácsok) segítik - eddig négyszáz esetben fordult bírósághoz, főleg "háztartási alkalmazottakat" érintő ügyekben. Itt is elsősorban a legelesettebbek, így az idegen országban jogaikkal tisztában nem lévő bevándorlók kerülnek ilyen helyzetbe.

Egy éve nagy visszhangot kiváltott esetként került nyilvánosságra, hogy a Párizs melletti Evryben egy marokkói nőt fizetség nélkül dolgoztattak, rendszeresen vertek, embertelen körülmények között tartottak. Végül sikerült elmenekülnie, a CCME-hez fordult, akik feljelentették a "rabszolgatartó" házaspárt. Az ügyben még nem született ítélet. (Tudósítónktól)

Nagy-Britannia: A modern rabszolgaság fogalma a szigetországban is jól ismert. Egyik leggyakoribb formája nyáron került felszínre, amikor kiderült, egy Londonban élő, külföldi diplomata házaspár a hamis ígéretekkel magukkal hozott, 23 éves háztartási alkalmazottat napi 19 órai munkára kényszerítette, elzárva tartotta, rendszeresen verte és molesztálta.

A nő a rendőrséghez fordult, és a munkaügyi döntőbíróság ítélete alapján 20 ezer font kártérítésre jogosult. Becslések szerint Angliában húszezer bevándorló végez ház körüli munkát. Megsegítésükre Kalayaan néven alapítvány létesült. Valójában az emberkereskedelem okozza a kormánynak a legtöbb fejfájást.

Korlátozására előbb akciótervet fogalmaztak meg, majd három évvel ezelőtt, Sheffieldben külön központ jött létre, kiemelt figyelmet fordítva az emberkereskedelem szexuális vonatkozásaira. A Scotland Yard londoni főkapitányságán, a Metropolitan Police-on belül speciális egység foglalkozik a kérdéssel. (R. H. V.)