- Összefoglalom egy mondatban, hogy miről van szó: az ön-kormányzat és a versenytársaim egymással összefogva mindent elkövetnek, hogy kiszorítsanak a piacról, mindezt csupán azért, mert irigyek az üzleti sikereimre - mondja Kántás Vince, a Tihanyban két közúti kisvonatot működtető Kántás Transz Kft. tulajdonosa.

Az ellenoldalon álló tihanyi önkormányzat első embere, Tósoki Imre polgármester pedig úgy fogalmaz:

- Kántás Vince minden jogi és erkölcsi szabályt áthágva üzemelteti a vállalkozását, és eddig sajnos még nem találtuk meg azokat az eszközöket, amelyekkel rászoríthatnánk az előírások betartására.

Pedig az elmúlt év végéig tulajdonképpen béke volt Tihanyban. Hosszú ideje három vállalkozó működtet turisták szállítására szolgáló közúti kisvonatokat, ezek a mai napig körjáratszerűen a félsziget déli csücskén található révállomástól a centrumban lévő apátságig közlekednek. A járművek végállomásként ugyanazt a két önkormányzati tulajdonban lévő drosztot használják, amelyért a település éves bérleti díjat kér.

Egyetlen zavaró momentum volt csupán: a kisvonatok alkalomszerűen be-betértek a félsziget keleti oldalán lévő hajóállomásra is, amit az ott működő kereskedők nehezményeztek, mivel a hajóval érkező turistákat a kisvonatosok valósággal elhappolták az orruk elől.

- Éppen ezért tavaly nyáron a tihanyi önkormányzat hozott egy határozatot, amely szerint a kisvonatok nem mehetnek be a hajóállomás bejáratáig - mondja Tósoki Imre. - Erről a döntésről Kántás Vincének is tudnia kellett.

- Tudtam is. Csakhogy a hajóállomás bejárata előtti rész a Balatoni Hajózási Zrt. (BAHART) tulajdonában van, arra vonatkozóan semmilyen tiltást sem hozhat a tihanyi ön-kormányzat - állítja Kántás Vince. - Ez azért fontos, mert tavaly októberben sikerült egy olyan bérleti szerződést kötnöm a BAHART-tal, amely szerint 2009-ben tavasztól őszig egy kisvonat számára megállóként használhatom a hajóállomás előtti területet. A szerződés birtokában nekiláttam egy második kisvonat összeszerelésének, amit kizárólag a kikötő és az apátság között akartam közlekedtetni.

Az idén márciusban viszont a képviselő-testület egy olyan határozatot is hozott, amely szerint Tihany területén a turistaszezonban maximum három kisvonat közlekedhet. Pedig akkor már Kántás Vincének készen volt a második, a faluban negyediknek számító kisvonata.

- Fogalmunk sem volt Kántás úr készülő új vonatáról - állítja Tósoki Imre. - A döntést nem ellene hoztuk, hanem azért, mert a falu közlekedését az előző nyári szezonban már a három kisvonat is erősen megnehezítette, és nem akartuk, hogy újabb járművek felbukkanásával súlyosbodjon a helyzet.

Kántás Vince szerint az ön-kormányzat nem hozhatott volna ilyen határozatot, mert az a szabad versenyt korlátozná. Tósoki Imre ezzel szemben úgy látja: Kántás egyszerűen nem akar tudomást venni a neki nem tetsző szabályokról, és így azt sem hajlandó elfogadni, hogy az újabb kisvonatának üzemeltetéséhez önkormányzati engedélyre is szükség lenne, amivel egyébként a mai napig nem rendelkezik.

- Szerintem viszont csak az önkormányzati drosztok használatához kell engedély, máshoz nem - zárja rövidre a kérdést Kántás.

Az indulatok akkor szabadultak el, amikor Kántás Vince május elsején - fittyet hányva az önkormányzati döntésekre - előjött a második vonattal, és behajtott vele a hajóállomás előtti térre. A polgármester úgy fogalmaz: megdöbbentette őt a szabályok ilyen szintű semmibevétele, és több hatóság segítségét is kérte Kántás megfékezéséhez.

- Nyakamra jártak a rendőrök, állandóan ellenőriztek, többször is bevittek a füredi kapitányságra, mégsem tudtak felelősségre vonni semmiért - állítja Kántás Vince. - Aztán a falu vezetője elzáratta előlem a hajókikötőt, amit kizárólag egy önkormányzati úton lehet megközelíteni. Nem maradtam adós, előbb kulcsot szereztem a parkolózárhoz, később felraktak egy láncot, azt meg levágtam. Az önkormányzati támadások mögött egyébként személyes érdekek is meghúzódtak, hiszen az egyik konkurens cég a polgármester úr feleségének a résztulajdonában volt.

Tósoki Imre tagadja, hogy személyes indíttatásból szorgalmazta volna Kántás megregulázását. Sőt éppen a támadások elkerülése érdekében kérte meg arra a feleségét még május közepén, hogy szálljon ki a kisvonatos vállalkozásból. A felforrósodott légkörben egyéb sérelmek is előjöttek. Az egyik konkurens vállalkozó, Bitmann János szerint például Kántás rendszeresen gyorsabban hajt a megengedett sebességnél, gyakran megelőzi a sorban előtte lévő kisvonatost, elviszi az orra elől az utasokat, ráadásul aláígér az egymás között elfogadott minimumviteldíjnak. Kántás mindezt tagadja, és inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy konkurensei erőszakossága miatt - egyszer még a kisvonata ablakát is betörték - számos eljárást kellett kezdeményeznie többek között garázdaság, becsületsértés és rágalmazás miatt. Ezenkívül hivatali visszaélés miatt is tett feljelentést, mert Tósoki Imre polgármesterként betekintést kért a hajózási cégtől a BAHART-tal kötött bérleti szerződésébe, amelynek a részleteit szerinte később ismertette a versenytársaival.

- Nem követtem el hivatali visszaélést, Kántás szerződéséről kizárólag a képviselő-testületet tájékoztattam - mondja a polgármester.

A különböző eljárások eltérő szakaszban vannak, a felek eddig csak részsikereket könyvelhettek el, a kisvonatháború lezárása még odébb van.

- A versenytársaim nem akarják elfogadni, hogy az enyém lett a pole pozíció, az első rajtkocka, és mindent bevetnek, hogy lesöpörjenek. De hiába, mert még mindig fenn vagyok a pályán - értékeli a történteket Kántás Vince.

- Tanácstalan vagyok - mondja Tósoki Imre. - Egyelőre nem látom, melyik hatóság képes segíteni nekünk.